Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-344

104 344. országos ülés márezius 3-án, hétfőn. 1890. alkatrész, mely egyfelől az államháztartás előirányzatának soliditására fekteti a súlyt, másfelől pedig lassabb tempóban bár, de következetesen törekedett az államháztartás rendezésére. A volt pénzügy minister ugyanis hátrahíigyott egy oly költségelőirányzatot — mert ő készítette az 1879. évit és azt készen adta át utódjának — a melynek előirányzatánál oly tényezők is szerepeltek, mel) e ket, ugy látszik, önök szeretnének vagy kibánnának maguknak vindicálni. A volt pénzügyminister hátrahagyott egy Örökséget, egy előirányzatot, a melyben a törlesztésre szükséges összegek is, mondjuk, kerek«zámmal 10 millió forinttal benfoglaltattak és a melyekre csak később vettünk fel kölcsönöket és csak 1881-től kezdve kezdődik az az időszak, amidőn ezt, mint bevételt, az állami költségvetésbe beállítottuk; hátrahagyott továbbá egy költségelőirányzatot, melyben azon reménybeli jövedelmek, melyek az előző évek alkotásaiból származnak, szintén örökségképen szállottak a következő kormányra, nevezetesen a vámszövetség megújításából származó pénzügyi eredmények, mert gondolom, ilyenek is voltak a vámok felemelésében. Hátrahagyta továbbá a szesz- és czukoradót és az adóvisszatérítések felosztásából Magyarországra eső jutalékot. Ezek mind oly örökségek, a melyek egy 27 milliós államháztartási deficittel szemben valóban a javulás lehetőségének alkatrészeit tartalmazzák (Helyeslés bal felöl) és annak utána abban az évben ott állottunk, hogy az ország nem volt még azon rendkívüli adók emelésével megterhelve, a melyek csak az 1879. év után következtek be. A t. kormány tehát méltán hivat kőzik ez évre, mert abban csakugyan fenforogtak a komoly és solid pénzügyi politikának mindazon jelenségei, melyek talán nem használták ki az alkotásokban annak a lehetőségét, hogy ezek még erősebb tempóval fejlődjenek, hanem lassú fejlődésben lehetőségét nyújtották annak, hogy az államháztartás folyton és szakadatlanul, habár kisebb léptekben is közeledjék rendezettsége elé. (Egy hang jobbfelöl: Ezt nem mondta!) Engedelmet kérek, majd később rátérek arra, hogy ezt mondta és hogy milyen összefüggésben van a kettő, méltóztassék csak beszédem további folyamát meghallgatni. De ha a pénziigyminister ur az államháztartás rendezésének megközelítése igazolásának érdekében az 1879. évet szakítja ki és mutatja be a háznak, mint olyat, melyben az államháztartás rendezése 38 millió deficittel megközelittetett, lehet-e a későbbi pénzügyi politikára ennél sújtóbb ítéletet mondani? (Igaz! Úgy van! bálfelöl) mert hogy 1879. után a helyzet nemhogy javult volna, nemhogy stagnált volna, hanem állandóan rosszabbodott, (Igaz! Ugy van! bálfelől) az a legsujtóbb ítélet, melyet mondani lehet. Hiszen midőn 1879 ben egj komoly és solid pénzügyi politikának lehetősége forgott fenn, mely tovább foly láttathatván, az államháztartás rendezése felé haladhatott volna és mégis megrontatott; hogy továbbá a kormány nem őrizte meg az ebben rejlő erőt s nem használta ki, hanem ez éven túl minden további évben az államháztartásnak nem javulása, hanem romlása felé haladt, ez, ismétlem, oly sújtó szempont, a mely jogosan helyezett bennünket ellentétbe a t. kormány pénzügyi politikájával. Ez az a szempont, a melyet mi olyannak tartunk, melyet vagy nyíltan és őszintén be kellett volna ismerni a ház előtt, vagy pedig nem szabad volt oly argumentumokkal védeni, a melyekkel az inkább vádolható, mintsem védhető lett volna. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) U°yane kérdésre kiterjeszkedett a t. előadó ur is. O igazságosabb volt, a mennyiben az államháztartás egészét ölelte fel, ámbár megjegyzem, hogy oly irányban, melylyel szemben elsőséget adok a t. minister urnak, a ki okoskodásaiban solidabb volt. Az előadó ur ugyanis azt mondja : ha 1879-ben nem lettek volna tulkiadások, akkor az esztendőben csakugyan megközelítettük volna az államháztartás rendezését. Szerinte ugyanis 1879-ben 31,200.000 forint túlkiadás volt. Megvallom, én e számot szorgalmas áttekintés után sem találhattam meg. Mert különböztessük meg a kérdéseket egy kissé. Nem tudom jelesen, hogy mit ért az előadó ur tulkiadások alatt; a bruttó túlkiadásokat érti-e, melyeknél nem szerepelnek sem a kevesebb kiadások, sem a több bevételek, vagy a nettó túlkiadásokat, tudniillik azt, hogy 1879-ben az államháztartás végeredménye 31,200.000 forinttal volt rosszabb, mint az előirányzat? Mert igaz, hogy voltak azon évben jelentékeny bruttó tulkiadások, körülbelül 36 millió forint. A dohánynál volt 2,100.000 forint, de több bevétel is volt 2,300.000 forint. A pénzverésnél volt 20,700.000 forint túlkiadás, de több bevétel is volt 22,000.000 forint, a mennyiben külföldön ezüst rudak vásároltatván, ebből pénzek verettek. Volt 8 millió forint túlkiadás az ingó állami vagyonnál, a mennyiben a garantirozott vasutak beruházási szükségletei az állam által fedeztettek, de fordul elő 11 millió forint a mérlegben, azon papírok czímei, melyek ennek fejében az állam által bevétettek. Szóval a tulkiadások mind ellensúlyozva vannak több [bevételekkel, ugy, hogy az előadó urnak, ha igazságos akar lenni — és erre határozott, nyilt választ kérek — be kell ismernie, hogy 1879-ben az államháztartás yégeredménye, szemben az előirányzattal, csak egy millió forinttal volt rosszabb; ha pedig a póthitelekefc is veszszük, 4 millió forinttal. Ha, tehát túlkiadásokról beszélünk, csak kétféle eljárás lehetséges: vagy a túlkiadásokkal szemben fel kell említeni a több bevételeket is, vagy az államháztartás végered-