Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

22 340. országos ülés febr.ár 26-án, szerdán. 1890. nemzet jogainak és érdekeinek. A magyar kormánynak az a feladata, hogy őszinte, loyalis közvetítő legyen a nemzet és a korona közt, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hogy azokat az öröklött félreértéseket, gyanakodásokat, a melyek mindkét részről a múltból fen maradtak, eloszlassa. És végtére a magyar kormány feladata az, hogy az állam eszméjét, méltóságát, ideáljait, tisztaságát képviselje és megvalósítsa az ország belső életében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Ha ebhől a szempontból tekintjük a ministerelnök urat a eabinet élén és niint a cabinet egyik alkotó, még pedig domináló alkotó részét, a ki hivatva van nemcsak a cabinet, hanem Magyar ország összes jogait és érdekeit képviselni kifelé, akkor kérdem a t. háztól, vájjon igazságtalanság, gyanúsítás vagy rágalom-e az, ha a 14. §. benyújtása után — a nélkül, hogy egyebet említenék — kimondjuk azt, hogy a ministerelnök urat a magyar nemzet érdekei és jogai hű és megbízható őrének tekinteni többé nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, loyalis, megbízható közvetítő-e ő a nemzet és a korona közt ? Minden jel elárulja, hogy nem az. Évszázadok óta bizonyos hagyományos félreértések vannak a nemzet és a korona között. (Halljuk! Halljuk!) Bécsben hajlandók voltak a magyarokat minden hűségük és ioyalitásuk daczára egy mindig elszakadásra, forrongásra és lázadásra kész elemnek tekinteni, melyet minden eszközzel meg kell bénítani, erőtlenné és gyengévé tenni, hogy ne árthasson. A közeledés 1867-ben nagy volt az uralkodóház és a nemzet között Sok század félreértése szűnt meg és sok kölcsönös gyanakodás, ezen egyetértésnek és közeledésnek nyomai megvannak s megvalósított intézményekban látjuk. De t. ház, a ministerelnök ur az ő magas állását nem arra használta fel, hogy a koronát és a nemzetet közelebb hozza egymáshoz. Minthogy állásához feltétlenül ragaszkodott — és ez uralkodó szenvedélye egész lényének — ennélfogva neki nem állott érdekében, hogy a magyar nemzeti aspiratiókat és nemzeti törekvéseket olyanokként tüntesse lel, melyek nemcsak, hogy nem állanak ellentétben a dynastia és a birodalom érdekeivel, hanem kielégítésük a dynastia uralmának,a monarchia nagyhatalmi állásának egyik alapfeltétele. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ellenkezőleg ő arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen törekvések valóban veszélyesek. 0 volt az, ki mint magyar államférfiú a koronában aggályokat keltett, ő volt az, a ki megakadályozta a magyar nemzeti aspiratiók megvalósítását (Élénk helyeslés balfelől) 8 a ki olyanokul tüntette fel a magyar nemzeti aspiratiók képviselőit és az azokért küzdőket, kik lázongásra, a dynastia elleni lázadásra kész elemek, a melyeknek megfékezője és megzabolázója egyedül ő. (Élénk lielyeslés balfelöl.) Evvel akarta azon a helyen az Ő nélkülözhetetlenségét bebizonyítani s azt, hogy ha onnan eltávozik, lázadás és felfordulás lesz Magyarországon. (Felkiáltások balfelől: Szégyen! Gyalázat!) T. ház! Végre az a kérdés, hogy miképen viselte at. ministerelnök ur amagyar állam méltóságát, egész ethikai tisztaságát, összes eszményeit, legnagyobb törekvéseit itt az országban a nemzettel szemben ? Azt hiszem, nem mondok olyat, csak ismétlem azt, a mi megvan a köztudatban, hogy a nemzet niveauját avval az erős hatalommal, mely kezében volt. azzal a nagy pénzügyi erővel és erkölcsi erővel, mely rendelkezésére állott, a legmélyebbre süly esztette alá. (Helyeslésbálfelöl.) Képzeljék önök, ha a ministerelnök ur egyeseknek magas, nemes, nemzeti és állami törekvéseket tűzőt volna ki czélul, ha ezért jutalmazta volna őket, mily erkölcsi erőt lettek volna képesek ezek kifejteni Magyarországon. (Helyeslés balfelől) De ő természeténél és alkotásánál fogva erre nem lévén képes, nem volt képes magasabb czélt tíízni ki az emberek elé, mint a kormány és a pártérdek szolgálatát. Ezért jutalmazott és a ki ezt megsértette, azt sújtotta tekintet nélkül egyéni értékére vagy erkölcsi mivoltára. Jutalmazta azokat, a kiket büntetni kellett volna és büntette azokat, a kik jutalmat érdemeltek. Kivette a nemzet életéből az eszményeket, atomisálta a társadalmat és rászoktatta arra, hogy apró nyomorult helyi és személyes érdekekbe merüljön el és a legnagyobb cinismussal fordíthasson hátat legeszményibb, legnemesebb törekvéseinek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ennek a nagy megpróbáltatásnak a pillanatában, mely előttünk áll, melyben az egész nemzet erkölcsi egyesült erejére, lelkesedésére s eszményekért való felbuzdulására lesz szükség, ily depravált eszménytelen, magasabb czélokatnem ismerő társadalommal megyünk eleje. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Abból a szellemből, a melyet itt vázoltam, egy csepp is elégséges arra, hogy megmérgezze az egész kormányt, ha mindjárt annak minden tagja a legtisztább és legnemesebb elvek képviselője is. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt aministerelnöki helyet nem végezheti helyette egy minister sem, hogy Magyarország érdekeit, jogait, a kormányzat, szellemét képviselje: erre csak ő van hivatva, mint ministerelnök azon a helyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kormány nézetem szerint e tekintetben, de más tekintetben is a nemzet érdekeinek és eszményeinek megfelelő működést nem fejthet ki. (Vgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mert, t. ház, ezen megmérgező csepp miatt — habár a kormány egyes tagjai iránt a legnagyobb elismeréssel viseltetem és meg vagyok