Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-359

336 359. országos Ölés április 17 én, eslitörtökBn. 1890. terjesztett törvényjavaslattól a ház a hozzájárulást megtagadja, a minister levonja a következtetést. Itt nem az az eljárás követtetett; nem is volt szándékában Kerkapoly Károlynak a birtokviszonyokat törvény utján rendezni. Minő eljárás követtetett? 1872. márczius 12-én szerződés köttetett; arra ő Felsége jóváhagyása körülbelül egy hónap múlva kieszközöltetett és most oly szerződésnél állunk szemben, melyre a korona is a maga tekintélyével reáütötte a jóváhagyást. Ez nem alkotmányos eljárás, (TJgy van! Ugy van! a szélső túloldalon) mert 18 évi várakozás után most nemcsak a volt ministereknek állása és tettei, hanem a jóváhagyás rávezetése folytán a korona tekintélye által is kényszerhelyzetbe jutottunk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy e birtokviszonyok törvény által lettek volna rendezendők. És miután én egész számításomon keresztül az eladott 55.000 vagy most már 57—58.000 hold ingatlan fcecsértékét nem számítottam és az mégis 600.000 írt világos károsítással adatott el, azt hiszem, hogy a t. igazságügyminister ur által a törvényekből felolvasott intézkedések, valamint az ügynek törvény útján való rendelése folytán követhetett elvek kimutatására alapított theoriája az én számításomra és az ügyállásra nem alkalmazható, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) nem alkalmazható mindaddig, mig a t. igazságügyminister ur ki nem mutatja és he nem bizonyítja, hogy a naszódvidéki lakosság szénégetési, legeltetési, faizási, fakereskedési, használati joga egyszersmind a magyar államkincstárnak végérvényes határozatok alapján tulajdonjogilag megítélt regale-jogra js kiterjedt. Még ezt ki nem mutatja, addig tegnapi fejtegetéseit ezen ügyre alkalmazhatóknak nem tartom. Másrészről a t. igazságügyminister ur tegnap az 1872-iki cselekményekre vonatkozólag nagyon helyesen nem vállalta el a felelősséget, hanem azt mondotta, hogy ez a jogügylet olyan, a mely a törvényhozás tudtával — nem emlékszem a szó szerinti szövegre, mert nem olvashattam egész terjedelmében a beszédet —- sőt a törvényhozásnak némi hozzájárulásával köttetett, mert úgy a zárszámadásokba, mint a költségvetésbe felvétetett, azaz a jogügyletből fenmaradó jövedelem a költségvetés javára felvétetett. Megbocsát a t. igazság ügyminister ur, de e részben bátor vagyok, nem régen tett egyik nyilatkozatára utalni. (Halljuk !) Az igazságügyi orvosi tanács kérdésében számszerűen ki volt mutatva a költségvetésben mennyibe kerül a tervezett intézkedés és az igazságügyminister urat alkotmányossági érzete arra kényszerítette, hogy itt a ház előtt kijelentse, hogy azt arra elégnek nem tartja, hogy annak a költségvetésbe befogadásával már az intézkedés törvényszerű erővel láttassák el, hanem kéri annak az előirányzott költség tárgyalásának addig való elhalasztását, migő, az igazságügyminister ur, erre vonatkozólag az érdemleges előterjesztést megteszi. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megengedi tehát a t. minister ur, hogy ha az igazságügyi orvosi tanácsra vonatkozólag nyilvánított alkotmányos nézeteivel szemben az 1872-iki szerződés igazolására elmondott argumentumait nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elfogadta a pénzügyi bizottság és a t. ház is a költségvetésbe való felvételét a törvénytelen módon kötött szerződés szerint fizetendő részleteknek. En ezt helytelennek, de természetesnek is tartom, mert hogy minden pillanatban a legnagyobb pénzszükséggel és pénzügyi bajokkal küzdő kormány fel ne vegye ezen törvénytelen jogügyletből származó jövedelmet a költségvetésbe, azt nem tartom lehetőnek, mert ezen kormánynak'törekvése az, hogy a minálunk már szokásossá vált nagy deficitek apasztására ezen összegeket is fordítsa. De hát, ha a t ház el is fogadta a törlesztési összegnek a költségvetésbe való felvételét, az nem igazolja annak törvényességét, hanem bizonyítja azt, hogy egy olyan többséggel állunk szemben, mely a ministereknek helyes és nem helyes intézkedéseit tüskön-bokron követi, feltétlenül czélja lévén, hogy a minister intézkedéseit támogassa, helyeselje; sőt inkább bizonyíték ez arra, hogy csupán egy ministert, egy kormányt fentartani czélul ismerő többségnek intézkedései az ország jogainak, érdekeinek védelmére, megóvására nem elegendők. (Ugy van, úgy! a szélső baloldalon.) Nem csatlakozhatom, t. ház, Mocsáry t. képviselőtársamnak azon motívumához, hogy a naszódvidéki javak eladásához csupán azért járult, mert az elidegenített ingatlanok culturalis czólokra fognak fordíttatni. Ez igazságtalan felfogás, mert lehetetlennek tartom, hogy midőn az ország többi vidékei culturalis czéljaikra a költségvetésben a legkisebb összeget sem kapják: ugyanakkor a naszódvidéki lakosság — nem keresem, minő nemzetiséghez tartoznak — 55.000 hold kincstári tulajdont 30 épülettel s a jövedelmekkel ingyen kapjon s ezen felül még 600.000 frt ajándékban is részesüljen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt azt hiszem, Mocsáry képviselőtársamnak igazságérzete sem engedné meg, mert ha ez megtörténnék, az ország többi lakosainak culturalis érdeke megmérhetetlen mérvben érintve és megsértve volna. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon). T. ház! Azokból, a miket tegnap a t. igazságügyminister ur ezen jogügylet helybenhagyásának szükségére nézve elősorolt, azt következtetem, hogy a t. igazságügyminister ur mégis tulajdonít fontosságot annak, hogy a házs a pénzügyi bizott-