Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-354
274 354. országos ülés márczins 20-án, csütörtökön. 1890. adóztatjuk. Ez illusio volna, t. ház, ez egyenlő volna az adókedvezmény egyszerű megvonásával. A részvénytársaságnak ugy adunk adómentességet, ha az adómentes iparvállalatokból eredő jövedelmet akkor is mentesnek tekintjük, mikor azt a részvény társulat saját mérlegében kellene adó alá vonnunk. (Helyeslés.) Végül, t. képviselőház, még Beőthy Ákos t. képviselő ur előadására refleetálva, csak arról akarok megemlékezni, hogy az adók kivetése, az adómentes és adóköteles üzletek elkülönítése korántsem jár oly nehézségekkel, hogy az a ki vitelben legyőzhetetlen akadályokba ütköznék. Kern kell itt má-t tenni, mint a ma meglevő adóztatási eljárást követni. A társulat felállítja mérlegének egészét, azután egy külön jegyzéket csatol hozzá s megmondja, hogy ebből az egész évi nyereségből, mint adómenteseket leüttetni kívánom először az ezen és ezen adómentes ipar üzemeimből eredő bevételeket, azután ezen és ezen részvény-vállalatok financirozásából eredő üzemeimet és azon vállalatokban való részesedésem utáni jövedelmeimet, a mely vállalatok adómentesítve vannak és a melyeknek risieojában ezen és ezen szerződések alapján részt vettem s a melyekből eredő jövedelmem következéskép adómentes. Ez a keret, t. ház, ma is meg van adva saz adóztatásnál — nem mondom, minden nehézség nélkül, de kellő praeeisitással biztosan alkalmazható, úgy, hogy miután a törvény meghatalmazást ad a pénzügyministernek, hogy az adóztatás módját rendeletileg közelebbről is szabályozza, ez a most is gyakorlatban levő szabályzati mód az újonnan felállított kedvezményekkel szemben és minden nehézség nélkül alkalmazható le^z. (Helyeslés.) Végül még csak arra kívánnék refleetálni, a mit a t. képviselő ur abban a tekintetben mondott, hogy ä törvényhozás itt bizonyos felelősséget vállal az alakulandó bankok életképes működéséért. Ezt én, t. ház, határozottan tagadom. A törvényhozás és a kormány ezek által az itt megadott kedvezmények által parti cipál a czélok elérésében, de a megadott kedvezmények után semmi felelősség Öt a bankok mikénti működéséért nem terheli. Ha ugy állana a dolog, a mint Beőthy t. képviselő ur feltüntette, hogy az alakítandó bank, vagy egyes intézetek kizárólag iparvállalatok alapításával foglalkoznának: akkor megengedem, hogy talán fokozottabb mértékben valósulnának mindazon hátrányok, a melyeket ő felhozott. De ha az élet gyakorlati viszonyaihoz alkalmazkodunk és tisztában vagyunk azzal, hogy egy alapítandó iparbank egyszerűen és kizárólag iparvállalatok alapítására nem szorítkozhatik, hanem mindazon üzletekkel, vagy legalább azon üzletek nagy részével kell foglalkoznia, a melyek egy pénzintézet ügyköréhez természetszerűen tartoznak: akkor, t. képviselőház, nem lesz oly egyoldalú azoknak a bankoknak a működése, nem fognak előállani azok a hátrányok és következéskép, még ha fennállana is, a mit az imént tagadtam, nem fog előállani sem a törvényhozásnak, sem a kormánynak közreműködése által ann.ik felelőssége azon bankok működésének az eredményeiért. Miben áll itt a kormánynak a közreműködése ? A kormánynak a közreműködése nem is ezen törvény al ipján, hanem inkább a másik törvény alapján, abban áll, hogy életképes, valóban az ipar érdekében létesült intézményeknek adja meg a kedvezményeket, ellenben egyáltalán ne adja meg azokat a kedvezményeket, ha nem életképes, nem reális iparfejlesztésről vau szó. Ez a kormánynak a közreműködése, de ez a közreműködés szabja meg azt a határt is, a meddig a kormánynak a felelőssége okszerűen terjed. (Helyeslés.) Még Smialovszky képviselő ur méltóztatott a törvényjavaslatnak, nem is mondhatom ellenében, hanem annak kiegészítéséül néhány kér.lést felvetni. Az egyik, hajói értettem — mert bocsánatot kérek, egész paecisióval nem tudtam követni előadásának fonalát — az az eszme volt, hogy tartalékalapot létesítsen az állam, arra bocsásson czímleteket s az ekként rendelkezésre álló összegeket ipari czélokra bocsássa — azt már nem tudom, közvetlenül az iparvállalatoknak-e, vagy pedig a közvetítő pénzintézeteknek — ha jól tudom, kamatmentesen, rendelkezésére. Őszintén megvallom, t. képviselőház, hogy ezt az eszmét kivihetetlennek tartom; kivihetetlennek tartom azért, mert ez az államsocialismus oly mérvű alkalmazására vezetne, oly engagement lenne az állam részéről, a melyet a czél elérésére szükségesnek nem tartok, de a melynek terére lépni veszélyesnek is tartanám. De ha nem is riadnék vissza a dolog socialis oldalától, vissza kellene riadnom tisztán financiális oldalától azért, mert ha felállítja a t. képviselő ur azt az eszmét, hogy az állam az ipar fejlesztésére, segélyezésére bizonyoä összeget fordítson, ezen eszmének jogosultságát teljes mértékbenelismerem. Tesszük is, talán szerényebb mértékben, mint a t. képviselő ur kívánja, de itt végre is csakmenynyiségi különbség van közöttünk, mig lényeges és áthidalhatlana különbségköztünk az erre szükséges eszközök előteremtésének módjára nézve. Mert minek létesítsen az állam, ha bizonyos összeget az iparnak rendelkezésére akar bocsátani, külön tartalékalapot, minek bocsásson ki külön czímleteket, melyek a pénzpiaczon talán rosszabban honorál tatnának, mint az általános állami czímletek, szóval minek complicált, talán drágább, ezélszerütlenebb, mindenesetre a kezelésben több költséggel járó methodust azon czél elérésére, a mikor egyszerűen ugy állíthatjuk fel a tételt, hogy az állam adjon valamit ezen és ezen czél segélyezésére? (Helyeslés.)
