Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

358. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. 323 Itt tehát egy birói ténynyel állunk szemben, me­lyet ignorálnunk a kincstár magánjogi érdekében nem lehet, mert ha mi érvénytelennek tekintenők ezen szerződést, a melynek alapján fölléphetünk az illető községek és alapok ellen,hogy azok a kincs­tárral szemben milliókra menő — megengedem — teljesen nem érvényesíthető kötelezettségöknek eleget tegyenek, a kincstárt könnyen kitennők annak, hogy vele szemben nagyobb mérvű köte­lezettségek állapíttassanak meg, mint a mily össze­gekre ez alatt békés utón reducálliattuk. Ha tehát nemcsak azt a szempontot tartjuk szem előtt, hogy a közjogi érdekek miként elégíttessenek ki, hanem a kincstár érdekét sem tévesztjük szem elől, külö­nösen azon helyről, a hol én vagyok, mikor a kincstár ellen 4 millió forintot meghaladó összeg erejéig indíttatott per; mikor a birói szakértők nem ugyan ekkora, de minden esetre igen jelentékeny összegre — ha jól emlékezem —- a Kemény-család­nak kiadandó ingatlanokon kívül 1,400.000 írtra értékelték az elmaradt hasznot, mikor ilyen per esélyeivel állunk szemben, a kormány merő köz­jogi indokból nem tagadhatja meg a szerződés érvényét, hanem a czélszeríiség szempontját figyel­men kívül nem hagyva, mérlegelni köteles ezt a kérdést és megoldani tartozik, úgy, a mint az a kincstár érdekében egészben véve elfogadhatóbb és előnyösebb, (Helyeslés.) T. ház! Ezen előzmények és az 1872-iki szerződés, oly tények, melyekre a mai kormány, mivel részt bennük nem vett, befolyást nem gya­korolhatott. Ezt kívánom először constatálni. Kö­vetkezik ezek után a múlt év őszén kötött per­egyezség, mely már a mai kormány ténye. Már voltam bátor említeni, hogy akkor, midőn egy •— megengedem —jogilag! kifogásolható, de tényleg érvényben levő s 18 év óta a gyakorlati életbe átment szerződéssel állunk szemben, mikor ilyen jelentékeny követelések állanak az államkincstár­ral szemben, akkor ilyen peregyezséget kötni és jóváhagyását kérelmezni, a kincstár érdekében fekvő. De mit tettünk, t, ház, ezen peregyezség megkötésén kivül? Ezen peregyezség által egy évek óta függő, mondhatnám, 40 év óta kielégítet­len pert intéztünk el s a Kemény család igényeit elégítettük ki. Ezzel egy függő kérdést oldottunk meg, ugy, hogy a teher tulajdonképen nem a kincstárra, hanem magukban a szavatossági perben elmarasztalt alapokra és községekre hárult. Meg­oldottunk másodsor ezzel közgazdasági s politikai kérdéseket is, annyiban, a mennyiben egy külön előterjesztés alapján javaslatokat teszünk az iránt, hogy ezen erdők kincstári kezelés alá vétessenek. (Helyeslés jobhfelöl.) Harmadszor rendezzük ezzel az ott függőben levő birtokviszonyokat, ugy, hogy azok a tényleges állapotokat meg nem zavarják és a jogi követelményeket és igényeket minden tekintetben kielégítik. Végre még egy más intézkedést is tett a kormány, mely az itt előterjesztett javaslatban nem jut kifejezésre. Ez pedig az, hogy nemcsak a törvényeink által biztosított felügyeletet, hanem a törvényben megengedett mérték határáig köz­vetlen befolyást is gyakorol a kormány a naszód­vidéki iskolai ügyekre. Akkor tehát, amikor mind­azon kérdések, melyek ugy politikailag, mint közgazdasági és nemzetiségi tekintetben az állam érdekében érvényesítendők, hosszú évekre ter­jedő időszak után egyöntetűleg organice szabá­lyoztatnak , nézetem szerint, ezen kormány ellen nem lehet azon váddal fellépni, hogy nem bír kellő érzékkel az állami és a nemzetiségi érdekek iránt. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel körülbelül be is fejezhetném azokat a megjegyzéseket, a melyeket a törvényjavaslat indokolására és a kormány eljárására vonatkozó­lag felemlítendőnek véltem. Azonban szükségesnek tartok pár észrevételt tenni azon határozati javas­latra vonatkozólag is, melyet tegnap Orbán Balázs képviselő ur, képviselőtársaival egyetem­len, beterjeszteni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Ezen határozati javaslat ellen először is az a kifogásom, hogy abban nincs eléggé rnarquirozva, hogy a képviselő ur ki irányában kívánja kifejezni a rosszalást: a mostani, vagy az 1872-iki kor­mány irányában ? (Felkiáltások szélső balfelől: Az akkori kormány irányában!) Engedelmet kérek, miután itt nem fegyelmi büntetések osztatnak s miután valamely kormány irányában csak azért fejezhető ki rosszalás a törvényhozás termében, hogy az ennek politikai következményeit vonja le, ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy egy 1872-ben megszűnt kormánynyal most időszerű a politikai következmények levonása végett ily elő­terjesztést tenni: akkor én őket ezen kedvtelések­ben argumentatiókkal megzavarni nem akarom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy nyugtalanság a szélső balfelől.) Nekem az előterjesztett határozati javaslat­nak nem is ezen része, mint inkább annak vilá­gossága ellen van kifogásom, mert a ki azt nem tanulmányozza, hanem egyszerűen elolvassa, köny­nyen azon következésre juthat, hogy a mostani kormány irányában kívánják a képviselő urnak a rosszalást kifejezni. De ezen, megengedem, formai kifogáson kivül még egy érdemleges kifogásom is van a határozati javaslat ellen és ez az, hogy nemcsak a t. képviselő urak, hanem azok is, a kik a tör­vényjavaslatot nem fogadják el, a múltból merített igen szép argumentumokat hoznak fel az ellen, hogy a javaslat elfogadtassák, de arról, hogy mik ép rendeztessenek azután a birtokviszonyok, hogy mikép történjék a kielégítés; hogy van-e 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom