Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

858. orszíiges ülés április ld-án, szerdán. 1890. 317 mert az egész ügy oly bonyolódott és szövevényes természetű, hogy azt hiszem, a t. ház szívesen meghallgatja, ha erről többen is beszélnek. (Halljuk! Halljuk/) Az úrbér és faizási jogosultság mellett az 1873-iki előterjesztés a következőket hozza fel. Azt mondja: volt ott azoknak a határőröknek 38.000 holdjuk, ez kitesz 3.800 egynéhány telket. Az 1871 : LIII. t.-cz. szerint pedig minden teleknek jár 15 hold erdő, ennek következtében valami 50 egynéhány ezer hold az, a mi azoknak kijár, úgyannyira, hogy a kincstár erdőálíagáből csakis 128 hold marad hátra. Hát, t. ház, az 1871 : LIII. törvényezikket erre alkalmazni nem lehet, nem pedig egyszerűen azért, mert az úrbéri viszonyokat feltételez, ottan pedig úrbéri viszonyok nem léteztek; ezt maga a t. kormány előadója az előterjesztésben, melyet mostan tett s melyben világosan kimondja, hogy a volt naszódvidéki birtokviszonyok függőben maradt rendezése a jelenleg hatályban álló birtokrendezési törvényekkel nem eszközölhető, mert az 1871 : LIII. törvényezikk intézkedései, bár Naszódra is érvenyesek, de egész tartalmuk igazolja, hogy azokban a naszódvidéki területi birtokviszonyok, melyek nem úrbéri, hanem határőrvidéki jelleggel birtak, tekintetbe nem vétettek. Es ez így is van, t. ház, mert az a hátärőri intézmény nem magánjogi, hanem közjogi intézmény volt, azok a határőrök nem voltak úrbéresek, hanem szabad emberek, nem voltak jobbágyok és ha azok is voltak, az által, hogy határőrökké lettek, libertinusokká váltak. Az a szolgálat tehát, melyet ők ott teljesítettek, nem magánjogi természetű szolgálat, hanem közjogi természetű kötelezettség volt, mely után nem járt és nem járhatott azon compensatio, mint a minőt az úrbéri törvény az úrbéreseknek ad. Ok azt a földet, melyet haszonélvezet alakjában birtak, szolgálat fejében birták. Mig a szolgálatot teljesítették, addig járt nekik a föld haszonélvezetül; mikor a szolgálat megszűnt, a dolog természeténél fogva meg kellett szűnni az ellenszolgáltatásnak is. Hozzáteszem még azt is, hogy igy az összes birtoklásoknak legnagyobb része önhatalmúlag történt. így volt ez a faizásnál is. A faizásnál például nem csak fát hordtak, hanem fával kereskedtek is, ez pedig a faizásból csakugyan nem következik, (Ugy van! balfelől.) Ezt az állapotot törvényesítette az 1851-iki és 1861-iki rendelkezés, a melyek folytán az őszes birtokok, a melyek a harárőrök kezében voltak, nekik adományoztattak. Ez pedig volt 765.000 hold. Azt hiszem, t. ház, ez oly fejedelmi ajándék, melylyel meg lehettek elégedve és melynél többet a méltányossági szempotból sem lehetett követelniök. Fenmaradt tehát a faizás. A kérdés tehát az, hogy mi alapon kell ezt megítélni. Nem lehet megítélni az úrbéri rendezést tárgyazó törvény értelmében, mert ez rájuk nem alkalmazható, de azt hiszem, hogy analógia utján csak azt a törvényt lehet alkalmazni, mely a határőrvidék polgárosításakor a Magyarországon lévő határőrvidéki szolgalmakra nézve keletkezett. Ez az 1873 : XXX. törvényezikk, mely világosan kimondja, hogy a faizási, legeltetési és raakkoltatási szolgalmak fejében az államerdőségek azon öszszegeinek fele, a melyekben a határőrvidéki községek eddig az említett jogokat élvezték, kihasittatik és azon községek kizárólagos birtokába bocsáttatik át. Az erdő 58.000 holdat tett ki, tehát az államnak mégis ennek fele, vagyis 29.000 hold marad meg, nem pedig 128 hold. Nem tudom, hogy a bíróságok e tekintetben miként ítélnek, de a mondottak alaj3Ján meg vagyok győződve, hogy a magyar állam nem jutna kedvezőtlenebb helyzetbe, ha a per ellene is dőlne el. (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ennek következtében ez az egész érvelés elesett. Fel szokták hozni azután azt is, t. ház, mintha itt a törvényhozás bizonyos obligót vállalt volna el a kormány intézkedései következtében és ezen felfogást arra is alapítják, hogy 1868-ban a ház e kérdésben egy határozatot hozott, mely meghagyja a kormánynak, hogy a „fennálló törvények értelmében intézkedjék". De én, t. képviselőház, Magyarországnak olyao törvényét nem ismerem, mely azt tartalmazza, hogy a kormánynak joga lenne Magyarország vagyonát másnak átadnia. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Erre tehát hivatkozni nem lehet. Hozzáteszem még azt, hogy azok a törvények, melyekről szó van, különben is későbben hozattak. Azután fel szokták hozni még azt is, hogy épen azért, mert a kormány ilyen szerződést kötött, a kötelezettség az országra nézve is fennáll. Megengedem, t. ház, hogy ez az indokolás az előterjesztésekben nincs, de nem egyszer, hanem többször hallottam ily természetű nyilatkozatokat, hallottam a kormány padjairól is s tudom azt is, hogy sokan csakugyan ebben a nézetben vannak. Épen azért méltóztassanak megengedni, hogy e kérdésre nagy elvi jelentőségénél fogva szintén kiterjeszkedjem, annyival is inkább, mert itt bizonyos tekintetben praecedens alkottatik. (Halljuk!) Nézetem szerint, az a felfogás, melynél fogva a kormány tényei az országgyűlést megkötik, subversiv alkotmányellenes felfogás. (Helyeslés a balés szélstf baloldalon.) Ez a felfogás általában nem folyhat azon jogviszonyból, mely a törvényhozás, a kormány és harmadik személyek közt létrejő, mikor szerződés köttetik. A kormány itt egyszerűen a törvényhozás képviselője, az ő joga addig terjed, a meddig meghatalmazása terjed (Ugy van! a bal- és szélsőbalóldalon) és ha a kormány e meg-