Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

31J 858. országos ülós április 16-án, szerdán. 1890. nem ellene, hanem gróf Lázár Jenő állítása ellen szóltam és annak a — hogy ugy mondjam — csodábitos közeledésnek egyik jele, hogy t. képviselőtársam nem vette észre, hogy ez gróf Lázár állítása ellen volt mondva és világosan, mint ilyen jelöltetett meg. Hanem ezen — nézetem szerint — tényleges tévedés helyreigazítása után fenn kell tartanom, hogy nem azt mondtam, a. mit t. képviselőtársam most is állított — sajnálom, hogy oly homályos voltam, hogy meg nem értett — mintha mégis lehetne az eidő-illetményekre az úrbéri törvény határozatait alkalmazni, hanem azt mondtam, hogy ha rendezni kellene ezeket a naszódi birtokviszonyokat, épen az erdőkben gyakorlott faizás folytán kiadandó erdő-illetményekre nézve, bár e birtokviszonyok nem úrbériek, de analógok az úrbériekkel, ezen analógiánál fogva hasonló elvekből kell részben kiindulni ezek rendezésénél, mint a minők az úrbéri törvényekben meg vannak állapítva így jöttek létre azon következtetések, a melyeket t. barátom a pénzügyminister motivállásába fölvett. Nem én voltam tehát,'t. képviselőtársam, a ki önöket, az ellentétes állásponton levőket összeragasztotta; (Derültség jobb felöl) mert akkor szándékom ellenére sokkal nagyobb kárt tettem volna mindkettőjükben, (Derültség jobbfelől) de különösen Beőthy Ákos előttem szólott képviselőtársamban, mert eblien a kérdésben legalább kettőjök közt az ő álláspontja volt a helyes. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnöki T. ház! Még többen vannak szólásra feljegyezve. Azt hiszem, talán méltóztatnak beleegyezni abba, hogy kijelentve, hogy ezen törvényjavaslat letárgyalása után mindjárt a holnapi ülésben következni fog azon másik két törvényjavaslat, mely szintén a naszódvidéki ügyre vonatkozólag a t. ház már előre jelezte, hogy azok együtt fogmak tárgy altatni, továbbá méltóztassék beleegyezni abba is, hogy e törvényjavaslatok tárgya lásának befejezése után a pénzügyi bizottságnak a warrantokra vonatkozó jelentése vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat azonban nem a holnapi, hanem a holnaputáni ülésnek lenne tárgya; valamint ha esetleg még jelentések adatnának be, ezeknek napirendre tűzése iránt is határozhat. (Helyeslés) Most pedig, úgy hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni abba, hogy az interpellatio és a bizottsági jelentések beadása történjék meg. Első sorban az interpellatio fog előterjesztetni. (Halljuk! Halljuk.') Meszlényi Lajos: T. képviselőház! Az igaz szabadelvüség kormányához, a hatalmas szabadelvű párt igazán democraticusnak hirdetett érzületéhez kívánok szólani akkor, midőn az ő Felsége személye körüli minister úrhoz néhány kérdést intézek a nemességek, báróságok osztogatása tárgyában, melyek a legutóbbi időkben, mint kitüntetések, mint jutalmak osztogattatnak s a melyekről mi, kik e dolgokról nem sokat tartunk, csak nevetve beszélünk, a kik pedig e kitüntetéseket valódi értékükben veszik, rendesen nem találják meg az érdemet, vagy legalább nem találják meg annyira, mint a mily magas az a kitüntetés, a melyben az illető részesittetett. Monarchicus államban, a hol még a kitüntetésekre adnak valamit, kell, hogy a királyi kegy, a királyi kitüntetés teljem értékével bírjon, kell, hogy a királyi kegy csak azokat érje, kik akitüntetést megérdemlik, a kik hazájuknak, nemzetöknek s ez által közvetve a trónnak is igaz és kitűnő szolgálatokat tettek. Hajdanában, t. ház — habár kivétel akkor is volt — nagyobb részt a haza ellenségeinek vérével irta maga a megjutalmazott nemesi levelét. Habár ez alól sok kivétel v.oít, még sem szabad tért engedni annak, hogyha valaki 100 frtért vesz egy métermázsa gyapjút és eladja 120 frtért, az 10 év alatt minden qunlificafiót megszerezzen arra, hogy az ország főnemeseinek sorába iktattassák. (Igás! Ugy van! a szélsőbalon.) De ha ezenkívül vannak olyan érdemek, melyek az ipar vagy kereskedelem terén nyilvánosak, akkor mi e kitüntetést nemcsak szívesen niegbocsátjuk, hanem helyesnek is találjuk, mert az illetőknek ambitiója ez általsarkaitatlk. A kereskedő vállalkozik, árul, vesz jóhiszemtíleg. A gazda legjobb hiszeműleg túrja a földet. Az egyik szerenesés, a másikat üldözi a sors; az egyik milliomos lesz, a másik még szavazati jogát is elveszti, mert adóját nem birja megfizetni. Mig a milliomosnak mindene vaiú a szegénynek semmije sincs, talán csak neve van. Mi az a milliomosnak, ha 15 — 20 ezer forintott kivesz a zsebéből, hogy kastélyára 7 águ koronát csináltathasson? A milliomos örömmel adja oda a 15 ezer forintot; de érdemekre is van szükség, keresi tehát az érdemeket is. Es kérdem, vájjon talán a conservativ elemeket fogja felkeresni, vagy azokat, a kik érdemeik folytán meg tudják ítélni, ki milyen kitüntetésre érdemes ? Nem, t. ház, tudjuk, hogy nem azokat keresi fel, hanem felkeresi a liberalismusnak, a szabadelvűségnek hirdetett tábort s azok befolyását keresi fel leginkább, a kik mindenütt nyilvánosan verik keblüket a liberalismus és a democratismas nevében. (Tetszés a szélső balon.) Azután, t. ház, a renddel kitüntetett egyén büszkén jelenik meg abban a körben, (Halljuk! Halljuk!) a hol szerényen félrevonulva áll az a katona, a ki Custozza vagy Maglaj-nál (Halljuk! Halljuk!) életét dobta a harezba azért, hogy ugyanazon renddel tüntettessék ki, a melyet a másik liszt, bőr, gyufa, vagy nem tudom micsoda üzlet, vagy börzén űzött játékkal oly könnyen szerzett meg. S azután olvassuk a lapokban hónaponkint s félévenkint: X. ur nemes ember lett, Y. ur báró