Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-354
268 354. országos ülés márczins 20-án, csütörtökön. 1890. gium közt nagy különbség van; hiszen ha a kedvezmény mindig privilégium volna, minden földhitelintézetnek szintén privilégiuma volna. Beőthy Ákos: Az is! Mudrony Soma: Pedig az azoknak adott kedvezmények nem kizárólagosak. (Helyeslés.) De mondom ezen fejtegetésekbe belebocsátkozni nem akarok, mert a ki a privilégium s az egyszerű adókedvezmény közti különbséget belátni nem akarja, azzal én vitatkozni ez alkalommal nem fogok. (Helyeslés.) De továbbá a második csoportja a t. képviselő ur kifogásainak mi ellen irányul ? Az úgynevezett credit mobilier-féle szédelgés ellen; már pedig, t. képiselőház, a jelen törvényjavaslat egyáltalán nem teremt oly credit mobiliert, a milyenről a t. előttem szólott képviselő ur beszélt. Azon szédelgések ellen, melyekről nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy a párisi eredeti credit mobilier-ből kiindulva egész Európában elterjedtek, azok ellen hozatott épen a kereskedelmi törvény, a melynek alapján mi állunk és ezen bankok is állanak. Ha tehát azok ellen ilyen elleneszközt alkalmazni akkor elégségesnek tartották: ugyezen kérdések többé szóba nem jöhetnek; ha pedig ez nem áll, akkor a kereskedelmi törvénymódosítása szükséges. Beőthy Ákos : Módosították is! Mudrony Soma: Jelenleg azonban nem a kereskedelmi törvény módosításáról van szó, hanem egészen másról. (Helyeslés.) Szó van a L hazai ipar fejlesztéséről. Azt bizonyítani, t. képviselőház, hogy Magyarországon az iparfejlesztésére szükség van, ép oly felesleges, mint azt, hogy a hazai ipar egyik legnagyobb és legsújtóbb baja épen a tőkeszegénység. Iparunk, hogy növényphysiologiai hasonlattal éljek, valóságos légenyéhességben szenved, más szóval tőkeszegénységben sínylik. Mig ezen haját el nem hárítjuk, hiábavaló bárminő más intézkedés: örvendetesebb fejlődésnek indulni nem fog. Pénzintézeteink mindenféle hiteligények kielégítéséről gondoskodnak kisebbnagyobb mértékben, némelyekre nézve talán nem megfelelőleg, de gondoskodnak, csupán az ipari hitelről nem, Gondoskodva van a földhitelről a jelzálog-intézmény által; gondoskodva van talajjavítási czélokra szolgáló hitelről, gondoskodva van a háztulajdonosok hiteligényeiről, gondoskodva van azonkívül a kereskedelmi hitelről a váltóhitel alapján, gondoskodva van minden rangú és rendű egyén személyi hiteligényeiről, azonban a hazai iparnak speciális hiteligényeiről gondoskodva nincs. Főleg két formája van Magyarországban a hitelnek kifejlődve és dominálja a hitelt. Ezek a jelzálog- és a váltóhitel. Sem az egyik, sem a másik nem felel meg az ipar speciális igényeinek. A jelzáloghitel nem felel meg azért, mert hisz az ipar, mint ilyen, a jelzáloghitelből ki van zárva, az ipartelepek jelzáloghitel tárgyát nem képezik, nem is képezhetik, mivel a törvény ezt meg nem engedi. Tehát lehet valakinek ipari fekvőségekben százezrekre menő vagyona, de azért egy krajczárt sem fog a jelzáloghitel alapján kapni. Ezt a hitelt az iparos nem élvezi. A váltóhitelt — igaz — igénybe veheti az iparos épugy, mint minden más ember, mint személyes hitelt; de kielégítő ez, t. ház, a hazai ipar fejlesztésére nézve ? Én azt hiszem, hogy nem. Hisz a váltóhitel csak akkor nyugszik egészséges alapon, hogyha a tényleg meglevő és pedig forgalomba bocsátott árúnak értékét képviseli De addig, mig az iparos azt az árút azon helyzetbe hozza, hogy az piaczképes legyen, mig azt elárusítja és tényleg eladhatja, mennyi tőkebefektetés, mennyi nyersanyag és munkabér fogy el? És ha már készen van, ki garantirozza, hogy az árút azonnal eladja, különösen a tömegtermelésnél, mikor nem megrendelésre, hanem készletre dolgozik? Mit tegyen az ipar pangásnál? Mit tegyen akkor, ha százezrek fekszenek kész árúkban, de nem tudja értékesíteni és váltót sem kaphat kezébe, melylyel holt tőkéjét folyóvá tehetné? Hisz gyakran még azon esetben is, ha az árú elkészült és el is adatott, sem jön azon helyzetbe, hogy a váltóhitel alapján ezen értéket folyósíthassa, mert a legjövedelmezőbb termeléseknél az úgynevezett nagyobb szállításoknál, például hatósági és állami szükségletek fedezésére szolgáló szállításoknál is az illető állam vagy hatóság átveszi az árút, de gyakran még hosszú ideig kell várni, mig a pénz kifizettetik és a mellett váltót nem ad. És mit tegyen azon iparos, aki kundsehaft-oknak dolgozik — s az ilyenek az iparnak zömét képezik — mikor gyakran évekig kell várnia, mig az illető fizet, ki folyton beíratja a könyvbe az általa készíttetett tárgyakat? Az illető iparos megbízhatónak, jónak kénytelen elismerni a megrendelőimért — lehet mondani—• a megrendelők legjobbjai épen azok, a kik a fizetésben gyakran legkésedelmesebbek. Mindezen okoknál fogva és azon kereskedelmi és ipari szokásoknál fogva, a melyek ma nálunk uralkodnak, a váltóhitel ugy, a mint az Magyarországon jelenleg kifejlődve van, az iparosra nézve kielégítő nem lehet. Ha tehát az ipar sem a jelzálog, sem a váltóhitelt magára nézve kielégítőnek nem tekintheti, a jogosság és méltányosság azt kívánja, hogy az állam gondoskodjék arról, hogy az ipari hitel fedezésére bizonyos intézmény létesíttessék. Gondoskodnunk kellene erről még az esetben is, ha hazai iparunk virágzó volna; ha iparunk jelenlegi fejlődési fokával meg lehetnénk elégedve, ha nem kellene arra törekednünk, hogy új iparágakat létesítsünk, hogy a meglevőket technicai berendezések által a kor színvonalára emeljük. De mindnyájan tudjuk, hogy hazai iparunk nem virágzik, hogy a
