Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

• 326 358. országos ölé* április 16-án, szerdán. 1890. — bár helytelen alapon — már tényleg nyertek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ennél erősebb jogi akadályokba ütköző dolgok is történtek ez országban a kényszerűségnek, a nagyobb érdekek mérlegelésének hatása alatt. Mert hisz mindazon magánjogi viszonyok, melyek az 50-es években az osztrák polgári törvénykönyv törvénytelen uralma alatt, a törvénytelenül behozott pátensek hatálya alatt létesültek, tulaj donképen jogi semmiségek voltak és még sem jutott az alkotmány helyreállítása után senkinek eszébe a restitutio in integrumot követelni a magánjogi téren is és felforgatni akarni azokat a tényleges viszonyokat, melyek oly törvénytelen alapon keletkeztek, a mely alap ellen óvás is történt, de a melyek felforgatása, az ország összes viszonyait beláthatlan zavarba sülyesztette volna. A mit akkor az egész országra nézve nem követelt senki, azt nem lehet most követelni az ország egyik részére sem (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez és kizárólag ez az az indok, a mely miatt én ezt a törvényjavaslatot — bár annak basisát magam sem helyeselhetem — elfogadom és a kormány azon eljárását nem helytelenítem, hogy ezen jogviszonyokat az alig megmásítható tényleges rendezés alapján a törvényhozásnak legalisálásra ajánlja. Most, midőn a ház határozata még függőben van, nem is tartanám helyesnek arról szólani, hogy ha a szerződés a ház által esetleg elvettetnék és ez ügy birói eldöntés alá kerülne, a kincstárnak az előállható perben minő helyzete volna. De ép az, hogy erről határozott véleményt még nem mondhatok, szintén egyik indoka annak, hogy inkább hozzájáruljak ahhoz, hogy a szerződós által létesített állapot jogi sanctiót nyerjen, semhogy a kincstár az előbbi állapotok helyreállítását bíróság előtt legyen kénytelen keresni. De van az ügynek még' egy oldala, melyről még néhány szót kell mondanom. (Halljuk!) Ez vonatkozik a törvényhozásnak az állam ingatlan törzsvagyonát illető jogkörére. E tekintetben teljesen aláírom azokat, a miket Beőthy t. képviselőtársam mondott s miket a dolog lényegére nézve a pénzügyminister is magáévá tett. Még ama kivételek is, melyekre a pénzügyminister ur hivatkozott, szerintem nem képezhetik annak az elvnek korlátozását, hogy az állami ingatlanok felett egyedül a törvényhozás összessége rendelkezhetik, nem pedig egyes factora különkülön és nem a kormány. Mert a törvényhozás jogkörének minden eshetőségével szemben fennáll oly esetek lehetősége, midőn magasabb állami érdekek szempontjából a kormány rögtön^ kénytelen intézkedni, természetesen akként, hogy a legelső alkalommal eljárásáról utólagos jelentést tesz és a felelősséget a törvényhozással szemben elvállalja. Az elv tekintetében tehát köztünk nincs véleménykülönbség, hogy tudniillik az állam ingatlan törzsvagyona felett egyedül a törvényhozás összessége rendelkezhetik, hogy állam az ingatlan törzsvagyona el nem idegeníthető a törvényhozás beleegyezése és jóváhagyása nélkül. Ámde, t. ház, ez az 1872. szerződésben tényleg mégis megtörtént. Állami ingatlan, törzsvagyon adatott el és ezen szerződés életbelépett, érvényesíttetett a törvényhozás előzetes beleegyezése, a törvényhozás sanctiója nélkül. T. ház! Az én felfogásom szerint, ha a törvényhozás az akkor történteknek minden következményével le akar számolni és meg akarja gátolni, hogy ebből a helytelen eljárásból praejudicium származzék, nem állhat meg annál, hogy ezen teremben eszmecsere és nyilatkozat történjék erről az elvi kérdésről, hanem szerintem a [törvényhozásnak egy lépéssel tovább kell mennie és vagy a törvény szövegében vagy más alakban ki kell jelentenie, hogy abból, hogy ebben az esetben ingatlan állami vagyon tényleg eladatott és az eladás végrehajtatott a törvényhozás előzetes beleegyezése nélkül, a törvényhozásnak ezen jogkörére praejudicium nem származik. (Helyeslés balfélől.) A leghelyesebb kormánynyilatkozatokkal itt szemben áll egy tény, a mely azt bizonyítja, hogy az előbbi kormány e tekintetben más felfogást táplált és más felfogás szerint járt el. Valamint egy korábbi kormány ezt tehette, ugy tehetné egy későbbi kormány is. (Igaz! Ugy van! balfélől.) A törvényhozásnak az állami ingatlan törzsvagyon feletti ezen rendelkezési joga nem alapul a Corpus Juris valamely czikkelyéu, nem alapul concret, irott jogszabályon, de alapul az alkotmányos intézmények természetén, alapul azon praesumptión, mely a törvényhozás jogkörének teljessége mellett szól, alapul a gyakorlaton. Midőn ily jogon alapul a törvényhozás valamely joga, melynek az állandó gyakorlat egyik fontos, alkotó részét képezi: akkor nagyon kell vigyázni arra, hogy ez a gyakorlat valóban állandó és szakadatlan legyen és hogyha ezen gyakorlatra nézve bármily megszakadás, bármily disharmonia áll elő: akkor — na utólag ezen helytelen intézkedés következményeit szentesítjük is, — gondoskodnunk kell arról, hogy magának az intézkedésnek helytelenségéből a jövőre nézve praejudicium ne származhassék. (Helyeslés balfelől.) , Én az akkori eljárásra vonatkozólag sem rosszalást, sem megrovást indítványozni nem akarok ; hanem teljes objeeiivitással akarom kimondatni a törvény szövegében, vagy — ha jobban tetszik — más alakban, de kimondatni határozatikig és a törvényhozás minden factorának hozzájárulásával, hogy az, a mi 1872-ben történt és annak mostani jóváhagyása egyáltalában nem