Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

3§8 358 országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. törvények alapján meglehet határozni, mert — a mint t. képviselőtársam monda — a mely pillanat­ban a határőrvidék megszűnt s a katonai statusból a határőrvidék lakosai kiváltak, abban a pillanatban civilisták lettek. Ez igaz, de ezzel az egy száza­don át fennállott határőri birtokviszonyok nem változtak át úrbéri birtokviszonyokká, hogy reájuk az úrbéri törvényeket egyszerűen alkalmazni lehetne. Az úrbéri 1871-iki törvények kizárólag az úrbéri jogi- és birtokviszonyokra hozottak és voltak alkalmazva. Ha például az én t. képviselő­társam azt gondolja, hogy ezzel a 100 évi eltűnt úrbéri viszonyt föl lehet eleveníteni és ezen tör­vényt rá alkalmazni, hát mindjárt megakad ; mert az első kérdés az lesz, hogy mi tekintendő úrbéri birtoknak? Az 1871-iki törvény világosan meg­mondja, hogy Erdélyben is mi tekintendő úrbéri birtoknak; de ha e szerint akarná t. képviselő­társam a Naszód-vidéki állapotokat megítélni és ezen úrbéri birtokok után járó erdőjárandóságot ezen alapon, mint törvényes járandóságot meg­szabni, akkor ugyan megjárná. Mert az 1871-iki törvény azt mondja: „Erdélyben úrbéri birtoknak tekintendő mindazon telekes föld, mely az 1819—20, Cziráky-féle országos összeirás alkal­mával adózó és szolgáló ember birtokában talál­tatott és mint úrbéri természetű birtok a most érintett eonseriptióba beiktatva lett." De mikor a Cziráky-féle összeirás történt, már végén állott a határvidék és semmit sem vettek fel a Cziráky-féle összeírásba s az egész úrbéri törvény egy betűt sem tartalmaz, melyből azt lehetne következtetni, hogy a Naszód vidéki birtokviszonyokat ezer. törvénynyel szabályozni akarták. Tehát a t. képviselő ur ebben a tekintetben minden alap nélkül tette — nézetem szerint — e kifogást. Marad tehát igaza Molnár József és Beőthy Ákos t. képviselőtársamnak, hogy az úrbéri tör­vényt egyszerííen alkalmazni a naszódi birtok­viszonyokra nem lehet. De abban azután nagyon tévednek, a kik állítják, hogy azon erdői Hetinóny közt, melyet a volt jobbágyoknak haszonvételeik fejében az úrbéri törvény ad és azon erdőilletmény közt, melyet a naszódi volt határőri lakosoknak szintén gyakorolt haszon vételeik fejében és annak mérve szerint igazságosan és méltányosan adni kellene, valami nagyon lényeges különbség foroghat fenn. Mert a haszonvételekben nagyon szoros analógia van: igazság és méltányosság szerint analógnak kellett volna lenni a rendezésnek is. Pedig ha ezt elismerik és ha azon méltányossági elvek alkal­maztatnának a naszódvidéki birtokviszonyokra, melyek alkalmaztattak az úrbéri törvény által a volt úrbéresekre: akkor a kincstár tulajdonában maradt és a szerződéssel eladott, deszolgálmányok­kal terhelt 55 ezer hold erdő az ily rendezés követ­keztében igen lényegesen megapadt volna. A mérv iránt itt bővebben nyilatkozni nem akarok, csak azt mondom, hogy ha ezt egy új törvényhozási actus határozta volna is meg, az az úrbéri törvény­ben meghatározottól valami lényegesen különböző alig lehetett volna. (Helyeslés jobbfelöl) T. képviselőtársam azt mondta, hogyafaizás fogalmában nem foglaltatik benn az, hogy keres­kedelmi czélokra fát vághatnak a faizással terhelt erdőben. Bátor vagyok őt az 1871 diki úrbéri törvényre figyelmeztetni, a mely különbséget tesz a faizás fogalmában foglalt rendes haszonvételek közt. (Ellenmondás balfelöl.) Ezt nem gr. Lázár Jenő t. képviselőtársam hozta fel, hanem Beőthy Ákos t. képviselőtársam s minthogy ebben a kérdésben ellentétes állásponton vannak, én nem teszem azt a tacticus hibát, a melyet a túlsó oldalon tettek, hogy őket akaratuk ellenére összefoglalták: hagyom őket szétválasztva. (Élénk derültség.) Ismétlem, téves Beőthy Ákos t. képviselő­társamnak az az állítása, hogy a faizás fogalmá­ban — mint említem — a szénégetés és a keres­kedelmi czélokra való faizás nem foglaltatik, mert a kivételes haszonvételekében igen s az úrbéri törvény 29-ik szakasza azt világosan mondja és ennek folytán a szolgálmányok fejében kihasí­tandó járandóságra nézve igen súlyos következ­tetésre jut, jelesen arra, hogy az illetmény egy telek után egész 16 holdig terjedhet. Mikor tehát a pénzügyminister ur a maga indokolásában azt mondja: ha a naszódvidéki volt határőröknek jutó erdei illetményt a volt úrbéresek számára meg­szabott elvek szerint, tehát ugyanoly igazságos­sággal és méltányossággal intéznők el: akkor az 55.000 hold nagyon nagy levonást szenvedne ezen haszonvételek fejében, én azt tartom, egyenesen a helyes érvelés terén mozog. Ez az, a mit figyelembe venni kérek. És most végül legyen szabad arra nyilatkozni, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársam felhozott. (Halljuk! Halljuk !) Tökéletesen igaza van abban, hogy az elvi álláspontra nézve egyetértünk. Ingatlan vagyont — és hozzá teszem, nemcsak törzsvagyon, hanem semmiféle ingatlan vagyont, mert hiszen törzs­vagy nem törzsvagyon közt bajos is volna szaba­tos különbséget tenni — elidegeníteni nem szabad, csak a törvényhozás beleegyezésével. Ez igy van. Ez törvényeinkben ki van mondva a koronajavakra, de elismerte a törvényhozás fennálló jogelvnek minden ingatlan államjószágra is. E beleegyezés kikérése a költségvetés alakjá­ban és alkalmával történik; praelimináltatik az összeg, a melyért eladandó, zárszámadásokban szerepel a befolyt összeg és mindkét alakban tör­vényhozási elintézés alá kerül. De ebben a jelen esetben tény az, hogy a szerződés olyan részeiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom