Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

343. országos ülés márezius 1-én, szombaton. 1890. 9 7 íóztassanak közbeszólni! (Zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelol.) Ha tehát helyesen idéztem, abból az következik, hogy a nemzeti képviselet ezen országgyűlés, ezen képviselőház, a nemzetnek nem valódi képviselete. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj.) Ha ez igy van, akkor erre vonatkozólag van egy reminiscentiám és van egy következtetésem. (Halljuk! Halljuk!) Minden kisebbség — és ebben a tekintetben bármely parlamentre hivatkozhatom — mindig azt állította és fogja is állítani, még pedig hona fide, hogy ő valódi képviselője a nemzeti érzületnek, a nemzeti törekvéseknek, mert ha ezt nem hinné, akkor nem hirdetné azokat az elveket, a melyeket hirdet. (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Ez kétségtelen. De egyúttal minden kisebbség egy veszedelmes tévedésben van, (Hal'juk! Halljuk!) tudniillik a maga kisebbségét és bukását az ország kisebbségének, illetőleg bukásának tartja. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) E tekintetben igen elassieus tanukra hivatkozhatom. Én azt hiszem, hogy nagyobb szellem és fenköltebb gondolkozású két ember alig volt Magyarország történetében, mint Arany János és Petőfi Sándor s azt hiszem, hogy a t. szélső bal a Kossuth-kormány irányában kellő kegyelettel és tisztelettel viseltetik. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem is Tiszáé iránt! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) És ez a két fenkölt szellem 1848-ban a választásoknál megbukott és leveleikben panaszkodnak e miatt. Arany János ezt irja 1848 június 27-én: „Csak az lesz itt követ, a kit a főispán akar." És Julius 1-én vigasztalja Petőfit s ezt irja neki: „Barátom! Dbznóság,valóságos disznóság, a mit országszerte azok az emberek elkövetnek!" (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem az a kormány csinálta! A47-diki kormányról mondja!) Remélem, önök ilyen nagy tekintélyeknek Írásban hátrahagyott tanúbizonyságát legalább egy tekintetben elfogadják, nem vádképen ama kormány ellen, hanem bizonyítékképen arra nézve, hogy a kisebbségben maradó fél milyen panaszokkal szokott fellépni. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ez volt a reminiscentia; most jön a következtetés. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Én azt állítom^ t. ház, ha csakugyan az a hitük és egyúttal nyilvánított meggyőződésük, miszerint a képviselőház a nemzetnek nem valódi képviselete, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van! Zaj. Halljuk! Halljuk!) ez esetben ebben a házban az, a ki ettől a meggyőződéstől van áthatva, nem foglalhat helyet. (Igaz! Ugy van! Tetszés a jobboldalon. Zaj, ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) A ki egy parlament többsége által a nemzet véleményét meghamisítottnak és törvénytelen kifejezésfínek tartja, az nem vehet activ részt azon parlament működésében, hanem a passiv KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. resistentia terére kell hogy lépjen. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj, ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Abban a perczben, a mikor itt helyet foglalnak, a mikor magukat verificáltatják és becses közreműködésükkel befolynak a törvények alkotására, abban a perczben ezzel a váddal fel kell hagyni ok, azzal többé elő nem állhatnak. (Élénk heleslés jobbfelol. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) T. képvisebiház! (Halljuk.') Azt hiszem, rövidre foghatom azokat, a miket még mondani kívánok. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) t Beőthy Ákos t. képviselőtársam azt kérdezte, hogy miként értettem én hozzájuk intézett felhivá-. sómat a közreműködésre nézve; vájjon a javasltok tárgyalására, vagy pedig parlamenti modorukra értettem-e ? Mert késznek nyilatkozott, legalább a maga személyére nézve, ha érdemleges javaslatok merülnek fel, azoknak tárgyalásában részt venni, de a modorra nézve kötelezettséget nem vállal. En bátorkodom kijelenteni, hogy felhívásomat mind a kettőre értettem és pedig kizárólag tárgyilagos okokból s abból az érdekből, melyet Ő az elsőre nézve eoncedált. Mert bocsánatot kérek, t. ház, ha egyszer valaki elismeri — a minthogy az ellenzéknek nemcsak ezen az oldalán, hanem a függetlenségi párt szónokai közül is többen elismerték -— hogy ebben a kormányban van erő és tehetség a reformok létesítésére, abban az esetben kötelességünk mindnyájunknak azt mondani, hogy hát lássuk már ezeket a reformokat. (Élénk helyeslés jobbfelol. Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hisz régóta várjuk!) Bocsánatot kérek, az nem várakozás, a mit tesznek, az háború (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) s ez a háború azon reformoknak csupán késleltetését, (Igaz!Ugy van! jobbfelöl) nehezítését, sot majdnem lehetetlenné tételét jelenti. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És engedjenek meg a t, képviselő urak, ha azzal dicsekesznek, hogy elveiket átvették a kormány soraiban, illetőleg a bejelentett reformokba, akkor fényesebb elégtételt nem szerezhetnek maguknak, mint ha azt mondják: megfogjak várni azokat a. reformokat, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) meg fogjuk várni és ki fogjuk mutatni, hogy mi azokból a mienk, mi a kormányé; mi jó, mi rossz azokban, mi felel meg az ország érdekeinek és mi ellenkezik azokkal. (Helyeslés jobbfelöl.) De hogy ezzel a követeléssel és várakozással szemben olyan magatartást tanúsítsanak, a milyent csak az elmúlt napokban is tanúsítottak, ezt én ezzel a czéllal összeegyeztethetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha tehát, t. képviselőház, é,i azt a bátorságot veszem magamnak, hogy a t. ellenzékhez äzt a I felhívást, azt a kérdést intézem, hogy vegyenek is