Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

j[g SáO országos ülés február 26 án, szerdán. IS]B0. melyek miatt panaszkodunk, szükségkép be kellett következnie, {Ügy mn! tetszés balfelöl) igen természetes, hogy nem lehetett érzéke a mai korszak iránt, hogy nem tölthették meg azok a magasabb nemzeti állami eszmények, a melyeknek megvalósításai a ez a korszak törekszik; igen természetes, hogy különben jelentékeny s nagy szellemi tehetségeit nem érvényesíthette, azok alkotásokban nem nyilvánulhattak, mert hiszem ahhoz okvetlenül a kor szellemének és szükségeinek átérzése, megismerése szükséges, (ügyvan!balfelöl.) Igen természetes, hogy közönyösnek kellett lennie az ország legfelsőbb problémái iránt és igen természetes, hogy mintán egyszer úgy volt alkotva, hogy a hatalom vágya varázshatalommal igázza le a lelkét és más vágya és törekvése nincsen, hogy a hatalomra való törekvésének tartüma sem lehetett és igy rá nézve a hatalom megtartása eszközből czéllá lett, (Tetszés balfelől) igen természetes, hogy e mellett el kellett törpülni minden egyéb feladatnak, igen természetes, hogy ennek a czélnak, ennek a főtekintetnek absorbeálni kellett jelentékeny szellemi tehetségeinek összegét és hogy az ország, a nemzet legfőbb problémának megvalósítására nem törekedhetett, (ügy van! balfelől.) Innen következik, hogy politikájának eredménye a következő: Magyarországon két irányban lehetett volna egyoldalú politikát folytatni. Az egyik irány az, hogy egy államférfiú azt mondja: Magyarországra nézve legfőbb érdek az, hogy pénzügyei rendezettek legyenek ; Magyarországra nézve a pénzügyi rendezetlenség, a pénzügyi válság a legnagyobb veszély; Magyarországra nézve a pénzügyi válság egyszersmind politikai válságot is jelent és a pénzügyi erisis esetleg maga után vonhatja a magyar nemzet állami önállóságának veszélyeztetését. Hogy tehát ezt a legfőbb bajt elkerüljük, szükséges, hogy pénzügyeink rendezettek legyenek és igy lemondunk intézményeink kiépítéséről; azt végtére később is meg lehet tenni; de a pénzügyi rendezetlenségben a legnagyobb veszély rejlenek a nemzetre nézve és azért óvatos és lelkiismeretes államférfiünak az a kötelessége, hogy ettől a nemzetet megóvja. (Halljuk! Halljuk!) Es ebben az esetben ennek a politikának eredménye az lett volna, hogy pénzügyeink rendezettek lettek volna s a nemzet abban a fontos és válságos pillanatban mikor az osztrák-magyar monarchia sorsáról lesz szó, pénzügyileg rendezetten, erőben állott volna és egész pénzügyi érintetlenségét, mint egy nagy politikai tényezőt vethette volna a mérlegbe. De árnyoldala ennek a politikának az lett volna, intézményeink nem lettek volna. (ügy van! bálfelöl.) A másik egy oldalú irány ez lehetett volna : „Ne gondoljunk a pénzügyi egyensúlylyal és rendezéssel ; a főérdek Magyarországra nézve, hogy intézményeit kiépítse. Minden államférfiünak tudnia kell azt, hogy ily országban, mint Magyarország, mely annyi hetorogén jelemből .áll, szükség van oly intézményekre, a .melyek lényegüknek, természetüknek megfelelőlegfungálnak; amelyekben a nemzet jogérzülete nyilvánul, a melyekben ideáljainak megvalósított eszközeit látja. Szükséges az intézményeket kiépíteni azért, mert a lényegüknek megfelelő intézményekben nagymértékben meg van az assimiláló, az összekötő erő, a mire nekünk különösen szükségünk van; szükséges tehát, hogy a magyar állam belül is ki legyen építve, hogy erős erkölcsi alapon nyugodjék ; hogy állampolgárai az intézményekhez ragaszkodjanak és ez által meg legyen a legszorosabb, legerősebb kapocs arra, hogy Magyarország különböző elemei egy politikai és cultnraiegészszéolvadjanak össze (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon) Azt mondhatná ez az államférfiú: hogy egy nemzet, mely igy össze van forrva intézményei által, sokkal könnyebben elviselheti a pénzügyi válságból eredő bajokat. Evvel a politikával előny lett volna összekötve, hogy intézményeink lettek volna, de pénzügyeink rendezetlenek maradtak volna. Tehát mind a két egyoldalú iránynak volt egy jó és egy rossz oldala. És most mi történt? A 15 évig követett politikának eredményeképen az tűnik fel, hogy a t. ministerelnök ur mindkét irányból csak a rosszat választotta, (Igaz! ügy van! a balés szélső baloldalon.) Bekövetkezett a pénzügyi válság intézmények nélkül; pénzügyeink rendezetlenek voltak — mert a mit most magunk előtt látunk, a számszerű egyensúlyt az állami költségvetésben talán senki sem fogja a pénzügyek teljes rendezésének vagy valóságos pénzügyi egyensúlynak találni — intézményeink pedig dissolutióban, romokban hevernek előttünk, (ügy van! ügy van! balfelöl) mert részben olyanok, melyek czéljuknak nem felelnek meg teljesen és melyek tisztán és egyszerűen a hatalom és nem a közérdek czéljaira vannak organisálva, (Ügy van! ügy van! balfelöl) részint olyanok, melyek eredetileg helyesen, lényegöknek megfelelőleg voltak szervezve, de a ministerelnök ur keze által kikezdve, el lettek torzítva, meg lettek hamisítva és egész más czélokra lettek használva. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! A lelkiismertes ember, ha politikai ítéletet mond és talán egy kis töprengésre, képzelődésre van hajlama, gyakran magába száll és kérdi magától: vájjon ellenzéki állásánál fogva helyesen ítéli-e meg a dolgokat, nem elfogult és képtelen-e arra, hogy a dolgokat helyesen ítélje meg ? Mert a ki ismeri az emberi gyarlóságot, tudja, hogy az embert az egyszer elfoglalt állás tényleg elfogulttá és képtelenné teszi arra, hogy tárgyilagos