Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-358
3B8. országos ülés április 16-án, síerdán. 18S0. 3{g nyitja, hogy azon körülmény, hogy a budgetbe tételek beállittattak, nem akadályozza a status antequo helyreállítását. A községek kiadták ennél a radnai bányatelepnél a földet, a kormány pedig visszaadta a pénzt, a melyet az illetők fizettek. Ez eljárást az egész vonalon lehet alkalmazni. Megengedem, hogy ez egyezség utján történt; én nem akarom azt, hogy erőszak utján történjék a dolog s nagyon kész vagyok arra, hogy egyezség útján történjék. (Helyeslés balfelöl.) Nekem erre az ügyre nézve az a nézetem, t. ház, hogy ha az most igy nem fogadtatik el, a t. kormány líj egyezségre lép s követeli azt, hogy az illetők nagyobb aequivalens értéket fizessenek s azután — s ez különösen — igyekezzék a kormány, hogy a magyar állami és nemzeti érdekek megóvassanak. Ezt pedig én oly módon látom létesítheíőnek, hogy a kormány ki fogja mondani, hogy a naszódi tanulmányalapok kezelésére bizonyos befolyást fog gyakorolni, mint a hog:y ez a más alapok kezelésénél is megvan. (Helyeslés balfelöl.) Nem látok ebben semmi lehetetlenséget. Ha a kormány idáig tudott concessiókat kieszközölni a határőröktől, mennyivel képesebb lesz ezután, midőn most már a képviselőház áll mögötte. Ha a kormány ezt elfogadja, minden akadály megszűnik s előáll az az eset — természetesen, ha a képviselőház többsége is az én nézetemet fogadja el — hogy ebből levonja a consequentiákat. Ezekkel akartam indokolni, hogy miért nem fogadom el a törvényjavaslatot. Csak egy rövid megjegyzést méltóztassék még megengedni. (Halljuk !) Ezzel aztán zárom előadásomat. Azt mondtam, hogy e törvényjavaslat előzményeiben közéletünk összes miseriáit feltünteti. Feltünteti a kormányzati slendriánt, fel a közjogi érzék hiányát. Csak egy momentumról nem szóltam még, mely — mondhatnám — veres fonál ként húzódik át a kormány eddigi működésén. Értem azon dicstelen megalkuvások rendszerét, melyek folytán annyiszor voltunk kénytelenek az ország jogait feladni. Ha e törvényjavaslat elfogadtatik, a legdiestelenebb megalkuvás hajtatik végre, mert ez nem jelent semmi mást, minthogy a magy^ar állam saját alattvalói előtt meghátrál. (TJgy van 1 balfelöl.) De szerintem nem ez az egész transactiónak szomorú oldala. TJo-y vettem észre, hogy — kivéve Jellinek Arthur képviselő urat — senki sem lelkesedik e szerződésért. Még a kormánypárt tagjai közül is mindazokkal, a kikkel beszéltem, azt mondják : nem helyes e szerződés, de bevégzett ténynyel állunk szemben, nem lehet rajta segíteni. Ez oly kijelentés, melynél fogva az embernek kétségbe kell esnie. Én tanulmányoztam némileg az angol alkotmányt és közéletet és jól esett látnom főkép azt az erős jogérzetet, mely Anglia intézményeiben kifejezésre jut. Ott tanultam meg ezt az axiómát: „Where is a right, there is a remedy", a hol van jog, ott orvoslatnak is kell lennie. Itt tényekkel szemben kimondja az -országgyűlés, igenis voltak jogok, voltak sérelmek, de ő ezek orvoslására képtelen. Ha a képviselőház tényei által ily T ent mond, ez magának a törvényhozásnak abdicatiója és lehetetlen, hogy akkor a nemzet tisztelete, rokonszi-nve és ragaszkodása ily törvényhozás iránt tovább is fennálljon. Ennélfogva én e törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Zay Adolf jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. ház! Sohasem tartottam feladatomnak védelmezni a közös ügyes kormányok eljárását, de ez alkalommal az igazság érdekében késztetve érzem magamat kifejezést adni azon nézetemnek, miszerint tévesnek tartom azt a felfogást, azt az eljárást, mely kizárólag az l87á-iki kormányra akarja hárítani a naszódvidéki ügy e^z ódiumát. Történt igenis az állami vagyon elharáe^olása éspedig nem kis mértékben; de ha azt kérdezzük, ki cselekedte, sokkal messzebbre kell visszatnenniink. Vissza kell mennünk Mária Terézia kormányzatára, azon dicsőségesnek nevezett kormányzatra; vissza kell menni második Józsefig, kiről tudjuk, hogy java életében a katonai ügyekben intézkedett és a kinél nagyobb ellensége a magyar nemzetnek nem volt, de a kiért mégis sokan rajongnak, olyanok, kik magukat szabadelvű embereknek mondani szeretnék. Akkor a határőrvidék felállítása alkalmával lett elvetve a koczka a naszódvidéki birtokviszonyok felett. Mindaz, a mi azóta történt, maga a kényszerhelyzet, mely előtt most állunk, a milyennek én ezt a hely-zetet elismerni kénytelennek érzem magamat, mint ez a határőrvidék felállításának fokozatosan kifejlődött következménye. 1851-ben a határőrvidék feloszlatása alkalmával lett volna annak ideje, hogy az állam az őt megillető, az ő részére eddig is fentartott jószágok birtokába vissza helyezhessék. De mi történt, t. ház, 1851-ben a hatalom markostól adott oda mindent azoknak, kik az ismeretes Urbán által az állam ellen való felkelésre csábíttattak. Azok a comissiók, melyek később kiküldettek, hogy rendezzék az ottani viszonyokat, az úgynevezett médiát és immediát commisio kötött Marschrouteval mentek ki. Meg lett határozva előre, hogy mindazon földteriilet, mely a határőrök birtokában volt, birtokukban maradjon. Sőt még ennél is több történt, midőn maguk a comissiók azt állapították meg, hogy a raduavölgyi regale, mely akkor 30.000 forintnál többet jövedelmezett, de a melyet nem adtak a határőrvidék fennállása alatt a határőröknek, hanem állami
