Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

848. orsíígos ülés mireziiis 5-én, srerdán. 1890. 143 nézetében, hogy e kérdésnek túlságos fontosságot tulajdonítanak és kelleténél nagyobb sensatióg ténynyé fújják fel. (Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen csak másfél millióról van szó!) Daczára az itt felhozottaknak, szükségesnek látom mindenekelőtt azt megállapítani, hogy a dolog hogy áll? (Halljuk! Halljuk!) A tény az, hogy egy 1500 méter hosszú rakpartból egy 90 méternyi szakasz bedűlt. Ebből azt következtetni, a mit az előttem szólott t. képviselő ur mondott, hogy ez a legnagyobb gondatlanságra vagy ha gondatlanságot nem akarunk feltételezni, tudatlanságra mutat és hogy az elővigyázatnak és a körültekintésnek teljes hiányával készült ez a rakpart, azt hiszem, egy kicsit messzemenő állítás. (Igaz! Ugy van! jobhfelöl.) Leszek bátor a dolgot megvilágítani. A kérdéshez objective szólhatok. (Halljuk! Halljuk!) Daczára ugyanis annak, hogy 1880—1882-ig, vagyis a rakpart első stádiumában, mint méltóztatik tudni, a közlekedési ministerium egyik szerény hivatalnoka voltam az ezen rakpart építésének folyama alatt, a mint az az itt felolvasott jegyzőkönyvekből kitűnik, annyi sok különböző szakértő bizottság működött közre a helyszínén, a mely bizottságoknak olyan tagjai is voltak, a kik a ministerium kebelén kivül állottak, hogy a felelősség az a része, mely ezen tervezés körül reám háramlik, a dolog természete szerint nagyon korlátolt. Ezt azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy én pro domo akarok szólani. (Halljuk! Haljuk!) Leszek bátor a kérdést saját felfogásom szerint megvilágítani. Először is constatálom azt, hogy a Tisza mentén általában, de különösen Szegeden, a talajviszonyok az építkezésre nézve nagyon kedvezőtlenek. Bizonyítja ezt az, hogy például az az egyszerű kőburkolat, a mely a szolnoki indóháznál annak idején építtetett, megcsúszott. Bizonyítja ezt az algyői hid esete, a hol a balparti hidoszlop, daczára annak, hogy pneumaticus alapozásuk nagyon mélyre sülyesztetett, megdőlt és egy ideig fennállása is veszélyeztetettnek látszott. Továbbá ismeretes s ma már egy előttem szólott t. képviselőtársam által is felemlittetetl, hogy azokkal az egyszerű partvédelmi eszközökkel, nevezetesen a szegedi partnak kövezésével a reeonstruetio előtt a városnak mennyi költsége volt. Az építési viszonyok tehát a Tisza partján s általában Szegeden kedvezőtlenek. Akár lépcsőzetes, akár emeletes rakpartnak építése határoztatott volna el, a feladat a szegedi viszonyok között nehéz és bajos volt. Ne méltóztassék azon véleményben lenni, hogy azon kedvezőtlen talajviszonyok, melyek az emeletes rakpartra káros befolyást gyakoroltak, lépcsőzetes rakpart építése esetére nem nyilvánultak volna. Nem kell e tekintetben messze menni. BudaI pesten a partfal-építkezéseknek nem az a része I csúszott meg, mely emeletes rakpart formában van építve, hanem a lépcsőzetes rakpartot kellett ismételten reconstruálni A kérdés tehát nem úgy áll, hogy ha emeletes rakpartot építünk, akkor kiteszszük magunkat kedvezőtlen viszonyoknak, mig ellenben lépcsőzetes rakpart építése esetére ezeket elkerültük volna. A kedvezőtlen talajviszonyok érvényesülnek épúgy az emeletes, mint a lépcső • zetes rakpartoknál. Ennélfogva a pénzügyi bizottságban tett azon állításnak . . . Horánszky Nándor; Nem én állítottam! Hieronymi Károly: Akárki állította, az oly állításnak, hogy egy lépcsőzetes rakpartot meg lehetett volna építeni 1,200.000 forinton, csak annyi becse van, mint a mennyi volt azon költségvetésnek, mely az emeletes rakpart építési költségeit a ténylegeseknél jóval alacsonyabban előirányozta. (Ellenmondások a baloldalon) Ismétlem, nem voltam jelen a pénzügyi bizottságban éä ennélfogva csak arra reflectálhatok, a mit a t. képviselő ur beszédében mondott. A szőnyegen forgó tárgy megítélése a körül forog, vájjon czélszertí volt-e emeletes rakpartot építeni és nem kellett volna-e inkább lépcsőzetes rakpartot készíteni és hogy emeletes rakpartfalnak építése Szeged talajviszonyai közt egyáltalán hibás volt-e vagy nem? Csak ezen kérdés megvilágítására akarok szorítkozni. (Hallljuk! Halljuk!) Papp Elek t. képviselő ur tegnap az emeletes rakpart-építést nevetségessé igyekezett tenni azzal, hogy elmondotta, hogy ily rakpart mellett a csónakok kikötése lehetetlen, illetőleg, hogy alacsony csónakokhoz csak lajtorjával lehet jutni. Ez világos, mert hiszen emeletes rakpart nem alacsony csónakok használására épül, ellenben azon uszályoknak megrakására, melyeket a Duna-gőzhajózási társaság vagy magánvállalatok vontatnak s a melyeket gabonával, liszttel, szeszszel és egyéb hasonló árúkkal raknak meg, sokkal kényelmesebb az emeletes, mint a lépcsőzetes rakpart. Ez a dolog természetében fekszik. Nem lehet ennélfogva azt mondani, hogy az emeletes rakpart egyáltalában czélszertítlen, sőt a forgalom bizonyos nemére kétségtelenül czélszerűbb, mint a lépcsőzetes ; ellenben apró csónakok megterhelésére a lépcsőzetes sokkal jobb, mint az emeletes. Ha Szegednél a rakpart egész hosszában emeletesre építtetett volna, akkor lehetne ellene ellenvetést tenni. De a dolog nem úgy áll, mert a rakpartnak egy része építtetett emeletessé, mig más része lépcsőzetesen építtetett. Építtetett pedig épen azért ily módon, hogy a rakpartnak egyik része a forgalom egyik nemének, másik része pedig a forgalom másik nemének feleljen