Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
359. országos ülés április 17-én, csütörtökön. 1890. 339 t. képviselő ur 600.000 forintra teszi. Ugyanazon alapon tehát ily eltérő számítások jönnek létre. De akárhogy számítunk, t. ház, legyen 145.000 frt vagy 600.000 frt a kár, az mindig attól függ, hogy a Kemény-család igényét mennyire becsüljük. Ha, t. képviselőház, ez az egész igény egyezségileg 315.000 forintra becsültetett, ebből még nem következik az, hogy az a birtok tényleg csak 315.000 frtot ér; mert a ministerinm s a kormánynak hosszú idejébe került a dolgot annyira vinni, hogy az ennyire leszállittassék. Vegyük azt az esetet, hogy a peregyezség nem jön létre. Mi történt volna akkor ? A Kemény-családnak megítéltek volna 20—25.000 hold revindicált havast és végrehajtás utján elvették volna 8 községtől. S ha tényleg e vagyont elvették volna és ezt 315.000 írttal megtérítették volna, vájjon a nyolcz község megköszönte volna-e, ha elvett vagyonáért csak 315.000 frtnak évenkinti kamatjával kárpótolják? Bartha Miklós: Az a Kemény - család vagyona volt! Gál Jenő (felvinezi) előadó : Bartha képviselő ur azt mondja, hogy a Kemény-család vagyonáról volt szó. Igenis arról volt szó ; de mikor még a revindicatio meg nem történt. Mikor azonban megtörtént a revindicatio, ő Felsége e havasokat használatba odaadta ez illető községeknek. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Azt nem lehetett tenni!) Hogy lehetett-e vagy nem, az most nem kérdés, de tény az, hogy odaadattak. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Elég nem szép!) És tessék elhinni a t. képviselő urnak, hogy igen sok 120 esztendős tényből, habár akkor jogtalanság történt is, igen sok alapos jog formálódott, különösen a magánjog terén s ezért nem lehet ma a községektől e birtokot elvenni. Ezt az absolut kormány is elismerte, midőn 1863. szeptember 24-ikén kelt rendeletében kimondotta, hogy azon községek, ha a Kemény-családnak ítéltetnék oda ezen birtok, kárpótoltassanak, még pedig ugy, hogy az összes határőrvidéki terület még egyszer összesittessék és új birtokrendezés és határfelosztás eszközöltessék. Ha tehát ezen kiegyezés nem történt volna meg, helyesebbnek tartotta volna a t. képviselő ur, hogy azon 50 — 52" ü-mértföld összesittessék és azon községek új birtokrendezésnek és határfelosztásnak tétessenek ki ? Ki akarta volna tenni a t. képviselő ur azon embereket ezen nagy birtokrendezéssel járó kellemetlenségeknek, károsodásnak és a folytonos elégedetlenség forrásának akart volna utat nyitni ? Azt hiszem, ha a t. képviselőház ezen körülményt fontolóra veszi, akkor azon numerusok, melyeket Csatár Zsigmond és Kun Miklós t. képviselő urak kihoztak, aligha fognak egészen megmaradni, sőt talán egészen semmissé válnak. T. ház! Még csak az Orbán Balázs t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatra akarok reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Miután a kormány javaslatát, a melyet a bizottság tárgyalt és a t. háznak elfogadásra ajánlott, ez a javaslat nem érinti: nekem, mint a bizottság előadójának, erre nem is kellene reflectálnom s ha mégis reflectálok, ezt azért teszem, hogy egyéni véleményemet fejezzem ki. En ennek a határozati javaslatnak politikai tartalmat egyáltalában nem tulajdoníthatok, anyagi hordereje pedig nem lévén, igy teljesen felesleges, mert következménye, akár elfogadja azt a t. ház, akár nem, nincsen. Ilyen felesleges munkától és határozathozataltól a t. házat meg akarván kímélni, kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék, hanem méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés joblfelöl.) Elnök: T. ház! Csatár Zsigmond képviselő ur félremagyarázott szavait kívánja helyreigazítani. Csatár Zsigmond: T. ház! (Halljuk ! Halljuk.f) A t. előadó ur azt mondotta, hogy én a naszódvidékieknek átengedett államjavaknál 145.000 frtot jeleztem beszédemben, mintamelyet az államkincstár ingyen adott át ezen nagy vagyon mellett s hogy ezzel szemben Kun Miklós t. képviselő ur az imént beszédében már 600.000 forintra tette azon összeget, a melyet az államkincstár ilykép kidob a magáéból. Szükségesnek tartottam tehát, t. ház, felszólalni, hogy álláspontomat lisztázzam, nehogy ugy tűnjek fel, mint a ki itt egyszer kevesebbet, másszor többet hoz fel. Akkor, t. ház, mikor én beszéltem, ezt megelőzőleg a t. pénzügyminister ur nem volt szives megadni interpellatiómra a választ, a melynek alapján tudomást szereztem arról, hogy kedves testvéreink 360.000 írtban fognak részesülni regale-kárpótlás czímén. Midőn én a 145 ezer forintot felállítottam, mint kárt, akkor ez még tudva nem volt, következésképen, hogyha a t. előadó ur ezen körülményt mérlegelni és megfontolni méltóztatik, akkor következetlenséggel sem engem, sem az imént szólott Kun Miklós t. képviselőtársamat nem vádolt volna, mert ha 145.000 írthoz a 360.000 frtot hozzáteszi, igen közel jön a 600.000 írthoz. Ezt akartam megjegyezni. Elnök: Orbán Balázs képviselő ur, a kit még zárszó joga megillet, nem lévén jelen, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. (Helyeslés.) Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? Ezzel ellentétben áll Orbán Balázs és társainak határozati javaslata, a mely ha a törvényjavaslat elfogadtatik, elesik, ha ÍM*
