Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

142 340. országos iUés márezins ó-in, szerí&n. 1890. szabályozási természettel biró munkákra is fog fordíttatni: kitűnik, hogy e rakpart végleges építésére az ország részint a múltban, részint a jövőben mintegy 2,600.000 frtot fizetett, illetőleg fizetni fog. Ha tehát kezdettől fogva nem ily rakpartot terveztek volna, hanem olyat, mely a szakértő bizottság szerint egyedül lett volna tervezhető Szeged viszonyaira és az ottani körülményekre való tekintettel és a minő ezután is elő fog állani, ha a létező rakpartot kőhányással fogják biztosítani: akkor 2,60ü.000 forint helyett az ország csak 1,100.000 forintot költött volna. Lgy állván a dolog, nem lehet azt mondani, hogy az ország károsodása csak 15.000 forint, mert hiszen ha igy calculálnak, meglehet, még nyereséget is fognak kimutatni- (Derültség balfelöl.) Elismerem tehát, hogy a minister ur jelentése őszintén megadja a felvilágosításokat nem ugyan az építkezésre nézve, de az azóta történtekre nézve; elismerem azt is, hogy a minister ur a vizsgálat során iparkodott főlderittetni mindazt, mi a kérdés helyes megítélésére vezet; de nem cselekszik azután helyesen, ha most takargatja a multat oly dologban, melynek tekintetében az igazság a zárszámadásokkal könnyen kideríthető. (Helyeslés a baloldalon.) Ám tartsák helyesnek a minister ur eljárását, vagy nem; mentsék fel a kormányt vagy nem; de ne méltóztassék tagadni, hogy ha kezdettől fogva oly eljárást követtek volna, a minőt a szakbizottság egyedül helyesnek mondott, az ország megkíméltetett volna 1,500.000 forint kiadástól, mely igy egyszerűen a Tiszába dobatott. (Helyeslés balfelól.) Ezt kellett az igazság érdekében constatálnom. A mi magát a kérdés lényegét illeti, (Halljuk!Halljuk!) ismétlem, hogy tecknicai természetű okoskodásokba nem bocsátkozom. Hivatkozom egyszerűen a szakértő bizottság jelentésére, a mely bizottság jelentésének egy pár passusából igyekeznek ugyan kimagyarázni, hogy itt tulajdonképen tendentiosus híresztelések lanciroztatnak; sőt megengedem, hogy a szakértői bizottság elég jó érvekkel birt arra is, hogy az elítélésen felül szükségét látta mézes madzagot vonni bizonyos felfogások száján keresztül, a melyekbe belükapaszkodhatnak azok, kik ez által a felelősséget csökkenthetei vélik. De azután a bizottsági jelentésben nyíltan és világosan benne foglaltatik az is, hogy Szegeden egy oly rakpartnak építését, a minő ott építtetett, semmi más tekintet nem indokolta, mint csupán az aestheticai szempont. Ez, t. ház, oly tény, melyet a szakértői bizottság adott elő, melyet a t. kormány nem difficultált, mely tehát az ország szine előtt is megállapítottnak is tekinthető. Igy állván a dolog, t. ház, midőn ugyancsak a jelentésből azt is tudjuk, hogy Szegeden a geológiai viszonyokat mindenki ismerte és fájdalom, ezen geológiai viszonyok következtében a város már a múltban is nagyon sokat volt kénytelen költekezni, sőt még az utolsó őr is tudta, hogy Szegeden a rakparti talajviszonyok oly természetűek, hogy azok súlyosabb építkezések nélkül is és magokból a viszonyokból kifolyólag mozgásba jönnek, miután továbbá ezt csak a királyi biztosság nem tudta, vagy ha tudta ezt, nem derítette fel a műszaki tanácsnak, mely ezen kérdésben határozott, sőt egyszerűen mellőzte azt, hogy mielőtt ily költséges mű létesítésébe vagy létesítésének jóváhagyásába belebocsátkozott volna, a mindenki által ismert viszonyokat megnem fontolta, hanem bele ment oly risicóba, a melynek következményei ma előttünk feküsznek; nyilvánvaló, hogy ez a leglaicnsabb előtt is olyan eljárásnak bizonyul be, a melyben vagy mulasztás, vagy, gondatlanság rejlik. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Én, t. ház, magam is olvastam, nem mint olyan egyén, ki ezekkel a dolgokkal, mint szakdolgokkal foglalkozik, hanem mert köztudomásra jutottak, hogy oly építkezéseknél alig kerülhetők ki az ily szerencsétlenségek, a melyeknél az emberek az elemekkel kénytelenek küzdeni és az elemek erősebbek, mint az emberek, de olvastam azt is, hogy ezek rendszerint oly művek létesítésénél fordulnak elő, melyek nagyobbszerűek, melyeknél lehetetlenné válik a biztos calculus, mert bizonytalan tényezőkkel kell számolui és az emberi erőnek ezekkel kell küzdeni, mint például tengeri rakpartok, viaductok, alagutak, szóval oly művek, melyeknél bizonyos feltevésekből indulnak ki az emberek és nem világos, nyilvánvaló tényekből. Ilyeneknél tehát, mondom, szerenésétlenségek előfordulnak, de hogy az ezen jelentésben ténykörülmények szerint oly egyszerű, közönséges a leglaicusabb ember előtt is könnyen felderíthető építkezésnél, minő a szegedi rakpart, ily catastropha következzék be, ez, t. ház, vagy a magyarországi technicusok szakértelmének és lelkiismeretességének rovására megy, vagy pedig rovására mehet annak a gondatlanságnak és azoknak a mulasztásoknak, mert a szelídebbet akarom a jelenesetben föltételezni, melyek valóban fenn forognak és melyek az országnak ezen nagy károsodását előidézték. (Igás! Ugy van!a baloldalon.) Ez a szempont az, mely bennünket arra indít és arra utal, hogy jóllehet tudjuk, hogy Magyarország törvényhozásában a kártételeknél a felelősség kérdéséről beszélni valósággal hiu munka, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balfelöl) mégis kötelességünket teljesítendők, beadtuk légyen azt a határozati javaslatot, melyhez a magam részéről is hozzájárulok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Szathmáry György jegyző: Hieronymi Károly! Hieronymi Károly: T. ház! Nem akartam felszólalni e tárgynál, mert tökéletesen osztozom a kiküldött bizottság jelentésében kifejezett azon