Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

318 358. országos ülés április 16-án, szerdáu. 1890. hatalmazás körén túlmegy, ha ultra vires csele­kedett, ténykedése jogilag semmis, érvénytelen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ~E*z, t. ház, elfogadott szabványa a magánjognak, a közjognak és a nemzetközi jognak. Kérdem, ha ügyvédem, a ki ügyeimet viszi, birtokomat meg­hatalmazás nélkül adj'a el, vájjon érvényes-e az? Miképen lehetne ilyen módon az országot meg­kötni ? Hisz az a „rólunk, nélkülünk" elvnek volna érvényesítése. (Ugy van! ügy van! a bal­és szélső baloldalon.) Csakis a kereskedelmi jog terén vannak oly­nemtí intézkedések, melyeknél fogva a megbízó megbízottját köti, ámde mindenki tudja, hogy a kereskedelmi forgalom szabványai általában nem alkalmazhatók a köz- és magánjogra. Azok nyerészkedés szempontján, nyerész­kedés alapján állanak, már pedig az ország vagyona nyerészkedés tárgyát nem képezheti s ennek következtében annak vezetésénél ily szem­pontok mérvadók nem lehetnek. Szóval itt a kor­mányzati hatáskörről van szó. De én ugy tudom, t. ház, hogy ezen kormányzati hatáskört a kor­mány a koronától és a törvényhozástól birja s a kormány hatásköre csakis odáig terjed, a meddig azt a törvény megengedi. És ha kétely támad arra nézve, hogy a kormánynak a törvényhozás­sal szemben van-e e tekintetben joga, akkor a vélelem okvetlenül a törvényhozás mellett van, mert ez a jognak forrása. (Helyeslés a baloldalon.) Mégis furcsa volna, t. ház, hogy az, a mit a kor­mány ily dolgokban tesz, kötelező lenne a tör­vényhozásra, hiszen a törvényhozás áll a kor­mány felett, nem pedig a kormány a törvényhozás felett. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azt is fel szokták hozni, t. ház, hogy az ily felhatalmazásra azért is van a kormánynak szüksége, mert hiszen, ha felhatalmazása nincs, akkor nem lehetne vele szerződéseket kötni. De hát az ilyen szerződések a dolgok természeténél fogva feltételesen köttetnek a törvényhozás utó­lagos jóváhagyásának reményében. (Helyeslés bal­félől.) Az a szerződés aztán, ha beleegyezik a törvényhozás, áll, ha nem egyezik bele, nem áll. (ügy van! bálfelől.) Hova lenne, t. ház, ezen ország jog-biztos­sága, hogyha legfőbb jogai fölött a kormány szerződésileg disponálhatna? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen szerződés tárgyává lehet tenni a vasutakat, a vasutak bérbeadását, a dohány­monopóliumot, sőt még az adókat is — mert erre is van példa — épen azért azt hiszem, nagyon óvakodni kell az ilyen messzemenő theoriák fel­állításától, különösen abban az irányban, nehogy azokból a jövőre nézve praecedensek kelet­kezzenek. De ha már sérelmes az, t. ház, azt mondani, hogy a kormány szavatolása s aláírása megköti a képviselőházat, mennyivel inkább sérelmes, ha azt mondják, hogy az a korona sauetiója által meg­történt, mert ez semmi más, mint az országgyűlés egy igen jelentékeny jogának a korona jogkörébe való utalása és ezáltal az alkotmány egyensúlyá­nak felzavarása. (Ugy van! bálfelől) Én a magam részéről határozottan ellene vagyok, hogy ily praecedens alkottassék. E tekin­tetben a legnagyobb aggályokat táplálom s okvetlenül szükségesnek tartom azt, hogy ha a t, ház e szerződést el is méltóztatik fogadni, a törvénybe minden esetre beiktattassék, hogy ebből az egész eljárásból praecedens a jövőre nem al­kottatik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, azzal a felfogással is szemben állunk, hogy ott azok a községek jogokat szerez­tek. Én szeretem respectálni a szerzett jogokat, de köztörvény, törvényhozási actus ellen magán­jogi szerzett actusok nem létezhetnek. Ius publi­cum derogat juri privati. Azok a községek annyival kevésbé szerez­hettek jogokat, mert azon községeknek ismerniök kellett volna Magyarország alkotmányát. Azok jogi személyek, erkölcsi testületek voltak, már pedig a magyar alkotmánynak ismerete meggyőz­hette volna őket arról, hogy a kormánynak ma­gának ily pouvoir-ja nincs s nem is lehet. Ha tehát ők annak daczára szerződtek s azt hitték, hogy végérvényesen szerződnek, az az ő káruk s ezért az országra kár és hátrány nem háromolha­tik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azt is mondja az indokolás, hogy a tör­vényhozási actus létrejött épen az által, mert a budgetbe be lett állítva egy bizonyos összeg és igy a törvényhozás a szerződést hallgatag sanctio­nálta. (Halljuk!) Ennek a beállításnak nem lehet az a jelentő­sége. Az nem szenvedhet kétséget — ezt gondo­lom, beláthatja a kormány is — hogy ezen szer­ződésnek perfectiójához a törvényhozás többi factorainak megegyezése is szükséges; szükséges a főrendiháznak beleegyezése és szükséges a koronának beleegyezése. Ha mi tehát már most azt mondjuk, hogy a budgettételnek beállítása által ezen szerződés jogérvényes lesz, akkor azoknak jogaival szemben okozunk prejudiciumot, a kik az egyes budgettételeket nem diffieultálták. (Igaz! Ugy van ! bálfelől.) De hogy ezt nem tekintik jogérvényesnek magok azon illető községek sem, ezt bizonyítja azon újabbi egyezmény, mely épen előttünk fek­szik, a melyben ők többrendbeli szerzett jogról lemondanak. Én legalább, t. ház, nem tudom azt hinni, hogy azok a naszódvidéki községek tisztán a pénzügyminister nr szép szemeiért mondtak volna le azon jogokról, ha azt a szerződést jog­erejünek hitték. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) S épen az, t. ház, a mi a radnai bányánál történt, bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom