Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-343
9g 343. országos ülés márczins 1-én, szombaton. 1890. részt a munkában, ez egyszersmind azt tartalmazza, hogy időben, hangulatban, előkészületben is tegyék lehetővé ezt a munkát. (Helyeslés jőbbfelől.) Mert ha ezentúl is folytatják a szenvedélyeknek azt a dúló csatáját, melyet folytattak eddig, ez csak késleltetni, többet mondok : csak bénítani, rontani fogja a reformok megalkotását. (Igás! Ugy van! jobbfélől.) Es ha nem akarják kitenni magukat —különösen gróf Apponyi Albert t. képviselő ur és pártja — annak a gyanúnak, hogy nemcsak elveket, czifrán hangzó követeléseket tudnak szép szavakban, megható módon előadni, de a gyakorlati munkára is készséget és készültséget éreznek magukban: akkor ne térjenek ki e felhívás elől és ne késleltessék ezt a munkát, (Elénk helyeslés jobbfélől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszan tartó Bajos helyeslés és tetszés nyilvánulások a jobboldalon.) Elnök : T. ház! (Halljuk .'Halljuk !) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A kérdés az lesz : elfogadja-e a t. ház a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) T. ház! Erre nézve két beadvány érkezett az elnökséghez; (Halljuk ! Halljuk!) egyrészről ugyanis névszerinti szavazás kéretik, a másik részről pedig ezen névszerinti szavazásnak hétfőre való halasztását kivanják.(Élénk felkiáltások: Ma! Tisza Kálmán minislerelnök a terembe lép. Zajos „Hocli" kiáltások balfelől.Hosszantartó zajos éljenzés jobbfélől) A bejelentett mindkét kívánság olyan, hogy azt megtagadni nem lehet. (Zajos helyeslések és ellenmondások.) Linder György: Tessék visszavenni a névszerinti szavazás kérését, akkor mi vissza- \ veszszük az elhalasztást! (Hosszan tartó nagy zaj Felkiáltások : Vegyék vissza! Visszaveszszük! Nem veszszük vissza!) Elnök (csenget): Mind a két oldalról nyilatkozatokat vettem, melyek szerint visszaveszik mind a két oldalról (Nagy zaj. Halljuk !) Ennek következtében, azt hiszem, hogy... (Nagy zaj. Felkiáltások: Helyre! Helyre! Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk.') T. ház! (Folytonosan tarló zaj. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Ennek következtében azt tartom a ezélszeríí eljárásnak, hogy ma történjék meg az általános szavazás és azután a pénzügymimster ur válaszolni fog Irányi Dániel képviselő ur interpellatiójára, a részletes tárgyalás pedig hétfőre halasztassék. (Általános élénk helyeslés.) Kérdem tehát at. házat, elfogadja-e általános ságban az 1890. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapján', igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt elfogadják, méltóztassanak | fel állani. (Megtörténik. Zajos hocli kiáltások a bal- i és szélső baloldalon. Élénk derültség jobbfélől.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot. T. ház! A törvényjavaslat részletes tárgyalása a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülésre tűzetik ki, most pedig a pénziigyminister ur fog válaszolni Irányi Dániel képviselő ur interpellatiójára. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel képviselő ur a múlt napokban interpellatiót intézett hozzám a közbirtokosokat megillető regale kártanítási kötvények kiszolgáltatást tárgyában. Ezen interpellatióban először is szóba hozta azt, hogy a kártalanítási törvény 21. §-a azon rendelkezésének, mely szerint a közbirtokosokat megillető regale-kötvények nem birói kézbe teendők, hanem közvetlenül a jogosultaknak adandók ki, nem mindig tétetik elég, mert oly esetben is visszatartatnak és illetőleg birói kézbe deponáltainak a kötvények, a midőn nem vitás a kérdés, hogy kit és mily mérvben illet meg a kártalanítás és visszatartatnak oly esetekben is, midőn ez okmánynyal, telekkönyvi bekeblezésekkel és bizonylatokkal igazoltatik. Felemlítette különösen, hogy Szabolcsmegye három községében, Pazonyban, Nagyfaluban és Kótajban követtetettdiy eljárása jogosultak irányaiban és végül kérdést intézett hozzám, vájjon szándékozom-e oly irányban intézkedni, hogy azon jogosultak, kik azért, mert kötvényeik birói kézbe vannak deponálva, nem részesülnek azon jótéteményben, hogy a kötvényekre előleget vehessenek, vagy azokat a kitűzött záros határidő alatt legalább 92%-os árfolyam mellett értékesíthessék, a határidőnek meghosszabbítása által nyerjenek módot az értékesítésre. Először is általánosságban kell jeleznem álláspontomat, mely szerint nekem törekvésem csak az lehet, hogy mindazon esetekben, amelyekben csak valamennyire is tisztába van hozva az, hogy kit illet és mily arányban a kártalanítás öszszege, a bíróság közvetítését ne vegyük igénybe, hanem a jogosultaknak azonnal adjuk ki a kártalanítás összegét. (Helyeslés jobbfélől.) Ezen törekvésemet addig a határig, a meddig csak a törvény megengedi és biztosítékot tudok szerezni az iránt, hogy az később complicatiókra vezetni nem fog, két szempontból óhajtom érvényesíteni. Először azért, mert senkinek sem fekszik inkább érdekében, mint a kormánynak, hogy a kártalanítási eljárás mielőbb véglegesen lebonyolittassék, hogy az ezen míívelet által más hasznot hajtó teendők rovására túlságosan igénybe vett pénzügyi közegek rendeltetésüknek visszaadassanak. De van egy más szempont is, mely kötelességemmé teszi, hogy ezen irányban törekvésemet mentől előbb érvényesítsem. Akkor ugyanis, midőn minden intézkedést megtettem már arra