Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-362
366 862. országos ülés április 21-én, hétfőn. 1890. Következik az igazságügyi bizottság 255-ik szám alatti jelentése a honvédelmi minister által beadott 209-ik számú, a „katonai behivási parancs iránt tanúsított engedetlenség és erre a csábítás megbüntetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni (Felolvasottnak tekintjük!) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Matuska Péter előadó: T. képviselőház! Az európai politikai helyzet és saját állami biztonságunk szükségessé tették az általános hadkötelezettségi rendszer behozatalát, a mely rendszer azonban csak akkor bizonyulhat hatásosnak, ha minden honpolgár hadkötelezettségi kötelességét egész komolyan veszi és teljes szigorral teljesíti. Az újabb események, különösen a legutolsó háborúk története ismét igazolta előttünk, hogy különösen a mozgósítás idejében a behivási parancsnak legpontosabb teljesítése milyen nagy horderejű és hogy a háború sikeres kimenetele igen nagy részben attól függ, hogy a behivási parancs legpontosabban teljesíttessék; hogy minden hadkötelezett egyéb elfoglaltságának félretételével tartozzék a veszély pillanatában a behívásnak eleget tenni, a mely őt arra ezólítja, hogy az állam, a haza és a trón iránti kötelezettségének eleget tegyen. (Helyeslés'.) Ezen szempontnál fogva már eddig is a katonai szabályok szerint fennállott azon szabály, hogy oly esetekben, midőn valaki a behivási parancsnak eleget nem tett és szökés büntette fenforgott, a legerősebb büntetéssel fenyíttetett. Ezen fenyítés azonban csak akkor alkalmaztatott bűnvádi úton, mikor a szökés tényálladéka be lett bizonyítva. A szökés jogi fogalmához tartozik azon szándék beigazolása, hogy valaki hadi kötelezettségének teljesítése alól ki akart bújni; holott a jelen törvényjavaslatban épen ezen eriteriumnak elmellőzése hozatik javaslatba és a katonai kötelezettség szigorú teljesítése, minden tekintet nélkül a szándékra, mondatik ki irányadó elvnek. Továbbá, a mint méltóztatik tudni, azóta behoztuk a népfölkelés intézményét is, melyben erre a behivási parancsra nézve szabályok szintén nem foglaltatnak. Hogy a behivási parancsnak a mostani hadi szervezetnek megfelelő súly adassék és alkalmazása lehetővé tétessék, ugy hogy az összes fegyveres erő a veszély pillanatában azonnal behívható legyen és rendelkezésre álljon, erre a czélra alkalmas a jelen törvényjavaslatban foglalt intézkedés. Az igazságügyi bizottság kifejezte abbeli nézetét, a melynek helyessége ellen nem is lehet kifogást tenni, hogy az ezen behivási parancs elleni engedetlenség megfenyítéséről szóló szabályok tulaj donkép a katonai törvénykönyvbe volnának illesztendők és kifejezte azon óhaját is, hogy ez a katonai büntető-törvénykönyv mielőbb alkottassák meg. De másrészt a bizottság előtt egészen tisztán állott az a sok nehézség, mely egy katonai rendszeres büntető törvénykönyvnek megalkotása elé gördül. Igen sok tényezőnek összeegyeztetésétől és egyhangú akaratától függ ezen törvénykönyv megalkotása. Az igazságügyi bizottság bízik abban, hogy az igen t. kormány egész erejével rajta lesz, hogy ezen katonai büntető törvénykönyv megalkottassék. Azonban ennek megalkotása oly rövid idő alatt, a^mily sürgősnek mutatkozik a jelen törvényjavaslat elfogadása, természetesen lehetetlen. Én tehát ajánlom a t. háznak, méltóztassék a törvényjavaslatot abban a szövegben, melyet az igazságügyi bizottság terjesztett be, kegyesen elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző : Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden esetben, a mikor valamely törvény hézagos, szívesen járulok annak részletes törvények által való kiegészítéséhez, de mindenkor csak a sürgős szükségesség esetén, mert a foltozásnak ott, a hol egy egészszel kellene előállani, egyáltalán nem lehet helye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Évtizedek óta beállott annak szüksége és a kormány azon kötelessége, hogy egy, a kornak és mai viszonyoknak és az alkotmányosságnak megfelelő katonai büntető törvénykönyv létesíttessék. (Helyeslés a szélső bálon.) Hat éve van szerencsém a t. háznak tagja lenni; ezalatt legalább is hatszor követeltetett itt a törvényhozásban a katonai büntető törvény és ugyanannyiszor igértetett meg az a t. kormány által. Az ígéret azonban mindeddig csak szép szó maradt. Mindig az hozatott fel a követeléssel szemben, hogy a büntetőtörvény létesítése igen nagy nehéz-, ségekkel és akadályokkal jár. Ezzel a mostani törvényjavaslattal, t. ház, elérkezettnek látjuk mi az időt, hogy egy határozott kérdést intézzünk a t. igazságügyi és honvédelmi minister úrhoz, mert eddig az, hogy miből állanak ezen akadályok és nehézségek, a háznak tudomására nem hozattak. Azon kérdést vagyok bátor tehát pártom megbízásából a t. igazságügyi és honvédelmi minister úrhoz intézni, hogy mik legyenek tulaj donképen azon nehézségek és akadályok, melyek a katonai büntető törvénykönyv létesítését ez ideig lehetetlenné tették. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A t. honvédelmi minister ur indokolásában azt mondja, hogy a hadseregnek, fegyveres erőnek legnagyobb része ma tartalékosokból áll és ez teszi a javaslatbeli intézkedéseket, ezen törvényjavaslatot sürgőssé. Ha ez sürgős most, akkor sürgős volt ez okvetlenül ezelőtt is, mert hisz az új véderőtörvény által nem változott meg a védrendszer és az új védtörvény meghozatala előtt a
