Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

345. országos ülés márez jelentése, a ki látván egy angol festőt, hogy milyen élethűen festette a halat, azt a kérdést intézte hozzá, hogy ugyan édes barátom, hogy mersz az örök itélő isten elébe állani, a mikor ez élethű képnek életet nem adsz. (Tetszés a szélső baloldalon.) Valóban megkérdezhetnők a volt királyi biztos urat, hogyha már oly szép photographiát tere ntett Szegednek, miért nem adott neki életet, miért nem gondoskodott arról, hogy ott kereskedelem és ipar pezsgő életet és lendületet nyerjen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én a kérdésnek ezen részével nem kívánok foglalkozni, mert a napnál világosabb tény, hogy a mit 1879-ik évben a Tisza árjától meg tudtak menteni a szegedi polgárok, azt legnagyobb részben a reconstructio elvitte ; (Helyeslés a szélső baloldalon) és ma oda jutott Szegeden igen sok polgár, hogy eladja házát oly potom áron, hogy a hódmező-vásárhelyiek csupán ablak fáját, padimentom fáját, ajtókatstb. nyernek rajta s felhasználj'ák, hogy azokból alkalmas, a czólnak megfelelő házat építhetnek Hódmezővásárhelyen. Én ezzel a kérdéssel •— mondom — bővebben foglalkozni nem kívánok, hanem áttérek felszólalásom tulajdonképi tárgyára. Ennek a rakpartnak, valamint általában Szeged reconstructiójának kérdése, t. ház, szoros összefüggésben van egyrészt általában véve a Tisza-szabályozás kérdésével, de másrészt közelebbről a Maros torkolata kiigazításának kérdésével és azon szorulatokkal, melyek Uj-Szeged és Szeged közt ma is fennállanak. Én azt hiszem, t. ház, hogy akkor, a midőn Szeged újjáteremtésére a nemzet és egyesek oly óriási áldozatokat voltak hajlandók elvállalni, a minőt tényleg tettek, minden esetre első sorban és főképen az volt az intentiója mindenkinek, hogy Szeged olyan helyzetbe jusson, hogy legalább az emberi fogalmak és a technicai tudomány szerint az 1879-ik évhez hasonló catastropha ne érhesse. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kérdem azonban, hogy azon millió és millió forintokból, melyeket ott ágyszólván elfecséreltek, fordittatott-e erre a czélra komolyan csak egy krajczár is? A határozott felelet rá: nem. Az 1846-ik évtől fogva, a mikor legelőször Paleocapa elmondta véleményét Szegedre vonatkozólag és kifejtette azt közkézen forgó jelentésében : egész 1879-ig úgy a bel-, mint a külföldi szakértők nem szűntek meg egyértelmuleg és folytonosan sürgetni, hogy a Maros torkolata rectificáltassék, mert a mig az rectificálva nem lesz, addig Szeged soha sem lesz biztonságban; mindig sürgették, hogy Uj-Szeged és Szeged közt az a szorulat, melynél szűkebbet az egész Tisza-völgyben nem találhatunk, kellő méretekben tágittassék ki, mert különben Szeged mindig ki lesz téve annak a KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVII. KÖTET. iins 4'én, kedden. 1890. JCJ1 veszélynek, a mely 1879-ben csakugyan be is következett. És csodálatos dolog, t. ház, hogy az a férfiú, a ki Szeged újjáteremtésére vállalkozott, ezeket a szakértői véleményeket vagy nem tudta megismerni, vagy ha megértette, nem akart azoknak az értelmében eljárni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az 1879-ben és 1880-ban megjelent külföldi szakértők kinyilatkoztatták, hogy Szeged nem lesz addig biztosítva, mig a szegedi szorulatok legalább is 375 méternyi szélességben kibővítést nem nyernek és mig az alföldi vasúton és az Osztrák állami vasúton épült hidak a normális szelvényeknek megfelelő szélességben átereszekkel el nem láttatnak. És jóllehet, a technicusok és szakértők [mindezt javasolták és foganatosítását, sürgették, a királyi biztos ur e tekintetben egyetlen-egy kapavágást, egyetlen-egy komoly intézkedést nem tett, nem tétetett; mit igazol az a körülmény, hogy a minister ur előterjesztése mellett található szakértői vélemény kifejezést ad annak, hogy a Tisza sodra jelenleg is egészen a jobbpartot rombolja s a baloldal egészen el van iszaposodva. Sokkal helyesebben cselekedett volna tehát a kormánybiztos ur, ha azokból a milliókból egy bizonyos részt a Szegednél elfolyó Tisza medrének a rendezésére, szabályozására fordította volna s ezzel a rendezéssel és szabályozással — a mint később lesz alkalmam és szerencsém elmondani — igen jól össze lehetett volna egyeztetni a Tisza partjának rendezését és burkolását is, mert a mig a Tisza medre Szeged közt szabályozva nem lesz, mig ott, a hol szűk, ki nem bővítik, ott pedig, a hol bő, magában a mederben vezérfalak által a vízfolyás szabályozva és kellő irányba terelve nem lesz, addig Szegednek a sorsa ép oly criticus fog lenni, mint a minő volt 1879. előtt, ha a Marosnak betorkolása oly ázsiai állapotban marad, mint a minőben jelenleg van, midőn a sokkal sebesebb Maros Aradtól fogva a Tiszáig hozza le a maga hordalékát, a melyet a lomha Tisza tovább vinni nem bír, minek következtében ott szigeteket s zátonyokat képez. Hogy ily zátonyok csakugyan vannak, mutatja ezt azon egyszerű tény, hogy a Maros torkolatánál az esztendőnek legnagyobb részén keresztül lehet a Tiszát gázolni, mert annyira beiszapolta és annyira elzátonyosította már a Maros hordaléka a Tiszát a miatt, mert a Marosnak a torkolata rendezve nincsen. Azt hiszem, t. ház, hogy mindazok közül, a kik Szeged reconstructiójával annak idejében komolyan foglalkoztak, talán a királyi biztos úron kivül senki sem gondolta azt, hogy ezek a momentumok teljesen figyelmen kivül fognak hagyatni és hogy minden gond arra fog fordíttatni, hogy oly monumentális épületek emeltessenek, a melyekre a monogramm ráillik. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) 16