Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-358
358. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. 399 is végrehajtatott, a melyek az 1872. előtti tényleges állapothoz nem tartoztak. Most azt kérdezem, vájjon ezen tény elegendő-e arra,hogy ezért törvénybe iktatott óvással kívánjuk megóvni a törvényhozás jogát? Hiszen ez a tény nem a törvényhozásnak tudta nélkül történt, sőt merem mondani, indirect hozzájárulásával és bocsánatot kérek, ezt kicsinyleni nem sza b a d. (Helyeslés jolifelél.) Nem háta mögött történt, nem tudta nélkül történt, sőt állítom, indirect hozzájárulásával, mert azon törlesztési összeg, (Zaj lalfelől) — szabadságukban áll a képviselő uraknak megczáfolni — melyet a vételárból a szerződés értelmében évenként fizetni kellett, bevétetett a költségvetésbe és a költségvetésben igenis a törvényhozás vizsgálata és akaratával maradt benn. Az a zárszámadásban elszán:oltatott a törvényhozás vizsgálata és törvény alakjában víló jóváhagyása mellett. Ebből természetesen nem az a rémkép következik, a melyet legalább ez oldalon tudtomra senki sem állított és a mely ellen Beőthy Ákos t. képviselőtársam feleslegesen küzdött, mintha a törvényhozás ezen actusában már a szerződés jóváhagyása benfoglaltatnék. Ha azt hinnők ; e javaslatot be nem nyújtottuk volna. Az nem foglaltatik, de kétségtelenül be van bizonyítva ezzel, hogy a törvényhozás indirect beleegyezésével történt az, hogy bár a törvényhozás önmaga függőbben tartotta a jóváhagyás bekövetkezését vagy be nem következését, egyes végrehajtási actusokat tudomásul vett, azokhoz indirecte hozzájárult. (Mozgás lalfelől.) Mit akarok ebből következtetni, mert ez tény s ezt a tényt senki el nem tagadhatja, ez minden költségvetés és zárszámadás alkalmával felmerült. Csatár Zsigmond : Elég baj! (Derültség.) Szilágyi Dezső [igazságügyminister: Talán nem oly nagy baj, méltóztassék csak megvárni. (Derültség.) Mi következik ebből? Az, hogy semminemű, törvénybe iktatandó óvásra szükség nincs, mert soha senki kétségbe nem vonta azt, hogy az elidegenítés nem történhetik máskép, mint a törvényhozás beleegyezésével; soha senki nem vonta kétségbe s nem vonja ma sem,hogy ha ettől bármi eltérés történik, az is csak a törvényhozás beleegyezésével és tudtával történhetik: anomalicus ugy is, de csak annak tudtával és beleegyezésével történhetik. Es kérem, legyünk egy kicsit fukarkodók az óvásokban, (Tetszés jolbf elől) a törvényben kifejezett óvásokban. Ez oly mód, a mely szükséges jó, de föl kell tartani ott, a hol valódi szükség van rá, különben apró körülményeket igen gyakran elnéznek és mert azokra nézve óvás nem fordul KÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. XVII. KÖTET. elő, ugy tekinthetik, hogy azok praejudieiosus hatással bírnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ha tehát ez nem a törvényhozás tudta nélkül történt, nem is a nélkül, hogy ezt a részletes életbeléptetést maga is actusával előmozdította volna; ha soha senki semmi oldalról kétségbe nem vonta, hogy az ingatlanokra nézve az a helyes álláspont: akkor kérdem, mi szükség van egy törvénybe óvást felvenni és formulázni? (Helyeslés jolbfelől.) Részemről ezt szükségesnek nem tartom, bár terjesen osztozom nemcsak abban a nézetben, de azon érzelemben is, melyből t. képviselőtársam ezen javaslata fakadt; azonban nem látom át ennek szükségét, hasznát; nem látom át, hogy mi bajt hárítanánk el vele és mi áll elő, hogy ha ily állásában a dolognak ez nem történnék meg és azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy, a mint az beterjesztetett, általánosságban elfogadni. (Zajos lielye.lés jolbfelől'.) Elnök: T. ház! Beőthy Ákos képviselő ur félremagyarázott szavainak értelmét kívánja helyreállítani. Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk / Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy egy igen rövid, tényleges helyreállítást eszközöljek a t. igazságügyminister ur szavaira. Meglehet, hogy én értettem őt félre, vagy ő értett félre engem, de valami olyat impuíált nekem, a mitnem mondtam. At. igazságügyminister ur különösen kiemelte azt, hogy gróf Lázár Jenő t. barátomtól széjjel fog választani. (Derültség.) Kern tette azt, hanem igazán összeragasztott bennünket, (Zajos derültség) mint a siariii ikreket és engem t. barátom érveivel és álláspontjával czáfolt. Én egész határozottan azt a nézetet vallottam, hogy a határőri intézmény nem volt úrbéri intézmény. Erre nézve támaszkodtam az igen t. igazságügyminister ur kijelentésére és indokolására; ebből folyólag azután levontam azt, hogy a határőrük faizási igényeire nem lehet az úrbéri törvény scaláját alkalmazni. Ezzel szemben aztán kezdte nekem magyarázni a t. igazságügyuiinister ur — engem czáfolva — hogy az 1871-iki úrbéri törvények értelmében azoknak a határőröknek mennyi jár. Ez az egész következtetés rám nem illik és azt, mint czáfolatot, el nem fogadhatom. A többire nézve nincs most jogom beszélni, meg lehet más alkalommal reflectálni fogok rá. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Midőn, t. ház, arra a kérdésre nézve, a mely — gondolom — a ház consideratiójának tárgy T át képezi és a mely t. barátom a pénzügyminister motiválásában érintetik, vájjon az 1871-iki úrbéri törvények alkalmazhatók-e vagy sem a naszóclvidéki birtokviszonyokra, a nem alkalmazhatóság mellett szóltam: akkor ebben a pontban Beőthy Ákos t.képviselőtársammal egy értelemben voltam,akkor 42
