Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-344

344. erszágos ülés máreztus 8-án, hétfőn. 1890. 105 menyében a zárszámadási végeredményt hasonlítani össze az előirányzattal. És ez esetben azt fogjuk látni, hogy 1879-ben csak egy, esetleg a póthitelekkel négy millió forintról lehet mint túlkiadásról beszélni. Ilyen körülmények között azután a túlkiadások 31 milliójával védeni meg azt az álláspontot, hogy ha ezt levonjuk a 38 millióból, marad 7 millió ; sőt tovább menve azt mondani, hogy ha a törlesztésre való beszerzést is beveszszük ez összegbe^ körülbelül 5 millió forint többlet maradt meg 1879-ben ; ez oly egyoldalú és tévútra vezető okoskodás, mely nem felel meg azon szempontnak, melyet az előadói széken mindig figyelemben kell tartani: nem felel meg az igazságnak, sőt ez a dolgok oly elhomályosítása, melyet mindaddig, mig az államháztartásban ép ugy, mint a képviselőháznak minden eljárásában a nyílt ioyaiis őszinteség helyre nem áll, felfogásom szerint megtűrni nem szabad. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Constatálom, t. ház, most már azt a körülményt, a mely miatt tulajdonképen felszólaltam, hogy midőn egyfelől a t. ministerelnök ur arról szólott, hogy volt az államháztartásban oly esztendő, a melyben a pénzügyek rendezését megközelítették és midőn másrészről a t. pénzügyminister nr elismeri azt, hogy 1879-ben, mint legjobb esztendőben, az államháztartási deficit 38,000.000 frt volt, ez a két gondolat anynyira összeférhetlen, hogy akkor arról beszélni, hogy volt pénzügyi politikánknak egy éve, melyben csak közeledtünk volna is a rendezéshez — mert 38 milliónyi deficit csak nem jelent közeledést az államháztartás rendezéséhez — nem más, mint az igazságnak egyenes elferdítése és a közvélemény félrevezetése. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Áll tehát az, a mit én mondottam, hogy a t. kormány és a volt pénzügyminister ur politikája 1879. óta nemcsak nem haladt az államháztartás rendezése felé, hanem folytonos visszaesésben volt. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Egyébiránt, t. ház, megmondom rövid calculusokban — méltóztassék azután ehhez szólani — hogy mi volt az, a mi az államháztartást anynyira megrontotta, hogy ezen helyzet megjavítása érdekében a nemzet részint az adók emelésében, részint adósságok csinálásában óriási terheket volt kénytelen magára venni. (Halljuk! Hulljuk!) Ha, t. ház, nagy calculusokkan, nagy vonásokban végigtekintünk a t. kormány pénzügyi politikáján, 1875-től egészen 1887-ig, midőn a végleges rendezés alapjai lerakattak: akkor azt találjuk, hogy a magyar állam körülbelül 600 millió forintnyi kölcsönt volt kénytelen felvenni azon czélra, hogy államháztartásában az évi deficitet ezen évek folyama alatt fedezze. Ha most —ismét csak nagy vonásokban — ehhez hozzáadjuk a 22 millió forintnyi túlkiadást, mely szintén hitelművelet utján KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVII. KÖTET. fedeztetett, továbbá a pénztári készletek kiegészítésére engedélyezett 32 millió forintot, annak utána azon 18 millió forintot, mely a vasúti és vasüzemek forgalmi tőkéje érdekében szintén törvénykozásilag lett engedélyezve, akkor körülbelül 680—700 millió forintot tesz azon összeg, melyet hitelművelet alakjában segítségül kellett kérni az országnak, hogy államháztartását legalább külső formáiban fentartsa. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Méltóztassék most ezen hitelműveleteknél még hozzáadni azt a különbözetet, mely a papírok értékesítésénél hozzászámítandó és méltóztassék azután az ekként kijövő összegnek évi kamatát venni és azt méltóztatik majd látni, hogy ha az a szerencsétlen politika, a mely pénzügyileg mindig csak élősködött és a mely soha sem gondolt komolyan arra, hogy minél előbb és radicálisan gyógyítsa meg a pénzügyi helyzetet és ez által lehetővé tegye, hogy ne kölcsönökből éljünk és ezen kölcsönök kamataival az államháztartást ne nehezítsük, nem kö vettetett volna : akkor megszabadulhattunk volna rengeteg' kamattehertől. mely most az országra állandóan nehezedik és a mely egyikét képezi azon súlyos bajoknak, melyek miatt az állam nagy terheket volt kénytelen magára venni. Tegyünk tehát összehasonlítást e tekintetben 1875. és 1888.között, (Halljuk! Halljuk!) 1875-ben az államadósságok kamatai, nem számítva a kisebb tárczák adósságait, tettek 88,000.0(JO forintot, í888-ban ugyanezek 132 millió forintot. Igaz, hogy 1875-ben némely vasút nem volt államosítva, de azoknak kamatgarantiája fizettetett. Én tehát összevontam a kettőt, hogy helyes alapokon számítsak. A különbözet tehát 44 millió forint. Ha ehhez még hozzáadjuk azon megszaporodott kiadásokat, a melyek az állami berendezés körül szükségeltettek s a melyeknek személyi és dologi kiadásait a volt pénzügyminister ur egy alkalommal 15 millió forintra tette, ma pedig bátran tehetem 16 millióra: akkor kijön, t. ház az, hogy 60 millió forint azon különbözet, a melyet ezen ország mint terhet visel, részint adóssági kamatok czímén, részint azon újabbi berendezkedés czímén, a mely berendezkedést egészben véve nem difiicultálom ma sem, de ily nagy dimensiókban olyanoknak tartok, melyet a magyar állam pénzügyi ereje meg nem birt. (Helyeslés balfelöl.) Ez okozta, t. képviselőház, pénzügyi romlásunkat és ez az, mire azt mondtam, hogy a t.kormánya multakban nem tett semmit, hanem napról-napra élősködve vezette az ország dolgait és ha szükség merült fel, emelte az adókat évenkint, vagy ha kényelmetlen volt ezt évenkint tennie, csinálta az adósságot és nagyobb időközökben fordult a törvényhozáshoz újabb adóemelések érdekében. (Ugyvan! Ugy van! balfelöl.) Ezek azok, t. ház, a melyeket az általános 14