Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

316 országos ülés márezius 5-én, szerdán. 1890. 1|,| politikai felelősségre vonni nem lehet; de rögtön constatálni kívánom, hogy azon határozati javaslat, melyet t, barátom Melezer Géza képviselő ur benyújtott, nem is akarja a volt királyi biztosságot felelősségre vonni. Ez a határozati javaslat egyszerűen a szegedi rakpart létesítése körül felmerült mulasztásokkal és gondatlanságokkal szemben fejezi ki rosszalását. Már maga ezen forma mutatja azt, hogy itt nem a királyi biztos felelősségéről van szó, hanem szó van azon politikai felelősségről, mely általában fenforogbat? Mert a rosszalás e tekintetben nem érhet mást, mint azt a kormányt, mely vagy maga közvetlenül, vagy a felügyelet elmulasztása által e károsodásra alkalmat szolgáltatott. Álláspontunk tehát ez és ezen álláspont ellen a politikai felelősség szempontjából kifogást emelni nem lehet. A másik, a mit a t. minister ur állított, az, hogy a volt királyi biztosság Szegeden csak 1883-ig működött és hogy a szegedi rakpart építése 1880—1886-ig terjedvén, az 1883-iki évet követő időre vonatkozólag már a működés hiányában sem foroghat fenn a királyi biztos ellen, nem a politikai, hanem saját működésének a felelőssége. Tisztelt ház! Az egész kérdésben nem az építésnek keresztülvitele és foganatosítása a döntő, hanem a rakpartnak a tervezése, (Ugy van! balfelől) még pedig olyan tervezése, a mely a beadott, bizottsági jelentés szerint magában foglalta e rakpart veszedelmes voltát és azért a veszedelemnek és bajnak okvetlenül be kellett következni. Következőleg a hiba épen az azon időpontban történtekből származik, a mely időpontban a volt királyi biztosság működött és mi nem a kirábyi biztosságot, nem a királyi biztos urat, hanem magát azon tényt, hogy a szegedi rakpart tervezése körül oly eljárás követtetett, mely a bajnak s hibának csiráját magában foglalta: ezt tekintjük és ezt tartjuk olyannak, a melylyel szemben a t. kormány eljárását a fel el ősség alól fel nem menthetjük. (Helyeslés balfelöl.) De a legsajátságosabb tan azután az, amelyet a t. minister ur a kormánynak felelősségére vonatkozólag felállított, midőn azt monda, hogy hiszen az 1886-iki zárszámadások felül vannak vizsgálva, a kormány a zárszámadásokra vonatkozólag már fel van mentve. Ez által tehát formailag és jogilag is a felelősségnek lehetősége ki van zárva. Méltóztassék megengedni, t. minister ur, de sokkal jobb véleménynyel vagyok a minister urnak politikai felfogásáról és ítélőképességéről és a parlamentarizmus természetével összefüggő felfogásáról, mintsem, hogy ezen állítást komolynak tarthassam. Hiszen ha erre az álláspontra helyezkedünk, megtörténhetik, hogy ha a zárszámadások felülvizsgálata után s a felmentés megadása után súlyos és nagy jelentőségű (Halljuk! Halljuk!) és talán közönséges bűntetteket iä magában foglaló eljárás jut nyilvánosságra s az minden kétséget kizárólag ki is derittetik, az esetben arra lehetne hivatkozni, hogy a zárszámadások fölül vannak vizsgálva s a kormány a felelősség alól fel van mentve, tehát sem formailag, sem jogilag nem foroghat fenn annak lehetősége, hogy a felelősség realisáltassék. En ugy tudom, hogy a kormánynak a zárszámadások alóli felmentése tisztán s kizárólag számadási, előirányzati, kezelési s az ebből kifolyó kérdéseket öleli fel, de nem mentheti fel a kormányt semmi körülmények közt oly mulasztások és hibákkal szemben, a melyek később derülnek ki. A szegedi rakpart építésénél pedig épen ez az eset, hogy tudniillik nem ugyan kormányzati úton, hanem a természet által utólag derittetett ki és igazoltatott be, hogy az, a mi ott történt, hibásan történt. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! Még kevésbé engedhetem meg magamnak, a nélkül, hogy kötelességemet meg ne szegném, azt, hogy ne nyilatkozzam azon calculusra nézve, a melyet a t. minister ur a szegedi rakpart beomlása következtében felmerült károsodásra vonatkozólag felállított, A t. minister ur előadásából az tűnik ki, hogy a beomlás következtében az országnak tulajdonképen csak mintegy 15.000 forintnyi károsodásáról lehet szó ; mert hiszen 95.000 forint, a mely — gondolom, hogy jól értettem — a kőhányásokra szükségeltetik, ugy is szükséges lett volna később a verticalis falnak biztosítására. E dolgot kezdettől fogva kell megvizsgálni és csak akkor jöhetünk nyomára annak és csak ekkor deríthetjük ki, hogy körülbelül mily nagy azon kárösszeg, a mely az országra a szegedi rakpart beomlása következtében előállott. A szegedi rakpart építésére az ország 1880-tól 1886-ig a zárszámadások szerint, tehát tényleg s valóban 2 millió 2U0.0OO forintot adott ki. (Hdijuk ! Halljuk !) A pénzügyi bizottságban felderittetett az a körülmény, hogy ha Szegeden kezdettől fogva egy lépcsőzetes rakpart építtetik, tehát egy oly rakpart, a milyennek szükségét a szakértők elismerték oly értelemben, hogy tudniillik ez lett volna a leghelyesebb, mert hiszen egy oly rakpart, mely lemenne a legalsóbb fundamentumra, mely biztosította volna egy verticalis falnak építését, ez óriási költségbe került volna; ismétlem tehát, hogy egy ily lépcsőzetes rakpart építése, a mint azt a t. kormány szakértője épen az én kérdésemre kijelentette, 1,100.000 forntba került volna. Ha most már számításba veszszük az elkövetett hibák következtében előállott újabb költségeket, jelesen azon 142.000 frtot, melyet a t. kormány nyomban a rakpart beomlása után, igen helyesen a további bajok elhárítása végett kiadott, továbbá azt a később kiadandó, körülbelül 400.000 forintnyi összeget, melynek egy része, megengedem,