Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-359

336 359. országos Ölés április 17 én, eslitörtökBn. 1890. terjesztett törvényjavaslattól a ház a hozzájárulást megtagadja, a minister levonja a következtetést. Itt nem az az eljárás követtetett; nem is volt szándékában Kerkapoly Károlynak a birtokviszo­nyokat törvény utján rendezni. Minő eljárás követtetett? 1872. márczius 12-én szerződés köttetett; arra ő Felsége jóvá­hagyása körülbelül egy hónap múlva kieszközöl­tetett és most oly szerződésnél állunk szemben, melyre a korona is a maga tekintélyével reáütötte a jóváhagyást. Ez nem alkotmányos eljárás, (TJgy van! Ugy van! a szélső túloldalon) mert 18 évi várakozás után most nemcsak a volt ministereknek állása és tettei, hanem a jóváhagyás rávezetése folytán a korona tekintélye által is kényszerhelyzetbe jutottunk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy e birtokviszonyok tör­vény által lettek volna rendezendők. És miután én egész számításomon keresztül az eladott 55.000 vagy most már 57—58.000 hold ingatlan fcecs­értékét nem számítottam és az mégis 600.000 írt világos károsítással adatott el, azt hiszem, hogy a t. igazságügyminister ur által a törvényekből fel­olvasott intézkedések, valamint az ügynek tör­vény útján való rendelése folytán követhetett elvek kimutatására alapított theoriája az én szá­mításomra és az ügyállásra nem alkalmazható, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) nem al­kalmazható mindaddig, mig a t. igazságügy­minister ur ki nem mutatja és he nem bizonyítja, hogy a naszódvidéki lakosság szénégetési, legel­tetési, faizási, fakereskedési, használati joga egyszersmind a magyar államkincstárnak vég­érvényes határozatok alapján tulajdonjogilag megítélt regale-jogra js kiterjedt. Még ezt ki nem mutatja, addig tegnapi fejtegetéseit ezen ügyre alkalmazhatóknak nem tartom. Másrészről a t. igazságügyminister ur tegnap az 1872-iki cselekményekre vonatkozólag nagyon helyesen nem vállalta el a felelősséget, hanem azt mondotta, hogy ez a jogügylet olyan, a mely a törvényhozás tudtával — nem emlékszem a szó szerinti szövegre, mert nem olvashattam egész terjedelmében a beszédet —- sőt a törvényhozás­nak némi hozzájárulásával köttetett, mert úgy a zárszámadásokba, mint a költségvetésbe felvétetett, azaz a jogügyletből fenmaradó jövedelem a költség­vetés javára felvétetett. Megbocsát a t. igazság ügyminister ur, de e részben bátor vagyok, nem régen tett egyik nyilat­kozatára utalni. (Halljuk !) Az igazságügyi orvosi tanács kérdésében számszerűen ki volt mutatva a költségvetésben mennyibe kerül a tervezett intézkedés és az igazságügyminister urat alkot­mányossági érzete arra kényszerítette, hogy itt a ház előtt kijelentse, hogy azt arra elégnek nem tartja, hogy annak a költségvetésbe befogadásával már az intézkedés törvényszerű erővel láttassák el, hanem kéri annak az előirányzott költség tárgya­lásának addig való elhalasztását, migő, az igazság­ügyminister ur, erre vonatkozólag az érdemleges előterjesztést megteszi. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megengedi tehát a t. minister ur, hogy ha az igazságügyi orvosi tanácsra vonat­kozólag nyilvánított alkotmányos nézeteivel szem­ben az 1872-iki szerződés igazolására elmondott argumentumait nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elfogadta a pénzügyi bizottság és a t. ház is a költségvetésbe való felvételét a törvénytelen módon kötött szerződés szerint fizetendő részleteknek. En ezt helytelennek, de természetesnek is tartom, mert hogy minden pillanatban a legnagyobb pénz­szükséggel és pénzügyi bajokkal küzdő kormány fel ne vegye ezen törvénytelen jogügyletből származó jövedelmet a költségvetésbe, azt nem tartom lehetőnek, mert ezen kormánynak'törekvése az, hogy a minálunk már szokásossá vált nagy deficitek apasztására ezen összegeket is fordítsa. De hát, ha a t ház el is fogadta a törlesztési összegnek a költségvetésbe való felvételét, az nem igazolja annak törvényességét, hanem bizonyítja azt, hogy egy olyan többséggel állunk szemben, mely a ministereknek helyes és nem helyes intéz­kedéseit tüskön-bokron követi, feltétlenül czélja lévén, hogy a minister intézkedéseit támogassa, helyeselje; sőt inkább bizonyíték ez arra, hogy csupán egy ministert, egy kormányt fentartani czélul ismerő többségnek intézkedései az ország jogainak, érdekeinek védelmére, megóvására nem elegendők. (Ugy van, úgy! a szélső baloldalon.) Nem csatlakozhatom, t. ház, Mocsáry t. kép­viselőtársamnak azon motívumához, hogy a naszód­vidéki javak eladásához csupán azért járult, mert az elidegenített ingatlanok culturalis czólokra fog­nak fordíttatni. Ez igazságtalan felfogás, mert lehetetlennek tartom, hogy midőn az ország többi vidékei culturalis czéljaikra a költségvetésben a legkisebb összeget sem kapják: ugyanakkor a naszódvidéki lakosság — nem keresem, minő nemzetiséghez tartoznak — 55.000 hold kincstári tulajdont 30 épülettel s a jövedelmekkel ingyen kapjon s ezen felül még 600.000 frt ajándékban is részesüljen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt azt hiszem, Mocsáry képviselőtársamnak igazságérzete sem engedné meg, mert ha ez meg­történnék, az ország többi lakosainak culturalis érdeke megmérhetetlen mérvben érintve és meg­sértve volna. (Ugy van! Ugy van! a szélső bal­oldalon). T. ház! Azokból, a miket tegnap a t. igazság­ügyminister ur ezen jogügylet helybenhagyásának szükségére nézve elősorolt, azt következtetem, hogy a t. igazságügyminister ur mégis tulajdonít fontosságot annak, hogy a házs a pénzügyi bizott-

Next

/
Oldalképek
Tartalom