Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

MO. orsü%os ülés február Sf»-án, szerdán. 1890, •-'.) is győződve nemes intentiójukról — a kormánynyal, mint egészszel szemben bizalommal nem viseltetem: ez indít arra engem és elvtársaimat, hogy a költségvetési törvényjavaslatot el ne fogadjuk. (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés a bal és szélső baloldalon: Felkiáltások: Halljuk az interpéilatiót! Felkiáltások jóbbfelől: Folytassuk!) Elnök: T. ház! Ennem dictálom az ülések tartamát. Igaz, hogy mára interpellatio van bejelentve, de még 7»2-re sincs, én tehát nem vagyok jogosítva arra, hogy most már az interpellatiót vétessem fel. (Félkiáltások: Halljuk az interpellatiót!) T. ház.Több oldalról kívántatván az interpellatio felvétele, ha méltóztatnak beleegyezni, kijelentem, hogy a mai tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére halasztatik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltáok jóbbfelől: Folytassuk a tárgyalást! Félkiáltások a szélső baloldalon: Ki van mondva a határozat.) Az interpellatio a jegyző urnái van, méltóztassanak meghallgatni. AJif*r\J; Madarász József ^őímssa) : „Interpellatio a pénzügyminister úrhoz. Szabolcs megyéből a következő értesítést vettem: Az 1888 ik évi XXXVI. törvényczikk 21. §-ának első pontja világosan rendeli, hogy a kártalanítás összege rend szerint azon jogosítottnak adandó ki a királyi adóhivatalok utján, kinek részére az megállapítva lett. Ezen szakasz világosan megjelöli azon eseteket is, a mikor ettől eltérésnek van helye s különösen kimondja az I, 1. pontban azt is, hogy azígényjogosultság iránt akkor forog fent kétség, ha azon körülmény, hogy a kártalanítás kit illet, nincs tisztába hozva, vagy a részesedési arány vitás és a közösen jogosultak nem valamennyien együttesen kívánják felvenni a kártalanítás összegét. A törvény ezen határozott rendelkezése daczára a magyar királyi pénzügyminister közbirtokossági regalejogosultnak Szabolcs vármegyében egynek sem adott kártalanítási előleget, sőt az eddig általa jóváhagyott közbirtokossági regalekártalanítási egyezségeket mind azzal küldte le, hogy a kártalanítási kötvények birói letétbe helyezendők s az illetékes királyi törvényszék fog azoknak kiadatása felett határozni. A magyar királyi igazságügyminister 45.896/1889. számú körrendeletében szabályozza is a királyi törvényszékeknek erre vonatkozó eljárását, de mindenütt csakis a jogosultság vitás voltának, vagy bejelentett igénynek esetére terjeszti ki. A magyar királyipénzügyminister 235/1890. P. M. sz. a. körrendeletet bocsátott ki s feljogosítja mindazon regalejogosultakat, n

a kik a részökre megállapított kártalanítási összeg felett szabadon rendelkeznek" és „a kik részére a kártalanítási összeg nem a bíróság utján lesz kiszolgáltatandó" , hogy kártalanítási kötvényeiknek — legalább is 92% árfolyammal — darusítására a magyar királyi pénzügyministeriumot felhatalmazza s ezen bejelentésre 1890. február 28-ig záros határidőt tűzött ki. Szabolcs vármegyében néhány várost és igen kevés nagybirtokot kivéve, minden regale-közbirtokossági s például Pazonyban, Nagyfaluban és Kótajban — de azthiszem, alegtöbb községben is igy van — közbirtokossági közgyűlési jegyzőkönyvvel, 1—2 évtizeden át változatlanul gyakorolt részesedési kulcscsal, elöljárósági hiteles bizonylatokkal, sőt Pazonyban és Kótajban telekjegyzőkönyvi hiteles kivonattal is igazolva van az: hogy 1-ör a regalebirtokosságnak kik részesei névszerint. 2-or. Ezeket egyenként mily részedési arány illeti. 3-szor. Hogy az összes regalebirtokosság az egész kártalanítási összeget együttesen kivádja felvenni, 4-szer. Ezen bejelentett, egyezségileg befejezett kártalanítási összegre sem zálogjogi, sem semmiféle igényt senki sem jelentett be. Minthogy pepiig a regale-közbirtokosok, talán egynéhány kivételével, mindnyájan hőn óhajtják és erre a legközelebbi év súlyos csapásai — árviz, 1889-ikévi nagy aszály és félévnél tovább tartott általános marha-, száj- és körömfájás — miatt a legnagyobb mérvben kényszerülve is vannak, hogy aregale-kártalanítási kötvényeiket mielőbb a ministerium utján 92% árfolyammal eladják s e tekintetben a 253/1899. P~. M. sz. a. pénzügyministeri rendelet homályos, de sőt a pénzügyministernek az előleg adásánál a regale-közbirtokosokkal szemben tett intézkedései és az általa jóváhagyott közbirtokossági regalekártalanítások tárgyában tett azon rendelkezése, hogy a kötvények a birói letétbe helyezendők, egyenesen azt látszanak igazolni, miszerint regale-közbirtokos semmi esetben — tehát még ha a törvény 21. §-ában megjelölt kivételes esetek egyike sem forog is fent — sem veheti a 235/890. P. M. sz. rendelettel szabályozott kötvényeiárusítási kedvezményt igénybe. Minthogy továbbá, ha önálló — tehát egyáltalában nagyobb vagyonú — regalt jogosultak előleget kaptak is, most 92%> árfolyammal 1890. májusban az egész kártalanítási összeget is megkapják, a regale-közbirtokosokat ott, a hol a törvény 21. §-a megengedi ezen jogosan kívánható és mindnyájára valódi életmentést képező kedvezménytől elütni, legméltatlanabb dolog lenne. Annálfogva, illetőleg Szabolcs megyéből vett megkeresés következtében, kérdem