Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-340
3á0 ors«4gos ttlés fettruár26-án, szerűán. 1890. 19 legyen. Különösen áll ez akkor, a mikor azt látjuk, hogy a parlament többsége azt a politikát, melynek ilyenek voltak az eredményei, legalább látszólag lelkesedéssel támogatja és hogy mentül jobban voltak érezhetők e politika súlyos következményei, a többség folytonosan növekedett, a ragaszkodás a ministerelnök ur személyéhez, az elismerés iránta annál melegebb, annál nagyobb lett. Méltóztassanak csak magukat egy lelkiismeretes ember helyzetébe képzelni, nem természetes-e, hogy benne kételyek támadnak és hogy azt kérdje magától: nem állok-e egy betegség hatása alatt? (Élénk tetszés balfelöl. Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy nem hallucinatiók, nem látomások-e azok, a melyek előttem megjelentek, midőn csak én kevés társammal látom e politikát rossznak, ellenben a parlament többsége azt helyesnek jónak találja és lelkesedik érte? A kiknek ily töprengései voltak, a kiket ily tépelődések, kételyek kínoztak, azok visszanyelhették teljes lelki nyugalmukat, mióta az igen t. többség politikai magatartásában azon nevezetes fordulat állt be, mely mint tudjuk, a legszorosabb összefüggésben áll a véderő törvényjavaslat feletti vitával és annak befolyásával. Mint Eötvös Károly t. képviselőtársam, én sem ak.iromavéderő-vitának lefolyását itt elmondani s ismételni. De méltóztassanak megengedni, hogy én is rámutassak annak egy kimagasló pontjára. (Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom,hogy ezt a szomorú emléket itten fel kell idéznem, de még sem hallgathatom el, mert különben nem kapesolhatnámhozzáazonlogicaikövetkeztetéseket, melyeket abból ki akarok vonni. (Halljuk! Halljuk!) A véderő-vita alkalmával kis hija volt, hogy a magyar parlament, melyről a nemzet azt hitte, hogy jogainak és érdekeinek fegfőbb védője, egy szakaszt nem iktatott Magyarország törvénykönyvébe, a melyben egyenesen az alkotmány megsértése foglaltatik. Megtörtént, hogy a kormányt támogató többség, igaz, hosszas vitatkozás után, melyben a párt függetlenebb elemei határozottan a szakasz ellen nyilatkoztak, végre elhatározta, hogy a véderő-törvényjavaslat 14. szakaszát megszavazza, azzal indokolván ezt meg, hogy habár igaz és kétségtelen, hogy a 14. szakaszban alkotmány sérelem foglaltatik, de minthogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy ha a párt e szakaszt el nem fogadja, akkor állásáról kénytelen lemondani, (Felkiáltások jobbfdöl: Nem ugy történt! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Így történt! Ezt nemlehet tagad ni!) nehogy az a szencsétlenség történjék meg az országon, hogy a magyar ministereinöknek a ministeri széket el kell hagynia, megszavazza, mert az országra nézve sokkal fontosabb az, hogy Tisza Kálmán ministerelnök legyen, mint az, hogy az alkotmány sértetlenül fentartassék. (Mozgás jobbfétSL) Sokat adnék érte, t. ház, ha történelmünknek ez a sötét foltja kitörölhető volna a nemzet történelméből. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Sokat adnék érte, hu nem volna az a tudatom, hogy oly korszakban éltem Magyarországon, a midőn ez lehetséges volt. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért ne méltóztassék nekem rossz néven venni, ha én, ki sem nem gyanúsítok, sem pedig tényeket nem ferdítek el, ezt a tényt, melyet a történelemből kitörülni nem lehet, szóba hozom és a következtetést belőle levonom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Ekkor fellépett egy magánember; igaz, hogy ez a magánember gróf Andrássy Gyula volt, tehát oly férfiú volt, a ki akkor nem vala a korona tanácsában. Ez a férfiú, a mint tudva van — hiszen nem titok — tisztán, nyílt, férfias, önérzetes szavával és föllépésével kieszközölte az illető helyen azt, hogy a 14ik§. az alkotmänynyal összhangzólag módosittasgék. Minthogy pedig ez a férfiú a korona előtt be tudta bizonyítani, hogy e szakaszban csakugyan a magyar alkotmány sérelme foglaltatik, ez a legalkotmányosabb érzésű királynak tökéletesen elégséges volt arra, hogy e szakasz megváltoztatásába belenyugodjék. Ehhez, t. ház, nem kellett egyéb, mint férfias, nyílt szó és ő Felségének felvilágosítása arról, hogy ebben a törvénynek és alkotmánynak megsértése foglaltatik. Én azt hiszem, hogy ennél nagyobb csapást a ministerelnök úrra senki sem mérhetett, (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez ugy van!) Ezzel kiderült az, hogy a ministerelnök ur a koronánál nem érvényesítette befolyását, a koronát nem informálta abban az értelemben, hogy akaszban alkotmánysértés foglaltatik. Mert hiszen látjuk, hogy mikor ez a felvilágosítás megtörtént, akkor rögtön beleegyezett a korona a szakasz megváltoztatásába. így tehát elmulasztotta a ministerelnök ur legfőbb kötelességét, tudniillik a magyar alkotmánynak érintetlen és épségben való megőrzését. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ekkor állott be a nagy fordulat. A t. többség a legnagyobb áldozatot hozta meg a ministerelnök ur személye iránt, a mit meghozni lehetett s ez az alkotmány épsége. A ministerelnök ur azt mondja pártjának, hogy nincs élő ember, a ki ennél többet kieszközölhetne ő Felségénél s ime gróf Andrássy Gyula többet eszközölt ki és igy az a nagy áldozat, melyet a kormánypárt hozott, fölösleges volt s a többség tekintélyének nagy csorbítását idézte elő. (Uyy van! ügy van! a balés szélső balon.) Ekkor a többség maga is megdöbbent és megnézte jobban azt a férfiút, a kinek ezt az áldozatot hozta s akkor, midőn minden recsegett-ropogott, midőn minden ingadozott, más szemmel nézett reá s szédülve tekintettek bele abba a feneketlen űrbe,
