Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-344
106 844. országos ülés márczius 8-án, hétfőn. 1890. vitánál általam felemlített szempontokra tett kifogásokra röviden megjegyezni kívántam. (Helyes lés halfelöl.) És most még csak egy körülményre kívánok röviden kiterjeszkedni. (Halljuk ! Sálijuk!) A t. ministerelnök ur a törvényjavaslat általános vitájában szintén szót emelvén, újabban is ágy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha lettek volna esztendők állami háztartásunkban, a melyekben az ellenzék szorította a kormányt a több kiadásra s igy az államháztartás egyensúlyának megzavarására. Mentegetni akarván saját álláspontját, kiemelte azt, hogy a cultusministeri tárczánál fordultak elő egyebek közt olyan túlkiadások, a melyek az államháztartás megzavarásra sujtólag hatottak, hogy továbbá a cultusministeri tárcza kiadásait az ellenzék több éven át olyanoknak tekintette, mint a melyek viszonyainkra és culturalis helyzetünkre nem elegendők, a melyekre nézve tehát több áldozatot kell hozni. S a midőn a ministerelnök ur azt moudta, hogy a pénzügyi bajokat jó részben a túlkiadások eredményezték, első sorban a cultusministerium kiadásai, egy hang balfelöl közbekiábott, hogy azok a legkisebbek voltak, a ministerelnök ur rögtön megjegyezte : „Engedelmet kérek, a legnagyobbak közül valók voltak." Megjegyzem itt mindjárt, hogy tétetett ugyan egy alkalommal — ha jól emlékszem, Madarász t. képviselő ur részéről — egy indítvány, hogy a cultusministerium költségvetése a népnevelés czíménél félmillióval emeltessék. De azontúl sem a naplókban, sem a jegyzőkönyvekben egyetlen egy momentumot sem fedezhettem fel olyat, melyben az ellenzék részéről concret indítványok tétettek volna arra, hogy a kiadások fokoztassanak. Utána néztem tehát a túlkiadásoknak és a következő eredményre jutottam: (Sálijuk! Sálijuk!) a cultusministeri tárczánál 1879-től 1885-ig, midőn pénzügyeink rendezésének szüksége vagy legalább annak tudata acuttá vált, összes bruttókiadásaink, nem számítva azon tételeket, a melyeknél viszont kevesebb volt a kiadás, mintegy 2,300.000 forintot tettek; ellenben például a közmunka és közlekedésügyi tárczánál ugyanezen túlkiadások — ismétlem — 1879—1885-ig mintegy 36 millió forintot tettek ki. Tehát a ministerelnök ur újabbi beszédében ismét az igazság a valótlansághoz úgy aránylik, mint 2 millió a 36 millióhoz. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) A vita eredményével tehát magamra nézve meg vagyok elégedve és constatálom, hogy a múlt alkalommal is úgy, mint mindannyiszor, midőn a ministerelnök ur a házban akár pénzügyi, akár politikai kérdésben nyilatkozik, a valóság és igazságnak legnagyobb ellenségeként mutatta be magát. (Igaz! Ugy van! a bal- és siélső baloldalon. Zajos ellenmondások és nyugtalanság a jobboldalon.) Ez az, t. ház, a mivel mi megbarátkozni nem tudunk és nem fogunk; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ez az a szellem, ez az a múlttal való összeköttetés, a melytől mi a reconstructiót is féltjük. S azt gondolom, midőn ezeket felemlítettem, teljesen igazoltam álláspontomnak ugy helyességét, mint igazságát. Különben ismétlem, hogy teljesen meg vagyok elégedve azon válaszszal, a melyet a hozzájuk intézett kérdésre az általános vitánál ugy a t. pénzügyminister ur, mint a t. előadó ur is adtak és adni képesek voltak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Sálijuk! Sálijuk!) Mindenekelőtt Ugron Ákos t. képviselő urnak a cselédlakok megadóztatása tárgyában hozzám intézett kérdésére vagyok bátor válaszolni. (Sálijuk! Sálijuk !) Tudomásomra jutott épen a t. képviselő ur szives közlése folytán, hogy az ország egyes részeiben a pénzügyi igazgatóságok akként intézkedtek, hogy a cselédlakok is adó alá vonassanak. Ennélfogva informáltattam magamat, vájjon csakugyan fenforog-e ezen téves és helytelen eljárás, minthogy fennálló törvényeink semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy a gazdasági és cselédlakok adó alá nem vonhatók. És csakugyan tudomására jutottam annak, hogy — ha jól emlékszem — Vasmegyében a pénzügyigazgatóság tévesen intézkedett és a cselédlakokát is adó alá kívánta vonatni. A téves intézkedésre pedig okot szolgáltatott az egyenes adók tárgyában fennálló szabályok ama határozmánya, mely arról szól, hogy hol hozandó be az általános házbéradó, hol nem. Abban ugyanis az mondatik, hogy a cselédlakok is a kibérelt lakok közé számitandók. Ez azonban statistikai szempontból szükséges annak eldöntésére, vájjon az általános házbéradó alkalmaztassák c valamely községben, vagy nem. Ezen téves alapból kiindulva, vonták adó alá a cselédlakokat. Mint említem, megtettem az intézkedést arra, hogy a cselédlakok az adó alól mentesítessenek. (Általános helyeslés.) Ezen intézkedés, minthogy csak a múlt napokban méltóztatott az esetre figyelmessé tenni, minap történt meg. Megengedem, hogy időközben egyes községekben helytelenül rótták ki az adót, de ismétlem, a hatáskörömben álló intézkedést megtettem, hogy ezen helytelen eljárás ne ismétlődjék s a mennyiben az a folyó évi adókivetésre vonatkozik, reparáltassék is. (Altalános helyeslés.) Kérem tehát a t. képviselő urat, hogy ezen válaszomban megnyugodni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) A mi a Horánszky t. képviselő ur által felhozott kérdést illeti, mindenek előtt azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy a t. képviselő ur,
