Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-345
845. országos ülés márczins 4-én, kedden. 1890. 125 hitele örökre tönkre volna téve s oda senki, sem iparvállalatot, sem semmi más üzletet alapítani , nem menne s akkor senki a szegedi kereskedőkkel és iparosokkal üzleti hitelviszonyba nem bocsátkoznék, (ügy van! jdbbfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: Tönkretette a Tisza Szegedet, mint az országot. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza Lajos: Áttérek most a ministeri jelentésben foglaltakra. (Halljuk! Halljuk!) A jelentés szerint mindaz, a mi a jelentés szerint Szegeden a megsüppedt, 90 méter hosszú rakpartrész helyreállításán túl általában a rakpart jövő állóságának biztosítása végett törtónt, kiegészítő részét képezi azon tervnek, mely szerint a rakpart eredetileg építve volt. Mert — a mint most már a képviselő úrral együtt rectificáltnk — mielőtt a rakpart terveztetett volna, gyűjtettek a kémfúrási adatok. Ezekből, habár a talajviszonyok nem lehettek is oly részletesen ismeretesek, mint később az alapozás után kitűntek: világos volt már akkor is, hogy a rakpart jövő állóságának legegyszerűbb és okvetlenül legsikeresebb biztosítása az volna, ha a rakpartot, az említett homokréteg áttörésével, a Tisza sempontja alatt 17 méter mélységben elvonuló kékagyagra lehetne alapozni. De a mint a szakértők jelentése is mondja, csak ezen most lesüppedt 90 méter partrésznek oly mélyre való fundirozása közel egy millióba került volna. Ha veszszük, hogy az a rakpart 1.500 méter hosszú, hozzá lehet vetni, hogy mily roppant költségbe került volna az egész, hogy az a pénz arra egyáltalában nem is lett volna fordítható. Mellesleg legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a rakparton vannak egyes lépcsőzetes osztályok, a hol az illető asszonyságok lesétálhatnak; nem kell tehát nekik lajtorján lejárniok. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső báloldalon.) Azon roppant összegek erre fordításáról tehát szó sem lehetett. Kellett ennélfogva gondoskodni oly tervről, mely ha nem nyújt is absolut biztosítékot a jövőre, de költségf-inél fogva kivihető, a melyről feltehető, hogy a kellő gondozás mellett — a mire vissza fogok még térni — és a Tisza medrében netán előállható elfajulásokkal szemben a kellő pótlások mellett megfog felelni a czélnak. így jött létre e terv, mely szerint a 4—5 méter mélységben található felső kékagyagyrétegre lett alapozva a rakpart. S itt megint tévedett a t. előttem szólott, mert a rakpart háta mögött a talajviz leboesátásának érdekében igenis épültek nagy méretű és különféle alakzatú szivárciatornák. Ez képezte e tervezetnek egyik igen fontos részét. Egyúttal már akkor tervbe vétetett a rakpart azon pontjait, melyeket a viz sodra leginkább megtámad, hol tehát a rakpartot leginkább fenyegeti a meder mélyének alámosással, nagymérvű kőhányásokkal erősíteni. Magam is olvasom a jelentésben, hogy a 126-ik szelvénynél nincsen kellőleg gondoskodva az esővíz levezetéséről. Ez csakugyan a városnak a dolga, hogy ha a csapadékvizek levezetésére szolgáló csatornák bedugultak, vagy még nem ásattak volna meg, azok kitiszfci itassanak, illetőleg megásassanak. De ez nem tévesztendő össze a talajvizek levezetésére szolgáló szivárcsatornákkal. Meg vagyok győződve, hogy ha a pénzügyi helyzet engedte volna, hogy a már akkor tervbe vett kőhányások azon méretekben eszközöltessenek, mint az most ezéloztatik, ; teljesen meg is feleltek volna rendeltetésöknek. Ép a Tisza-meder viszonyaiban van a nagy baj s ez az, a miért én tökéletesen osztozom a t. minister urnak a jelentésében kifejezett nézetében, hogy a Tisza-meder erősen el van fajulva és a Tisza-meder mélye épen legközvetlenebb közelében van a szegedi rakpartoknak. Ez okozta úgy építés közben, mint már a tervezésnél és okozza a rakpart állóságának megvédelmezésénél is a legnagyobb nehézségeket. Ezért mondom én, hogy helyeslem a minister urnak a jelentésben kifejezett azon nézetét, (Derültség balfelől. Felkiál'ások: Elhiszszük!) hogy a szegedi rakpart további biztosítási munkái az ottani rendezés által nyerhetnek legokszerűbb megoldást; tehát a szegedi rakpart biztosítását az ottani mederszakasznak nem csupán a hajózási út helyreállítása érdekében, de a vízlefolyás! viszonyok javítása szempontjából is okvetlenül mielőbb végrehajtandó meder-rendezésével lehet leggyökeresebben és legokszerűbben elérni. Igen sajnálom, t. ház, hogy Herman Ottó képviselő ur nincs jelen, (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Örüljön!) a ki jónak látta a szegedi rakpartról akkor beszélni, mikor az nem volt napirenden és mikor tudhatta, hogy az, a ki a házszabályokat tiszteletben tartja, akkor nem felelhet. 0 igen tévedett, mikor azzal állott elő, hogy azért kellett a szegedi rakpartot függőleges falakkal építeni, mert a „kegyelmes ur" ezt igy parancsolta. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha — a mint gondolom — a képviselő ur a kegyelmes ur alatt az akkori királyi biztost értette, akkor igen tévedett; mert a királyi biztosnak elejétől fogva az volt a megállapodott nézete, hogy Szeged mentén a partot talut-burkolattal ellátott rézsűkkel kell kiépíteni. Azt tehát épen nem a kegyelmes ur parancsolta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki az a kegyelmes ur ? Zaj. HaVjuk! Hulljuk!) Hogy a királyi biztos igy vélekedett, azt mutatja az a tervmagya rázat is, a mely 1879-ben a reconstructio vázlatterveivel kapcsolatban kiadatott és közkézen forgott és melynek egyik passusa azt mondja: „A város körül egy mentő övet képező töltés a Tisza-parttól Tisza-partig remélhetőleg még <z év folyamán elkészül s arra, hogy a város teljes vizvédett állapotba legyen helyezve, csak a
