Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-355

284855. országos ülés márczius Sl-én, pénteken. 1890. tartották, a bizottság mindezt méltányolta és azt hiszem, a bővebb indokolást is mellőzhetem, midőn a bizottság nevében kérem a t. házat, hogy e kérvényt figyelembevétel végett a kereskedelmi minister urnak kiadatni méltóztassék. (Helyeslés ) Elnök: E kérvény figyelembevétel végett a kereskedelemügyi minister urnak kiadatik. T. ház! Ezzel a kórvények sorjegyzékének tárgyalása be van fejezve és igy a napirend ki lévén merítve, következnek az interpellációkra adandó válaszok és a bejelentett interpellatio. Először is a íni ni rter elnök ur válaszol Madarász József képviselő ur interpellatiójára. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Madarász József képviselő ur február elején interpellatiót intézett hivatali elődömhöz a belügyminister úrhoz a Krassó Szörény megye bégai járásának főszolgabirája által a Szapáryfalva községébe települt magyar lakosok ellen állítólag elkövetett visszaélések tárgyában és különösen az iránt, hogy midőn ezen visszaélések bepana szoltattak, azoknak megvizsgálására és orvosoltatására intézkedés nem történt. A panasznak, mely több részletből áll,lényege az, hogy a főszolgabíró háborította a panaszlókat egyházi rendtartásuk gyakorlatában és hogy midőn ezt panaszolták, panaszuk nem vétetett figyelembe. Először is megjegyzem, hogy talán egy kis tévedés van abban az állításban, mintha a főszolgabíró az illetőket egyházi működésükben kívánta volna háborgatni. Az illető községi biró ugyanis feljelentést tett a főszolgabíróhoz, hogy a panaszlók a presbiteri gyűlésen az egyházi kérdéseken kivül politikai és közigazgatási kérdésekkel is foglalkoztak. Különösen pedig hoztak egy határozatot, a mely az iratok között is van, a melyben a presbiteri gyűlésen jelenlevők az iránt állapodtak meg, hogy a bekövetkezendő községi jegyző választásnál feltételül megkívánják, hogy a választandó jegyző református vallású legyen. Azt hiszem, nem lesz szükséges bővebben fejtegetnem azt, vájjon az a határozat megfelel-e a szabadelvűség és vallásegyeulőség követelményeinek (Helyeslés jobbfelöl) és vájjon egyáltalában a presbiteri gyűlés nem lépte-e túl hatáskörét, midőn ilyen határozatot hozott. E határozat hozatalát maga Ráez lelkész is, ki a panaszt tette, elismerte. A dolog megvizsgálása ezéljából követett eljárás a következő volt. Midőn Éácz lelkész a panaszt a főispánnak beadta, a főispán október 8-án a megye főjegyzőjét biztameg a vizsgálattal. A vármegye főjegyzője a főszolgabíró ellen a vizsgálatot nevember 8—15 napjain az összes panaszpontokra vonatkozólag megejtette és annak eredménye fölött a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánva deezember 14-én akként határozott, hogy a főszolgabíró elleni további eljárást az összes panaszok és vádak alaptalan volta indokából nemesak hogy beszüntette, hanem tekintettel arra, hogy a panaszosok a főszolgabírót oly tények elkövetésével is vádolták, melyek beigazolásuk esetében bűnfenyítő utón lennének megtorlandók, az iratoknak az illetékes királyi ügyészséghez áttételét is elrendelte. Ezen határozattal az illetők nem elégedvén meg, fellebeztek a belügyministeriumhoz. A belügyministerium fegyelmi tanácsa megvizsgálván az ügyet, a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának határozatát helyben hagyta. így a kérdés minden fórumon keresztülmenvén, líjabb eljárásnak szüksége nem forog fenn. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház ! (Halljuk!) Én a volt belüügyminister urhoz a végett intéztem interpellatiót, hogy vájjon a további vizsgálatra, a mint a mostani t. belügyminister ur válaszának befejezésében mordja, van-e szükség vagy nincs. Én interpellatiómat azon világos kijelentéssel intéztem a belügyminister urhoz, hogy azon dolgokra nézve, a melyek a sajtóban felpanaszoltalak ama bizonyos főszolgabíró ellenében és továbbá azon panasz tárgyában, hogy a főispán a kozzámenő küldöttséget nem fogadta, panaszukat meg sem hallgatta, legyen szives egy érdektelen közegével a vizsgálatot megejtetni, hogy én is, a t. ház is és a nagyközönség is meggyőződjünk arról, hogy ha netalán valami ilyesféle — a mi mindenesetre aggodalmat okozhat — a sajtóban előadatik, jobb erre nézve egy érdektelen vizsgálat után megnyugtatni az illetőket és megtudni: hibás-e az egyik, vagy vétkes-e a másik? Ennek következtében a t. belügyminister urnak adott válaszát azokra nézve, a mikre én kértem a vizsgálat kiterjesztését, ennyiben tudomásul veszem, mert én a belügyministeriumot semminemű intézkedésre fel nem kértem és igy ha e tekintetben előzetesen intézkedett, azt a maga felelősségére és az én interpellatiomtól eltekintve tette és tehette. Én csak bizonyosságot óhajtottam szerezni arra nézve, hogy azok, a mik általam itt a sajtó utján jeleztettek, csakugyan megtörténtek-e? A mi a t. belügyminister urnak azon egyházi végzésre tett nyilatkozatát illeti, legyen meggyőződve a belügyminister ur, én is azt tartom igazi szabadelvűségnek, hogy arra nézve, vájjon egy község jegyzőjét megválaszsza-e, semmiféle felekezeti irány e tekintetben senkit nem vezethet. Tökéletesen igaz. És ha a t. kormány és a t. belügyminister ur ur ezentulra is mindenben ezen valódi igaz szabadelvuséget fogja követni, pl. hogy csak röviden jelezzem, a polgári házasság kérdésében is, (Derültség a szélső baloldalon) legyen meggyőződve, hogy bennem leghathatósabb támogatásra fog