Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

358. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. 323 Itt tehát egy birói ténynyel állunk szemben, melyet ignorálnunk a kincstár magánjogi érdekében nem lehet, mert ha mi érvénytelennek tekintenők ezen szerződést, a melynek alapján fölléphetünk az illető községek és alapok ellen,hogy azok a kincstárral szemben milliókra menő — megengedem — teljesen nem érvényesíthető kötelezettségöknek eleget tegyenek, a kincstárt könnyen kitennők annak, hogy vele szemben nagyobb mérvű kötelezettségek állapíttassanak meg, mint a mily összegekre ez alatt békés utón reducálliattuk. Ha tehát nemcsak azt a szempontot tartjuk szem előtt, hogy a közjogi érdekek miként elégíttessenek ki, hanem a kincstár érdekét sem tévesztjük szem elől, különösen azon helyről, a hol én vagyok, mikor a kincstár ellen 4 millió forintot meghaladó összeg erejéig indíttatott per; mikor a birói szakértők nem ugyan ekkora, de minden esetre igen jelentékeny összegre — ha jól emlékezem —- a Kemény-családnak kiadandó ingatlanokon kívül 1,400.000 írtra értékelték az elmaradt hasznot, mikor ilyen per esélyeivel állunk szemben, a kormány merő közjogi indokból nem tagadhatja meg a szerződés érvényét, hanem a czélszeríiség szempontját figyelmen kívül nem hagyva, mérlegelni köteles ezt a kérdést és megoldani tartozik, úgy, a mint az a kincstár érdekében egészben véve elfogadhatóbb és előnyösebb, (Helyeslés.) T. ház! Ezen előzmények és az 1872-iki szerződés, oly tények, melyekre a mai kormány, mivel részt bennük nem vett, befolyást nem gyakorolhatott. Ezt kívánom először constatálni. Következik ezek után a múlt év őszén kötött peregyezség, mely már a mai kormány ténye. Már voltam bátor említeni, hogy akkor, midőn egy •— megengedem —jogilag! kifogásolható, de tényleg érvényben levő s 18 év óta a gyakorlati életbe átment szerződéssel állunk szemben, mikor ilyen jelentékeny követelések állanak az államkincstárral szemben, akkor ilyen peregyezséget kötni és jóváhagyását kérelmezni, a kincstár érdekében fekvő. De mit tettünk, t, ház, ezen peregyezség megkötésén kivül? Ezen peregyezség által egy évek óta függő, mondhatnám, 40 év óta kielégítetlen pert intéztünk el s a Kemény család igényeit elégítettük ki. Ezzel egy függő kérdést oldottunk meg, ugy, hogy a teher tulajdonképen nem a kincstárra, hanem magukban a szavatossági perben elmarasztalt alapokra és községekre hárult. Megoldottunk másodsor ezzel közgazdasági s politikai kérdéseket is, annyiban, a mennyiben egy külön előterjesztés alapján javaslatokat teszünk az iránt, hogy ezen erdők kincstári kezelés alá vétessenek. (Helyeslés jobhfelöl.) Harmadszor rendezzük ezzel az ott függőben levő birtokviszonyokat, ugy, hogy azok a tényleges állapotokat meg nem zavarják és a jogi követelményeket és igényeket minden tekintetben kielégítik. Végre még egy más intézkedést is tett a kormány, mely az itt előterjesztett javaslatban nem jut kifejezésre. Ez pedig az, hogy nemcsak a törvényeink által biztosított felügyeletet, hanem a törvényben megengedett mérték határáig közvetlen befolyást is gyakorol a kormány a naszódvidéki iskolai ügyekre. Akkor tehát, amikor mindazon kérdések, melyek ugy politikailag, mint közgazdasági és nemzetiségi tekintetben az állam érdekében érvényesítendők, hosszú évekre terjedő időszak után egyöntetűleg organice szabályoztatnak , nézetem szerint, ezen kormány ellen nem lehet azon váddal fellépni, hogy nem bír kellő érzékkel az állami és a nemzetiségi érdekek iránt. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel körülbelül be is fejezhetném azokat a megjegyzéseket, a melyeket a törvényjavaslat indokolására és a kormány eljárására vonatkozólag felemlítendőnek véltem. Azonban szükségesnek tartok pár észrevételt tenni azon határozati javaslatra vonatkozólag is, melyet tegnap Orbán Balázs képviselő ur, képviselőtársaival egyetemlen, beterjeszteni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Ezen határozati javaslat ellen először is az a kifogásom, hogy abban nincs eléggé rnarquirozva, hogy a képviselő ur ki irányában kívánja kifejezni a rosszalást: a mostani, vagy az 1872-iki kormány irányában ? (Felkiáltások szélső balfelől: Az akkori kormány irányában!) Engedelmet kérek, miután itt nem fegyelmi büntetések osztatnak s miután valamely kormány irányában csak azért fejezhető ki rosszalás a törvényhozás termében, hogy az ennek politikai következményeit vonja le, ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy egy 1872-ben megszűnt kormánynyal most időszerű a politikai következmények levonása végett ily előterjesztést tenni: akkor én őket ezen kedvtelésekben argumentatiókkal megzavarni nem akarom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy nyugtalanság a szélső balfelől.) Nekem az előterjesztett határozati javaslatnak nem is ezen része, mint inkább annak világossága ellen van kifogásom, mert a ki azt nem tanulmányozza, hanem egyszerűen elolvassa, könynyen azon következésre juthat, hogy a mostani kormány irányában kívánják a képviselő urnak a rosszalást kifejezni. De ezen, megengedem, formai kifogáson kivül még egy érdemleges kifogásom is van a határozati javaslat ellen és ez az, hogy nemcsak a t. képviselő urak, hanem azok is, a kik a törvényjavaslatot nem fogadják el, a múltból merített igen szép argumentumokat hoznak fel az ellen, hogy a javaslat elfogadtassák, de arról, hogy mik ép rendeztessenek azután a birtokviszonyok, hogy mikép történjék a kielégítés; hogy van-e 41*