Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

354. országos ülés niárezitis 20 án, csütörtökCn. 1890. 269 jelenlegi helyzettel nem lehetünk megelégedve és ép a tegnap elfogadott törvényjavaslattal azon álláspontra helyezkedtünk, hogy hazai iparunk fejlesztését kívánjuk, a létező iparágakat magasabb színvonalra akarjuk emelni és az eddig nem létező iparágakat meg akarjuk honosítani Magyarországon. Ha ezen álláspontra helyezkedtünk, akkor nézetem szerint ennek szükségképi folyománya, hogy a szükséges pénzügyi eszközökről is -okvetlenül gondoskodnunk kell. Azt hiszem, t. ház, mi nem akarhatjuk azt, hogy azon törvényjavaslat, melyet tegnap elfogadtunk, irott malaszt maradjon és azért szilárd meggyőződésem szerint okvetlenül szükséges, hogy egy másik oly törvényjavaslatot is fogadjunk el, a mely által a pénzügyi eszközök előteremtése lehetővé válik, hogy legyen egy vagy több pénzintézetünk, legyenek oly pénzforrásaink, a melyekből ép azon iparágak, a melyeket fejleszteni akarunk, czéljaik elérésére erőt és eszközöket meríthessenek. Mindenki tudja, t. ház, hogy az 1881-iki hasonló törvényhez annak idején igen nagy remények fűződtek. Hogy ezek nem valósultak, annak okát mindenki, ki a viszonyokat ismeri, abban fogja találni, hogy akkor azon törvénynyel kapcsolatban nem létesíttetett egy oly törvény, mint a minő jelenleg előttünk fekszik. Ha tekintetbe veszszük, hogy micsoda útonmódon fejleszthető a hazai ipar azon törvényjavaslat alapján, melyet tegnap elfogadtunk, nézetem szerint három typust lehet megkülönböztetni. Az első typust azon hazai iparok képezik, a melyek jelenleg kézműszerűleg űzetnek, a melyekre nézve a versenyképesség pusztán attól függ, hogy gyárilag berendeztessenek, a kellő technicai felszerelésekkel elláttassanak. Ezen iparágaknál mi a fejlődésnek egyedüli lehetséges ittja? Az, hogy az illető iparosok és kézművesek, a kik szakértők, akik a piaczot ismerik, általában a kik vállalkozási szellemmel is birnak, kellő tőkéhez jussanak. A tőke tehát az egyetlen hiányzó feltétel ezen branche-ban. A második typust azon földbirtokosok, bányatulajdonosok stb. repraesentálják, kiknek bizonyos nyersanyagaik vannak, melyeket piaczra akarnak hozni, de a melyeknek bizonyos ipari átalakításon kell keresztülmenniök. Szükséges tehát ezeknél, hogy a földműveléssel kapcsolatban bizonyos mezőgazdasági ipar létesíttessék. Mi hiányzik ennél a typusnál? Mindenki be fogja látni, hogy a tőke, mert itt igen jelentéktelen szakértelem szükséges ; ezek nem úgynevezett kézműiparosok, hanem rendesen tömegtermelési iparosok, a kiknek szükségük van némi gyári berendezésre. Ezen egész typusnál is tehát az egyetlen hiányzó termelési föltétel a tőke. Van végre egy harmadik typus, a melyet agy neveznek: milliomok ipara. Azon iparágak ezek, melyek a jelenlegi technicai fejlődésnek követelményei szerint csak igen nagy összegekkel, milliókkal szerelhetők fel és rendezhetők be. Az ily nagy iparágak rendesen részvénytársulatok utján keletkeznek. Itt csakugyan a tőkén kivül minden más termelési tényező háttérbe szorul. Ezen iparokat teljesen és tökéletesen a tőke dominálja, a vállalkozási szellemet a tőke teremti meg és szerzi meg az üzlet vezetésére szükséges szakértelmet. Ezen iparvállalatoknál tehát önként érthetőleg a tőke a legszükségesebb. Más typusai az ipar-fejlődésnek nincsenek. Ha tehát látjuk azt, hogy mind a három typusnál csak a tőke hiányzik, mulhatlanul szükséges annak megszerzéséről gondoskodunk. Úgyde épen a legnagyobb alkotásokhoz, azon iparokhoz, a melyek nálunk eddig Magyarország tőkeszegénységénél fogva gyökeret nem verhettek, az úgynevezett nagyszabású világiparoknál, mint például a textilipar vagy a melyek a napról-napra felmerülő újabb találmányok, új eljárások alkalmazása folytán nagymérvű berendezések útján szoktak keletkezni, mindezekhez a tőkén kivül még vállalkozási szellem is kell; mert ha nincs vállalkozó, a ki nagyszabású vállalatot létrehozzon, ugy nem is várhatjuk az ilyen vállalatok létesülését. De ha lesznek olyan pénzintézetek, a melyeknek az a főhivatásúk, hogy ilyen vállalatokat létrehozzanak és támogassanak: akkor meglesz egyszersmind a vállalkozási szellem is, mert ezt maga az illető intézet képviseli. Még csak egy érvet akarok felhozni, mely a mellett szól, hogy az ily pénzintézeteket létrehozni czélzó törvényjavaslatot elfogadjuk. Ha mi azt akarjuk, hogy valóban létesüljenek a tegnap elfogadott törvényjavaslatban kijelölt iparágak, ugy nem lehet közömbös reánk nézve az, hogy ezen új vállalatokat hazai erők fogják-e létrehozni vagy pedig idegen külföldi tőkepénzesek. Már pedig kézzelfogható az, hogy ha lesznek olyan hazai pénzintézetek, a melyek az ily vállalatok támogatását, segélyezését, az ily vállalatokban részesedést tűzik ki czélukul: ugy csakhamar akadnak hazai iparosok közt vállalkozók, kik az intézetektől támogatva a vállalat élére állnak és nem kell várunk addig, mig a külföldi tőkepénzes vándorol be és hozza létre az ily vállalatokat. Én ugyan ez utóbbi ellen sem tehetek kifogást, de mégis jobbnak tartom, ha a létező ipart emeljük és fejleszszük, mint ha pusztán idegen vállalatok importjára várunk. Minthogy csekély tanulmányaim, melyeket e téren szereztem, arra a meggyőződésre'vezérelnek, hogy az az út, a melyet a t. kormány a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal kitűzött, habár nem is az egyedüli, de mégis alkalmas a ezélunk a mindnyájunk által óhajtott czélnak elérésére, én a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgya-