Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

306 357. országos ülés április 15-én, kedden. 1890. kormány e vidéken befolyást akarván nyerni a kormánypárti szavazatok végett, azt mindez ideig nem terjesztette be. Azt hiszem, hogy a képviselő ur ezt nem komolyan mondta, mert hiszen a Naszód vidéke egyetlen egy kormánypárti képviselőt küld ide és azt hiszem, hogy ezen egy szavazattól sohasem függött a kormány sorsa. Tehát ez indokul meg nem állhat; (Helyeslés a jobboldalon) hanem más indok volt, a mely késleltette a javaslat beterjesztését. A mint méltóztatnak a törvényjavaslatból meggyőződni, ezen ügy összefüggésben állott— a minek kellett, hogy rendezést nyerjen — a Keménycsalád ügygyel. A naszód-vidéki birtokviszonyok végleges rendezése ezen perrel a legszorosabb kapcsolatban áll és mig ezen peres ügy békés kiegyenlítése nem sikerül, addig nem sikerült volna azon szerencsés megoldás sem, a mely a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Én részemről, miután sem olyan politikai mozzanatot a törvényjavaslatban nem találok, sem oly jogi vagy politikai mozzanatokat, a melyeket helyteleníteni kellene és miután a törvényjavaslat tekintettel vau azon vidék különleges viszonyaira, a birtokviszonyok történeti fejlődésére, a magam részéről a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Még többen vannak feljegyezve, azt hiszem, hogy a t. ház méltóztatik beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztassék és most a bejentett két interpellatio terjesztessék elő. (Helyeslés.) Következik Horváth Ádám képviselő ur interpellatiója. Horváth Ádám : T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Épen azon idő alatt, mikor a t. ház ülései a húsvéti ünnepek miatt szüneteltek, Kecskemét városában egy oly sajnálatra méltó esemény történt, mely a polgárságot a lehető legnagyobb izgalomba hozta és kinos feltűnést keltett országszerte is. (ügy van! a szélső baloldalon.) Tartózkodom, t. ház, a részleteknek elősorolásától, mert most még az ügy nincs annyira tisztázva, hogy egészen, minden kételyt kizáró világosságban adhatnám elő a részleteket; ezeknek a megállapítása bizonyára egy szigorú vizsgálatnak fog tárgya lenni. Az eset röviden az, hogy folyó évi márczius hó 29-én egy közös hadseregbeli tiszthelyettes, nyiít utczán a kardjával súlyos sebeket ejtett egy fiatal kereskedőn. Ez az eset — mondom — a maga rövidségében. Bővebb részletekbe nem bocsátkozom. Tartózkodom attól, t. ház, hogy ezen esetre nézve bármiféle megjegyzéseket tegyek; tartózkodom egyrészről azért, mert bármely megjegyzés csak akkor lehetne alapos és tárgyilagos, ha a dolognak minden részlete nyilvánvaló és ismert volna előttünk; tartózkodom másrészről azért is, mert közös hadseregbeli tiszthelyettesről van szó és már megszoktuk azt ezen az oldalon, hogy a midőn efféle, fájdalom, elég gyakran előforduló esetekre tárgyilagos, komoly megjegyzéseinket megteszszük, annak némely oldalról mindig bizonyos tendentia tulajdoníttatik, pedig meg lehet győződve mindenki arról, hogy ilyen esetekben akkor is megtennők a magunk komoly észrevételeit s a tárgyilagos kritikát akkor is gyakorolnék, ha nem a közöshadseregről, hanem akár a honvédségről, akár pedig az önálló hadseregről volna szó, mely, fájdalom, ez ideig nincs meg. Nagyon szükséges volna, t. ház, hogy az ilyen esetek végre-valahára megszűnjenek. S én azt hiszem, volna is arra mód és alkalom, hogy az ilyeneket, ha végkép meg nem szüntethetjük is, de jóval gyérebbekké tegyük. Eszembe jut, hogy majdnem száz esztendeje, 1798-ban, III. Frigyes porosz király, az efféle kihágásokat és visszaéléseket látván, rendeletet bocsátott ki, melyb')'l a t. ház engedelmével leszek bátor néhány sort felolvasni: (Halljuk! Olvassa.) „Igen kellemetlen volt nekem észrevennem, miként főleg fiatal tisztek a polgári rend irányában maguknak elsőséget akarnak tulajdonítani. Tudni fogom érvényesíteni a katonaság tekintélyét ott, hol az neki lényeges előnyére szolgál, a csatatéren, a hol polgártársai életét és vagyonát védeni hivatása. De egyébiránt nem szabad a katonának, legyen bármily rangban is, bántalmazni polgáraimnak egyikét sem; nem én, ők azok, a kik a hadsereget fentartják; az ő kenyerökkel táplálkozik a parancsom alatt álló hadsereg és fogság, hivatalvesztés és halálbüntetés a következmény, mely az e részben kihágókra hajthatatlan szigorúságom folytán fog súlyosodni." T. képviselőház! Mennyivel inkább helyén levő volna most a katonaságot ilyen szellemben oktatni, a mikor már tulaj donképen nem zsoldos hadseregről van szó, hanem midőn mindnyájan polgárok s egyszersmind katonák is vagyunk, Nem akarok bővebben ehhez a tárgyhoz hozzászólani ; azt hiszem mindnyájunknak a véleményét tolmácsolom, midőn azt mondom, hogy az ilyen esetek rendkívüli káros hatással vannak a polgárság és katonaság közötti viszonyra; ezek a lehető legnagyobb mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen viszony, melyet pedig minduyájan bensőnek szeretnénk látni, elmérgesedjék. De ha már előfordult ilyen eset, akkor annak káros hatását, amennyire lehet, enyhítenünk kell. (Helyeslés.) Ezt pedig csak az által érhetjük el, ha elfogulatlan,