Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

846. országos ülés márezius 4-én, kedden. 1S80, 127 küzdeni; gondolja meg, hogy épen azért, mert a munkaidő az árvizek folytán igen rövid, csak a legjobban berendezett munkaerővel és folytonos megfeszített munkássággal érhet el sikert; gondolja meg mindezt s tájékozza magát, mielőtt a szerződés vele megköttetnék. A felelet erre mindig az volt, hogy ő teljesen tájékozta magát minden iránt — adatott pedig ez a felelet a czég egyik tagja és műszaki tanácsosa Hellwag részéről — s ennélfogva kéri, sőt reméli, hogy ő lévén a legolcsóbb ajánlattevő, a szerződés vele köttessék meg. S miután semmi oly alapos ok nem forgott fenn, melynél fogva a legolcsóbb ajánlat elutasíttassék, a szerződés a czéggel meg is köttetett. Sajnos azonban, hogy már az első hónapokban az intéseket és figyelmeztetéseket a czég mindig csak ígéretekkel és biztatásokkal viszonozta, de a munka soha oly mérvben, mint kellett volna, meg nem ragadtatott. Akkor egyszerre 1881. június 10-én beadta a czég azt az emlékiratot. A kinek volt az életben jó és kevésbé jó vállalkozókkal hivatalból érintkezése, az nagyon jól tudja, hogy tulajdonképen mi az értelme, mi a czélja az ilyen, munkaközben, közbevetőleg beadott emlékiratoknak? Első sorban czélja olyan munkanemeket elfogadtatni, a melyekre nézve a szerződésben egységárak nincsenek; azért állíttatik, hogy nem kivihető a munkaterv, mert természetesen új munkanemek kellenek, mert itt márki lévén zárva a verseny lehetősége, a vállalkozó kedve szerint szabhatja meg az árakat. Másik czélja az ilyen emlékiratnak természetesen az, hogy ha a munkálat nem elég erélyes folytatás miatt, nem készül el a határidőre, azon poenálék alól, melyek a szerződésben ki vannak kötve, a vállalkozó kibújhasson. Az emlékirat, a mely 14 íven tárgyal technicus kérdéseket, oda lyukad ki, hogy revideáltassék a szerződés, revideáltassanak az árak, változtassanak meg a feltét-füzetek egyes szakaszai a vállalkozókra kedvezőbben s mindezek megítélésére hivassék össze egy enquete és ennélfogva az építési határidő halasztassék el. Természetes, t. ház, hogy a királyi biztos, mikor egyfelől kiadta a műszaki osztálynak az emlékiratot véleményes jelentés végett, másfelől utasította a vállalkozót,hogy szerződésszerű kötelezettségének addig is, mig az elintézést nyer, eleget tegyen. Hogy mi elintézést nyert a dolog, azt méltóztatnak a lapokból tudni: mert hiszen egy pár lap közölte egy néhány héttel ezelőtt, nem tudom, az ő szempontjokból elég ügyesen-e, mert azt hiszem, hogy abból alig lehet a királyi biztos ellen fegyvert kovácsolni, mert abban az elintézésben az volt, hogy az esetben, hogyha ő csakugyan kivihetetlennek tartja a tervet, általában miért tett rá ajánlatot; de különben is, mikor figyelmeztetve is lett és tájékozást szerzendő, Hellwag heteken át tartózkodott a helyszínén, hogy a helyi viszonyokat ismerje meg, hogy a szerződést megkösse és a terveket tanulmányozza, mindenesetre a szerződés megkötése előtt kellett volna ezen aggályainak felmerülni, valamint ha a feltétfüzeteket a vállalkozó egyszer elfogadta magára nézve kötelezőknek, akkor, a mikor már munkában van, annak szakaszai többé nem módo síthatók. Ennélfogva utasíttatott a vállalkozó, hogy szerződésszerű kötelezettségeihez továbbra is tartsa magát. Megjegyzem egyúttal, hogy a műszaki osztály által ezen emlékiratra adott, szintén 13 ívre terjedő válaszban az ő technicai kifogásai pontonkint megczáfoltattak. De eltekintve a dolognak ettől a technicai oldalától, feltehető-e az, hogy a vállalkozón kívül még hét ajánlattevő jöjjön, a kik természetesen azt mondják mind, hogy ők a helyi viszonyokat, a terveket, a költségvetést ismerik; feltehető e, hogy ők megtették volna ajánlatukat, ha azok a tervek és költségvetések csakugyan nem lettek volna alkalmasak 1 És hogy miként állott ez maga előtt a vállalkozó előtt is, legjobban bizonyítja az, hogy midőn 1882-ben a királyi biztosság ismét megsürgette őt, hogy nagyobb munkaerővel végezze a dolgot és nyújtsa be munkaprogrammját betekintés végett, mert félő, hogy nem lesz kész a szerződésszerű határidőre, akkor ő egy munkaprogrammot terjesztvén be, még mindig azon határozott reményének adott kifejezést, hogy ő azon tervek szerint, melyekről az emlékiratban az mondatott, hogy azokat nem lehet kivinni, be fogja végezni a munkát és be is adott egy munkaprogrammot, mely szerint ez lehető is lett volna, de a melyet ő nem volt képes egy napig is megtartani, mert a vállalat általában, kivált egyik tagja is, Hellwag elhalván, folyton ugy művezetési, mint különösen anyagi zavarokkal küzdött. Nem bírván tehát kötelezettségeinek eleget tenni, folyamodott 1882. november végén a királyi biztoshoz, hogy vele az eddig teljesített munkáról számoljanak le és őt a munka tovább folytatásától mensték fel. Minthogy pedig egyfelől biztos volt az, hogy ő a munkát befejezni sem szellemi, sem anyagi erejénél fogva nem képes; minthogy másfelől tisztán állt az, hogy az ő anyagi ereje nem elegendő arra, hogy a munkát az ő költségére és terhére lehessen befejezni: ennélfogva a királyi biztos elvben nem ellenezte, hogy az illetővel a békés megválás iránt kísérlet tétessék és a közlekedésügyi minister beleegyezésével Szojka főmérnököt bizta meg a leszámolás eszközlésével és az egyezkedési tárgyalás megindításával. Azonban a tárgyalások hosszú folyama és a szintén sok időt követelelő leszámolás végén is — mert hiszen lehet gondolni, hogy az ily leszámolás sem történhetik meg egy hét alatt — az eredmény az volt, hogy a vállalkozó, bár eredeti követeléséből sokat leengedett, még mindig majdnem 50.000