Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

357. országos ülés április 15-én, keddeu. 1800. 295 tekinteteknél fogva van szerencsém az igazságügyi és pénzügyi bizottságok nevében a törvényjavaslatot a mélyen t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! Ez a kormány — a mely inventariummal vette át Tisza Kálmánnak nemcsak pártját, hanem őtet magát is, (Derültség a szélső balon) mint minden rossznak kovászát — sokszor fog azon helyzetbe sodortatni, hogy ama kormányférfi bűneinek s végzetszerű kormányrendszere gyászos következményeinek terheit viselje. Egy oly átkos örökséget vett át emberekben, irányban és tényekben, a melyek súlya alatt soká kell görny edeznie, a mely czölömpként fogja gátolni az előhaladásban, akadályoznia jobb útra térésben, az elfajult erkölcsök regenerálásban s a mely elvégre is a vétek-örvény gravitationalistörvényei szerint az állam bűnsodra által megragadott hajójának más irányba terelését, biztos révpartra juttatását és a kibontakozást végtelenül nehezíti, ha ugyan lehetetlené nem teszi. Igen, mert a mig ő ott van, habár a hátsó padokban is; mig a kormány az ő titkos tacticázásának s felelőség nélküli intriguáinak lidércz nyomása alatt szenved ; mig az ő személyes hivei benne egy fogantyút találnak saz ő visszahelyezésének akna munkáját folytathatják: addig e kormány consolidatiója létre nem jöhet, azok a hátmögi machinatiók kipusztíthatlan molykéntrágódnak ott a ministeri székek bársonyán. Folytonos egymásutánban fognak előtérbe lépni oly kényszerhelyzetek, a melyek aláássák a kormány tekintélyét, gyanússá teszik törekvéseit, megfosztják azt népszerűsége nymbusától s az eldőd bűneiért való bünhődésnek dobják oda áldozatul. Egy ily gyászos örökségét képezi a Tiszakormánynak ez a naszódi ügy, a melynek ódiumát átszármaztatta e kormányra, mert habár a naszódi erdőkre vonatkozó szerződést a Deák-párt egyik pénzügyministere kötötte is, de hogy az a Tisza aera 15 éve alatt — folytonos szorgalmazásunk daczára — soha a törvényhozás megvitatása és jóváhagyása alá nem terjesztetett, hogy azt birói ítéletek által engedte a hatály látszatával felruházni s hogy most a törvényhozás egy kényszerhelyzettel állíttatik szembe, mely elhatározásában feszélyezi: azt egyenesen a Tisza-kormány bűnéül kell feltudnunk, amely czéltudatosanhuzta-halasztotta ez ügy lebonyolítását s az országos bizottság vizsgálatának eredményit és annak véleményes jelentését készakarva elvonta a parlamenti tárgyalás elől, hogy ekként egy bevégzett tényként állítsa elénk e kérdést, a mely oly végtelen károsodást okoz az országnak. E kérdésnek egész története van, annak kiindulási pontja és fejleménye annyira bonyolult és gyanús, miszerint szükségesnek tartom főleg a t. ház újabb tagjaira való tekintetből azt egy kissé I szelőztetni, hogy azok a tárgy ismeretével állapít: hassák meg nézeteiket s alkothassák meg elhatározásukat. A naszódvidéki erdőségek tulajdonjogához — szoros értelemben — semmi kétség nem férhet, az elvitázhatlaiml a magyar kincstár területét képező két jogczímen, ugy is mint első foglalásu terület, de azért is, mert azt a magyar kincstár megvette, és pedig a Radna völgyét, Besztercze, Fád .Péntek és Nagy-Demeter községektől, a borgoi völgyet az ott levő 6 jobbágy községgel és 65.000 katasteri holdat kitevő 19 havassal a gróf Bethlen családtól örök áron, nem is valami csekélységért, mert a gróf Bethlennek 360.000 forintot kaptak, a mi azon időben nagy Összeget tett ki. Ugy pénzen vette meg az állam a Sajó és Maros menti 11 jobbágy községet területével, erdőségeivel egyetemben örök áron, részint a közbirtokoságtól, részint a báró és gróf Kemény családtól. Ezeken kivül voltak a revindicált havasok. E revindicált havasokból a község határaival csak 140.000 hold érintkezett, 248.000 hold azoktól elkülönítve, messze, több napi járó földre volt a határszél mentén elhelyezve Azok elvitázhatlanul állami birtokok valának, csak a gróf és báró Kemény családnak volt az állítólag egykor vécsi uradalomhoz tartozhatott 25.000 hold erdőségre némi homályos jogigénye, a mi a megindított per kimenetelét nagyon kétessé tette a családra nézve, miután a terület azonossága nem volt bizonyítható. E volt a helyzet akkor, a midőn a határőrezredek felállítatván, ama, vidék 42 községének addig jobbágy lakói szabad polgárokká, lettek s az addig urbériségként birt területek tulajdonosává váltak, de egyszersmind biztosíttatott mindaz az állam számára, a mi földesúri terület volt, a mi földesúri élvezmény volt, vagyis biztosíttatott a revindicált havasokkal egyetemben 248.000 katasteri hold az állam részére, mig a községek határaiban levő 140.000 hold a felszabadított határőröknek engedtetett át. Igaz, hogy II. József önkényűleg az állam részére reservált terület egy részébe némi prevaricatiót megengedett; de az alkotmány visszaállításával abból khzorítattak és azok visszaszállván az államra, mindig mint kincstári birtokok szorosan elkülönítve kezeltettek. Ezen stádiumban találta 1848 ez ügyet, a midőn a naszódvidékiek fellázadtak az őket szabaddá tett magyar állam ellen s fegyvereiket testvér-vérbe marták, a miért azzal lettek jutalmazva, hogy 1851-ben, a midőn a határőr intézmény eltöröltetett, a uaszódvidéki kincstári terület és a revindicált havasok egy része ideiglenesen és kivételesen további intézkedésig a volt határőrközségek kezelése alatt hagyatott, ez természetesen jogérvénynyel nem bírhatott és nem birhat, mert a magyar közjog szerint az állam tulajdonát