Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-355
855. orsaAgos fllés márczlns 21-én, pénteken. 1890. 285 találni. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső halóidalom.) Én tehát helytelenítem a magam részéről itt az ország szine előtt azon egyházi felekezetnek egyházi ügyekben való eljárásában azt, hogy világi, politikai és közigazgatási ügyekben tanácskozzanak ; de ki kell egyúttal jelentenem, hogy midőn egy önkormányzattal biró egyházi felekezetnek ügyére valami feljelentés történik 1 : akkor a fennálló önkormányzati törvények szerint megkövetelem, hogy az ne tisztán a közigazgatási bizottság által, hanem előbb azon hifelekezet közbevonásával is tétessék vizsgálat tárgyává s azután, ha felfolyamodás történik, tétessenek meg a többi intézkedések. Ennyit magáról az önkormányzatról. Fölötte sajnálom, hogv a t. belügyminister ur nem méltóztatott válaszolni interpellatiómnak második főpontjára nézve, arra tudniillik, vájjon a főispán nem mulasztotta-e el kötelességét, midőn az e tárgyban hozzá ment küldöttséget még csak ki sem hallgatta. Jól tudom — magán úton értesültem arról — hogy e küldöttség akkor állott a főispán elé, midőn ő teljes díszruhájában feíöltözködve a tiszti választásokra ment. Nem tartom helyén levőnek, hogy akkor követelje akár egy magán egyén, akár egy küldöttség, hogy a főispán meghatározott működését abbahagyja; de ismét hozzáteszem, hogy ha való az, a mint a sajtóban közöltetett, hogy a küldöttség a főispánt máre működése előtt kérte arra, hogy őt hallgassa ki s akkor e kérést megtagadta: ez azon főispán részéről helytelen cselekedet. Bármily aranyos ruhában lett légyen is azon főispán és ment légyen bár tisztválasztási működésre, a küldöttségnek nem azt kellett volna mondania, hogy „nincsen időm önökkel beszélni", hanem igenis azt vélem egy főispán kötelességéhez illőnek, hogy mondotta volna meg, hogy „majdan, ka elvégeztem hivatalos teendőimet, azután jöjjenek önök és fogadni fogom önöket". (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A sajtóban azonban az lett közzétéve, hogy a főispán a küldöttséget sem előbb, sem utóbb nem fogadta ; igy tehát világos mulasztással találkozom, az én szabadelvű — ha megengedi a t. belügyminister ur, valóban szabadelvű — felfogáson szerint. Ezek után, a miként már említettem, a t. belügyminister ur válaszát tudomásul veszem. Nem akartam semmi egyebet, mint azt, hogy megtudjam az egyik és másik résznek az álláspontját. A kik bűnösök — és bűnösök azok a Szapáryfalva községbeliek és egyházi elöljáróik — bűnhődni fognak és bűnhődjenek is; hanem alkalmat akartam adni a közönségnek és nekünk is, hogy ha netán olyanok történnek, a melyek soha sem helyeselhetők senki részéről, azok már az által is orvosoltassanak, hogy itt a képviselőházban felhozatnak, másrészről pedig azoknak az egyéneknek, a kik netán ugy vannak meggyőződve, hogy e vizsgálat eredménye némely részben nem felel meg a valónak, ezentúli lépéseiket megtehessék. Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Daczára annak, hogy a t. képviselő ur kijelentette, hogy válaszomat tudomásul veszi, mégis kénytelen vagyok felszólalására két megjegyzést tenni. A t. képviselő ur ugyanis rosszalja, hogy a főispán miért nem adott választ annak a küldöttségnek, a mely nála járt. Készséggel elismerem, hogy a képviselő ur jól van informálva, mert a tényállás csakugyan az, hogy a küldöttség akkor jelent meg a főispánnál, midőn a. törvényhatósági közgyűlés együtt volt és a közgyűlés küldöttsége kérte a főispánt, hogy az ülésterembe jöjjön. Hogy a főispán a közgyűlés küldöttségének adott elsőséget s nem a másik küldöttségnek s hogy ezt nem hallgatta ki. ezt rossz néven senki sem veheti. (Helyeslés.) Az, hogy a főispán mily választ adott vagy mily választ kellett volna adnia ez esetben a küldöttségnek, méltóztassék megengedni, nem képezheti megvitatás tárgyát. (Helyeslés jobbfelől.) Azt az egyet merem állítani, hogy minden tisztviselőnek, a legalsóbbrendűnek, mint a legfelsőnek, kötelessége hivatalos ügyekben a feleket fogadni s meg vagyok arról győződve, hogy e hivatali kötelességéről a főispán sem feledkezett meg s nem fog ezentúl sem megfeledkezni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi már most a képviselő urnak azon megjegyzését illeti, hogy ezen ügy nem tartozik a közigazgatási bizottságnak s a ministeriumnak hatásköre alá: meg kell jegyeznem, hogy akkor, midőn a főszolgabiró eljárásáról van szó és ez ellen emeltetett panasz, az illetékes fórum mindenesetre csakis a közigazgatási bizottság, a honnan felfolyamodás a belügyministeriumhoz intézendő. Ennélfogva ismételve kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Madarász József: Bocsánatot kérek, a t. belügyminister ur félreértette nyilatkozatomat. (Nyugtalanság jobbfelől.) A mi meggyőződésem, azt nem rendelem alá az ellenkező véleményben levő jobboldali akár mosolygó, akár lármázó képviselő uraknak. Én nem azt mondottam, hogy a főszolgabíró tényeire nézve nem a közigazgatási bizottság a biró — azt nagyon jól tudom — hanem mondottam azt, hogy midőn valamely egyházfelekezetnek egyházi ügyben való cselekvényes megvizsgálásáról van szó, akkor minden egyik vagy másik vagy harmadik hitre való tekintet nélkül abban nem a közigazgatási bizottság, hanem a/.on egyházi felekezetnek elöljárósága illetékes. Ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés a szélső balon. Elénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Minthogy az interpellatiót maga a
