Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

128 345. országos ülés márczius i én, kedden. 1890. forinttal többet követelt, mint a mennyit Szojka főmérnök nr megadhatónak vélt. Ilyen körülmények közt terjesztette fel a királyi biztos ezt az ügyet a ministertanács elé s ily nagy nehézségek, ily nagy differentiák mellett került az ügy oda. A ministertanács — igen helyesen — azt mondotta, hogy meg kell szüntetni a további tárgyalásokat, mert az illető igen sokszor megszegte a szerződésben vállalt kötelelezettségeit s annak különösen 25. pontja feljogosítja az államot, hogy elveheti tőle hivatalból a munkát. így vétetett el a munka az illetőtől 1883. május 14-én, a mi miatt természetesen egyrészt ő indított pert az állam ellen, másrészt az állam ő ellene sokkal nagyobb összegekért, a határidő meg nem tartása czímén. Később azután, a mint tudom, körülbelül azon az alapon, a melyen akkor Szojka ajánlotta, de a melyet a vállalkozó akkor még el nem fogadott, csakugyan sikerült az egyezséget megkötni. De, mondom, elvétetvén a munka, Julius, augustus ég september hónapokban, Bodoky Lajos akkori ministeri tanácsos elnöklete alatt tartott műszaki tanácskozásokban állapíttattak meg azon tervek, a melyek szerint az ép/tés aztán tovább folyt. 1883. deczember 31-én — mint mondám — a királyi biztosi állás megszűnt s a további építés a közlekedési ministerium felügyelete alatt történt. így állván a dolgok, bárki ítélete alá bocsátom, hogy akkor, inkor a királyi biztos minden egyes műszaki kérdésnél, elkezdve az eredeti tervek megállapításán, az országban létező legmagasabb fórumhoz, a közlekedésügyi ministeriumhoz s annak közegeihez folyamodott; akkor, midőn a mint az a jelentésekből is kitűnik és a pénzügyi bizottság a maga jelentésébe fel is vette, constatálva volt, hogy a munka végrehajtásánál sem anyagban, sem munkában mulasztás és tévedés nem történt, hogy ily esetekben, mondom, általában lehet-e szó, nem vétkes mulasztásról — ilyenforma kifejezés az, melyben a pénzügyi bizottság egy érdemes tagja kéjelgett — de még csak a kellő elővigyázat hiányáról is. Nem tudom, méltóztatik-e megengedni, t. ház, hogy röviden szóljak még egy pár szót általában is a szegedi reconstructióról; (Halljuk! Halljuk!) mert hát az előttem szólott t. képviselő uraz egészről nagyon elitélőleg nyilatkozott és egy pár oly dolgot hozott fel, a mi talán nem egészen felel meg a helyzetnek. Erre nézve, ha mindazokat, — mondhatni már igen sokszor volt szerencsém úgy odavetve, a szegedi reconstructióra nézve egy és más dolgot hallani, mire akkor alkalmam válaszolni nem volt s általában egy legenda fejlődött ki a szegedi reconstructió körül — ha, mondom mindazokat a vallott, olvasott és itt elmondott dolgokat összegezem, elhagyva a személyes vonatkozásokat, tulajdonképen két pont alá lehet összesíteni az érdemlegeseknek vehető kifogásokat. (Halljuk! Halljuk !) Először az, hogy Szeged városa általában sokkal nagyvárosiasabb színvonalon lett felépítve, a mint arra igényt tarthatott volna, akár pedig m;sga Szeged város közönsége a maga érdekében óhajtotta volna. A második az, a mi ma is hangsúlyoztatott, hogy a királyi biztos kényszerítette a lakókat anyagi erejöket és szükségleteiket messze túlhaladó czifra építkezésekre. Lássuk az elsőt. Azok, akik 1879. és 1880-ban szintén tagjai voltak a háznak, talán még fognak emlékezni arra, hogy mily hangulat uralkodott itt a házban, de nemcsak a házban, hanem a házon,, sőt az országon kivül is Szegeddel szemben. Emlékezni fognak talán arra is, hogy midőn már mint királyi biztos — ki több hónapot töltvén Szegeden, az ottani viszonyokat és helyzetet tanulmányoztam volt — 1880. ápril havában e házban elmondtam, hogy micsoda szempontból fogom én fel Szeged reconstructiójának kérdését és elmondtam, hogy miután Szeged hivatva van úgy múltja és lakóinak jellege, mint helyrajzi fekvésénél fogva magasabb állami és magyar nemzeti missiót is betölteni, a reconstructiónak ugy kell történnie, hogy ezen kívánságnak megfelelő fejlődhetésnek útját ne állja a minden rendszer nélküli felépítés, hanem hogy egy jól átgondolt és vonalaiban változhatlan terv szerint kell annak eszközöltetnie; és midőn végre elmondtam azt is, hogy mit képzelek én ezen szempontból Szegeden első helyen teendőnek: akkor az egész háznak, vagy legalább is a ház nagy többségének és pedig pártkülönbség nélkül nagy többségének helyeslésével találkoztam és az 1880: 16., 17., 18., 19. és 20. t.-cz. mind ennek az eszmének megfelelőleg lettek alkotva. Az 1880: XVII. t.-cz. elősorolja főbb vonalaiban a teendőket, a többiek pedig megadják ezekre az eszközöket. Azok a milliók — az eszkö zök — azokra a teendőkre adattakkezembe,melyeket a törvény elősorolt; én tehát a Marost nem szabályozhattam. Szegeden az hajtatott végre, a mi ezen törvényczikkekben előszabva volt; sem több, sem kevesebb. Az lehet valakinek véleménye — szerintem azonban téves véleménye — most, hogy az akkori hangulat befolyása alatt a törvényhozás talán kelleténélmeszszebb ment rendelkezéseiben; de aztán valakinek szemrehányást tenni azért, hogy ő a törvény rendelkezéseit végrehajtotta, okszerűleg csakugyan, nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Sokszor hallottam — tán ma is — említeni azt is, hogy Szeged a reconstructiót ily mértékben nem óhajtotta. Itt van t. ház kezemben egy példánya azon felterjesztésnek, melyet 1879. május havában — pár hónappal a catastropha után, tehát akkor, mikor még alig lehetett Szeged közönségét azzal vádolni, hogy légvárakat akart volna építeni