Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-345
\ö)d) 345. országos ülés márezins 4-én, kedden. 1890. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy midig, a mig az általam elmondott szabálytalanságok rendezve nem lesznek, Szegednek a sorsa nincsen biztosítva és hogy ma ép úgy ki van téve Szeged az elöntés veszélyének, a mint 79-ben volt, mert ha az idén vagy bármikor bekövetkezik az a pillanat, midőn a Tiszának legnagyobb vize a Marosnak legnagyobb vizárjával Összetalálkozik: Szeged ismét romba fog dőlni. Ekkor újra gyakorolhatja királyi biztosi bölcsességet és tudományát a gróf ur. (Derültség balfelöl). Ez, t. ház, nem mosolyogni való dolog, mert ez képe az igen szomorú helyzetnek. Ezek után áttérek magának a rakpartnak a kérdésére. {Halljuk! Halljuk!) Sokat elmondott már előttem szólott t. barátom arra nézve, hogy milyen nevetséges dolog tengeri hajóknak építtetni rakpartot, mikor ott csakis a zöldséges kofák közlekednek, még pedig kis ladikokon. Valóban sokszor nem tudja az ember, hogy nevessen-e rajta vagy szánja azokat a szegedi hölgyeket, a kik a rakpartról létrán másznak le akis ladikokba roppant veszedelemnek téve ki toilette-jeiket. Sokszor azt hihetné az ember, hogy ostromállapotban van Szeged és hogy azt be akarják venni a szegedi nők, a mikor látja a fel- és lemászást a ladikokba, a melyet az említett úrhölgyek véghez visznek. (Halljuk! Halljuk!) Igen sok technieust kérdeztem meg e kérdésben, de egyetlen-egygyel sem találkoztam, a ki azt merte volna mondani, hogy az ő nézetével és az ő conceptiójával összeegyeztethető volna a merőleges rakpart-felépítés Szegeden. A külföldi szakértők határozottan megmondták, hogy nincs másra szükség Szegeden, mint hogy a pari 45°-szög alatt burkoltassék, nehogy a viz a partot rombolhassa és hogy helyenkint lépcsőzetet kell beilleszteni, hogy az apró ladikokkal való közlekedés könnyen történhessék. A királyi biztos ur, egy időben, midőn közlekedésügyi minister volt, igen szeretett lovagolni. Erről eszembe jut az a mondás, hogy hátulról van felkantározva a ló Szegeden, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mert rakpartról, gőzhajóforgalomról gondoskodni Szegeden addig, mig a Maros betorkolásánál ott van az az iszap, az a zátony, mely elválasztja Szegedet Szolnoktól s a mely a közlekedést megakasztja, valóságos képtelenség. Nagy hajóknak forgalmát közvetítő rakpartot építtetni, mig nagy iszapolások támadnak Szegednél a Tisza jobb partján, igazán annyi, mint a lovat hátulról felkantározni. (Mozgás jobbfelol.) Először a folyamot kellett volna azon állapotba hozni, hogy a gőzhajóforgalom biztosítva legyen és azután tetszett volna rakp irtot építtetni a királyi biztos urnak. Addig pedig tetszett volna a partot koczkakövekkel burkoltaira, ugy a mint azt a kül- és belföldi szakértők tanácsolták. (Ugy van 1 a szélső baloldalon.) De van ennek a dolognak még egy sokkal csiklandósabb és kényesebb része. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a rakpartot azon módon és felfogás szerint, a mint azt a királyi biztos ur elrendelte, kezdek építeni, az csakhamar leomlott. A leomlás és lesüppedés után eszközölték Zsigmondy és többen, kiknek neveire már nem emlékszem, a fúrási kísérleteket. Gróf Tisza Lajos: Nem igaz; egyébiránt majd elmondom én, hogy mikép volt! Papp Elek: Bocsánatot kérek, de arról jót állok, hogy a mit én akarok felhozni, azt nem méltóztatik elmondani. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon ) Gróf Tisza Lajos: Ebben igaza van! Papp Elek: Az előbb azt méltóztatott mondani, hogy nem igaz. Megengedem, de akkor nem én hazudom, hanem hazudik az irás, (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) mely így szól: „ Talaj fúrások Szegeden." Gróf Tisza Lajos: Mikor történtek azok? Papp Elek: E jelentés 1880. Julius hóban kelt; a fúrások megkezdettek 1879. deczember 4-én. Először 63 helyen 18 méterre; azután 45 helyen 34 méterre foganatosították a fúrást. Minthogy pedig csak azt akarom itt felsorolni, a mi ide tartozik, felemlítem, hogy később, midőn a rakpart leszakadt, a fúrások azért eszközöltettek, hogy a talajviszonyok a városnak építésére vonatkozólag kipuhatoltassanak. Midőn ez megtörtént, a következő mondatik: „A Tiszaparton észlelt csuszamlás" — gondolom ez magyarul annyit tesz, sülyedés •— (Derültség a bal- és szélső baloldalon) okának kipuhatolása szintén e munka keretéhez tartozván, a csuszamlás helyén s attól busz méterrel beljebb szintén talaj kémlés eszközöltetett. A VII-es — LXVII. rajzlap —számú szelvény, melybe a talajkémlés által nyert adatok felrakattak, föltárja a esuszamlás okát. A sárga agyagréteg, mint már említve volt, fölül mindenütt homoktartalmú és mint ilyen, egyúttal vizvezető réteg is; hozzájárulván még a természetalkotta esés a Tisza-folyam felé, mi által nagyon elősegittetik a talajvizek szivárgása. Mihelyt tehát a Tisza vize annyira leapad, hogy a talajvizek belső nyomását nem egyensúlyozhatja, megkezdődik azok szivárgása s a homokos sárga agyag a talajvíz által, mint föloldott sár kimosatik, minek természetes következménye a fölötte levő feltöltés beomlása, illetőleg sülyedése. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy miért nem fordul elő a csuszamlás az egész Tiszapart mentén, hanem csak egyes helyeken, az onnan magyarázható meg, hogy épen,
