Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-354
354. országos ülés márczius 20-án, csütörtökön. 1890. 275 A mi a t. képviselő urnak a sóról mondott észrevételét illeti, a mennyiben ipari czélokra fordítandó sóról méltóztatik beszélni, az az egész országban, különbség nélkül, egy áron adatik el; a mennyiben pedig a fogyasztásra rendelt sót méltóztatott ezen vitába belehozni, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ennek az ipar fejlesztéséhez íulajdorképen semmi köze sincsen ; de ha volna is és valósittatnék is az az eszme, melyet a t, képviselő ur felvetett, tudniillik, az egyenletes sóárak: akkor is, méltóztassék elhinni, ez épen azon felvidék érdekei ellen irányulna, a mely felvidéknek az érdekeit, megengedem, teljes joggal és méltán elősegíteni akarja, a mennyiben épen azon felvidék nagy részben limito, vagyis kedvezményezettebb sóárak vannak, a melyek tehát a sóárak egyenlősítése mellett nem hogy leezállittatnának, hanem azokat épen fel kellene emelni. (Helyeslés.) Ezek előrebocsátása után a kereskedelmi minister ur nevében is kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (É ! énJc helyeslés.) Elnök: Az előadó ur kivan még szólani. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Kekem csak egy megjegyzésem van Beőthy Ákos t. képviselőtársam azon állítására, mely szerint a pénzügyi bizottságnak azon módosítása, mely a 3.§-ban foglaltatik, tulajdonképen visszaesés. Én azt hiszem, t. képviselőtársam tévedésben van, tévedésben van a saját álláspontja szempontjából; mert ha jól vettem ki, az ő egész, okoskodása arra van lektetve, hogy ne térjünk el a kereskedelmi törvény rendszerétől, ne adjunk semmiféle kivételes engedményeket és ked\ezniényeket, hanem maradjunk a kereskedelmi törvény alapján. Már most azonban, t. ház, ha egyszer az ipari kedvezmények terére nem ebben, ele egy másik törvényjavaslatban ráléptünk, melyet — ha jól tudom •— t. képviselőtársam is elfogadott: akkor annak szoros következménye az, hogy ezen ipari vállalatoknak nyújtott hiteleknél a kereskedelmi törvény alapján csak akkor maradunk, hogyha nem egy intézetnek biztosítjuk azon kedvezményeket, melyek az iparvállalatoknak a másik törvényjavaslatban már biztosítva vannak, hanem hogyha ezt általánosítjuk és kimondjuk: hogy a mely pénzintézet ezen feltételeknek megfelel, az ezen kedvezményeket ama kedvezményezett iparvállalatok után élvezheti. Tehát a t. képviselő ur saját álláspontjából sem visszaesés, hanem ellenkezőleg haladás mutatkozik a pénzügyi bizottság azon módosításában, mely ezen kedvezményeket a megfelelő feltételek alatt általánosította. De én azt vettem észre, hogy tévedésben van a t. képviselő ur a hitel tei mészét ére nézve is. Nem akarok azon fejtegetésekbe bocsátkozni, melyeket — nemzetgazdákra hivatkozva — az ipari hitelügyre vonatkozólag mondott, de bátor vagyok figyelmeztetni, miszerint iparvállalatoknál és gyáraknál, a mint ő mondja, a hitelnemeket megkülönböztetni lehet; mert méltóztassék meghinni, jelzáloghitelnek, mint olyannak, iparvállalatoknál helye nincs és ennek következtében természetes dolog, hogy ezzel itt nem is fogunk találkozhatni és igy tehát elesik mindaz az okoskodás melyet erre fektetett A mi pedig a bankszerű hitelt illeti, méltóztassék meghinni, hogy nemcsak a bank- és pénzíizlettel foglalkozó emberek, de a pénzügyi közegek is egészen világosan és jól tudják, mit értünk bankszerű üzlet alatt és nem kell megmagyarázni, vájjon a folyó számlaüzletet, melyet t. képviselőtársam felhozott, érteni kell-e olyan hitelnek, a mely az adómentességet igénybe veheti, mert azt mindenki tudja, hogy e czímen az adómentesgégét egy pénzintézet sem veheti igénybe. És ép azért, mert a törvényjavaslatnak ezen szakasza, a mely foglalkozik a bankszerű üzletnek kizárásával az adómentességre, eléggé világosan fejezi ki ezen eszmét, annak egyes nemekre való felosztására és a bankszerű üzlet további definitiójára egyáltalában szükség nincs. Es ha t. képviselőtársam, igen helyesen, azon eszme által vezéreltette magát, hogy ne adjunk praemiumot, ne tüntessünk föl egyes bankot ugy, mint kormánybankot, ne vállaljon a törvényhozás úgyszólván jótállást és ne adjon praemiumot egy vállalatnak: akkor bátran elfogadhatja a törvényjavaslatnak a pénzügyi bizottság által készített szövegét, mert ez mindezen eszméket a leghatározottabban kizárja. Itt ép azért rakaszkodtunk mindenben a kereskedelmi törvény alapelveihez, hogy azon adókedvezményeken kivül melyeket igénybe vehet a ház, igénybe vehet esetleg a birtok, igénybe vehet a szőlő és egyéb mások; igénybe vehetik e szerint a múlt ülésben elfogadott törvényjavaslat értelmében az ipari vállalatok is — mondom — azou kedvezményeken kivül semmiféle praemium, semmiféle kiváltság és semmiféle solidaritas bármily pénzintézettel és igy az itt szóban levő pénzintézetekkel se legyen és ép azért kellett hangsúlyozni a kereskedelmi törvény szigorú fentartását, hogy a legtávolabbról sem merülhessen fel azon eszme, hogy a törvény alapján létrejövő vagy létrejöhető intézetek iránt az állam, a kormány vagy a törvényhozás bármilyen jótállást fogad el. És mert a törvényjavaslatnak azon szövege, melyet a pénzügyi bizottság nevében volt szerencsém a t. ház elé terjeszteni, ezen eszmének a leghatározottabban kifejezést ad, e szempontból is ajánlom azt, általánosságban a részletes tárgyalás, alapjául való elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) 85*
