Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

358. országos ülés április 16-án, szerdáin. 1890. 327 érintheti a törvényhozásnak az állami törzsvagy ónra vonatkozó jogai teljességét. Az indítvány megtételét a részletekre tartom fenn magamnak. Magát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány megjegyzésre kérek a t. háztól szót a vita bezárása előtt. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A vita bezárása előtt azért, hogy ha bárki a túloldalról felelni akarna a szavazás előtt, legyen alkalom a felszólalásra. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Lényegében mindarra, a mit az általánosságban való elfogadásra előttem szólott t. képviselőtársam mondott, én vele egyetértek. Világosan és nyomatékosan összefoglalva ebben a részben azt az álláspontot, a melyet t. barátom, a pénzügyminister itt indokolásában és felszólalásában elfoglalt és ebben, nézetem szerint, megczáfolása rejlik Beőthy Ákos t. képviselő ur azon igen téves és a kellő megkülönböztetés hiányában szenvedő állításának, (Derültség és tetszés a jobboldalon) hogy mivel a kormány ezen szerződést itt előterjeszti és a törvényhozásnak utólagos beleegyezését kéri, ez által teljes szavatosságot vállal mindazért, a mit eme szerződés megkötése körül az 1872-iki kormány elkövetett. Ez téves és a helyes megkülönböztetés hiányán alapul. (Helyeslés jobbfélöl. Mozgásabaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert ha 18 évvel ezen szerződés megkötése után jön egy új kormány, ennek arra a kérdésre kell megfelelnie és kötelesség szerint azon kérdés alapján kell a háznak javaslatot tennie, hogy ezen 18 évvel ezelőtt történt dologra nézve mit tart helyesnek és a közérdekkel megegyezőnek: azt e, hogy a törvényhozástól annak utólagos jóváhagyását kikérje, még akkor is, ha a szerződést még 18 év előtt soha meg nem kötötte volna vagy pedig, hogy 18 év lefolyása után is azt ajánlja a törvényhozásnak, hogy bontsa fel az akkor történt dolgokat és az azon alapuló tényleges állapotokat. De bármily irányban bíráljuk is a kormány jelenlegi javaslatát, abban az, hogy ő azon eljárást helyesnek tartja, hogy ő azon eljárásért szavatosságot vállal, sem az egyik, sem a másik esetben nem foglaltatik. (Élénk helyeslés jobhfelol.) Ép úgy téves t. képviselőtársamnak azon másik állítása, hogy ez nem egyéb — és itt kissé túlpompás kifejezéssel élt — mint dicstelen megalkuvás a magyar állam részéről saját alattvalóival szemben. Én, t. ház, szeretem a nagy kifejezéseket, mikor nagy dolgokról van szó, mikor a kifejezések megfelelők; a nagy kifejezések ekkor helyén vannak, ha azok méltó formulázását foglalják magukban a fenforgó kérdéseknek. Hanem ilyen rettenetes nagy köpönyeget adni ilyen dologra — legyen szabad ismételnem, a mit már más alkalommal e házban mondottam — ez nem egyéb, mint igen kis pecsenyét sütni nagy tűznél. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Mert ezen törvényjavaslat előterjesztésénél a t. házat semmi sem köti, tisztán csak a közjó tekintetei, a melyek minden egyes elhatározásnál és aclusnál a törvényhozásra nézve kell, hogy irányadók legyenek. Es ezek a tekintetek azok — és csakis ezek — melyek az előttem szólott t. képviselő urat az előterjesztésnek általánosságban való elfogadására birták. A ház tehát dönthet szabadon s mindig csak határozatánakbizonyos vagy valószintíkövetkezményei bírhatnak befolyással elhatározására.Hatalommal, mely előtt meghajolni vagy megalkudni kellene, nem áll szemben. De ha ez a törvényhozás, mely a közjó tekintetei szerint, melyeket ez esetben is mérlegel, azt találja helyesnek, okosnak, hogy azt, a mit 18 évvel ezelőtt talán jóvá nem hagyott volna, most jóváhagyja, vájjon van-e ebben valami meghajlás saját alattvalói előtt? (Tetszés a jobboldalon.) Vagy inkább gyakorolja mindegyik tényező törvényes hatalmát arra nézve, hogy a közügyek felett saját belátása s mérlegelése szerint függetlenül határoz. T. képviselőtársamnak ezen téves állítását nézetem szerint, csak azon, azt hiszem, nyelvhibából eredt téves állítás múlja felül, melyet gróf Lázár Jenő t. képviselő ur mondott, hogy ez az egész törvényjavaslat jogi szempontból nem egyéb, mint törvénytelenség. Hogy ez a törvényjavaslat jogi szempontból hogyan lehet törvénytelenség, ha én ezt a szót igazi értelmében veszem, halandó értelmemmel belátni képes nem vagyok. (Derültség.) Es én t. képviselőtársamtól nem is kívánom ennek a megmagyarázását, mert azt hiszem, hogy inkább a kifejezésben tévedett, nem helyesen fejezte ki gondolatát. És most ezzel kapcsolatban egyetlen egy pontot legyen szabad kiemelnem, a nélkül, hogy további vitát akarnék előidézni s ez vonatkozik arra, hogy az állíttatott, hogy azok a szolgálmányok, melyek azon 54.000 holdat terhelik — mert, a 61.000-ből, mely eladatott, körülbelül 6.000 holdat semminemű' szolgáltatás nem terhel — mondom, azon 55.000 holdat terhelő szoigálmányok túlozva vannak előttintetve a törvényjavaslat indokolásában és ha ezek megváltásában egyrészt a volt határőröknek át kellene engedni, az a rész távolról sem volna annyi, a mennyit a pénzügyministeri javaslat indokolása előtüntet; én azt hiszem, valami oly túlzás, mely a megítélést félrevezeti, abban nem foglaltatik. Ketten, gróf Lázár Jenő és Molnár József t. képviselőtársaim, sőt Beőthy Ákos t. képviselőtársam is foglalkoztak e kérdéssel — bár egymással ellenkező állláspontról — ezen szoigálmányok vagy haszonvételek helyébe adandó erdőrészeket az úrbéri