Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-343
94 348. országos ülés márízius 1-én, szombaton 1890. azokat a köveket, melyek a ministerelnök kocsijára hullottak .... (Nagy zaj, ellenmondás halfelöl.) Báró Kaas Ivor: Jekelfalussy számlálta meg! (Derültség balfelöl.) Hegedüs Sándor előadó .... és ebből azt következtette, hogy ennek köszönhetjük a cabinet reconstructióját. (Derültségjdbbfelöl.)ÍEbbö\méltóztatnak látni, hogy a parlamenti tényezőknek zavartalan működését a képviselő urak milyen magas szempontból ítélik meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Minthogy pedig Polónyi t. képviselő ur az egész többséget avval tisztelte meg a mai szent napon is, hogy keressünk magunknak — s ezt ismételten hangsúlyozta —találunk olyas valakit, a ki gxmy tárgyává nem lesz s igy ministerelnök lehet. Ez mutatja, t. ház, hogy mily mértékkel mérnek az ellenzék részéről nekünk és hogy mily kilátásaink lehetnek az esetben, ha Tisza Kálmán helyét más foglalná el. Mert természetes, hogy akkor, h bekövetkeznék, Polónyi képviselő ur mindjárt felállana s az utána következő ministerelnökkel szemben azt mondaná, hogy ő nem ezt a ministerelnököt értette, tehát ezt is gúny tárgyává kell tenni. És nem minden igaz ok nélkül támadta meg Helfy t. képviselő ur gróf Szapáry Gyula minister urat oly keményen a 8 év előtti dolgokért, mivel nekem gyanúm van arra, hogy azt azért tette, hogy akkor, ha gróf Szapáry Gyula találna lenni, már meg legyen teremtve a basis arra, hogy őt acceptabilisnak ne tartsa. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, különösen a többségen, hogy ha valaki megszokta e tempót és e fogásokat és azt látja, hogy minden okoskodás, minden tanulmány és erőfeszítés nélkül könnyű tapsokat aratni, mert ehhez elég, ha az ember kikeresi nemcsak a Czuczor- és Fogarassy-szótárból, de a történelmi szótárból is mindazt a goromba szót, a mi magyarul egyáltalában kifejezhető (ügy van! jobbfelől) és azt minden összefüggés nélkül rázúdítja a ministereinökre: ennek a tannak, ennek a felfogásnak, ennek a rendszernek — mert az is — okvetlenül folytatása lesz, mivel a jó, de különösen a rossz szokást nehezen hagyja el az ember, (ügy van! jobbfelől.) Én tehát e tekintetben illusiókat nem táplálok. Ha eredménye lehet ennek az eljárásnak az egyik ministerrel szemben — legyen az bárki, mert nem a személyekről, hanem az állásról, a parlamenti helyzetről beszélek — nem mondom, hogy azonnal, de két hónap múlva, mással szemben ennek okvetlenül folytatása lesz; (Ügy van! jobbfelöl) mert a kik ezen az úton szerephez és befolyáshoz jutnak, azok más téren sem szoktak az objectiv harczhoz és az elvi küzdelemhez. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hát kisértsük meg, t. ház, a helyzetet és a t. ellenzék magatartását tárgyi okokból megmagyarázni. (Halljuk! Halljuk!) Erre a t. mérsékelt ellenzéknek két szónoka: gróf Apponyi Albert és Grünwald Béla vállalkozott. Engedje meg tehát a t. ház, hogy most ezekkel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert egész beszédét egy mesterséges construetióval állította össze. Három emeletre osztotta azt, de a három emelet egy alapon nyugszik. Gróf Apponyi Albert: Mint rendesen! (Derültség balfelöl.) Hegedüs Sándor előadó: ügy hiszem, nem fogja kétöégbe vonni, (Halljuk !) hogy beszéde azon nyugszik, hogy ma egy egészen nj rendszer előtt állunk, hogy a régi rendszer megbukott és hogy e két rendszernek characteristiconja a következő: (Halljuk! Halljuk!) A régi rendszer a discretionalis hatalom megteremtésére és kiterjesztésére törekedett, az új rendszer a jogi biztosítékoknak megalkotására és megteremtésére iparkodik. Ez, azt hiszem, az az alapeszme, melyből kiindulni méltóztatott. Ha ez igy van, bátran állíthatom, hogy ez egyoldalú, minden irányban önkényes föltevés, melyet a tények merőben megczáfoínak. Mert a mi a régi rendszert vagy helyesebben a kormány 15 évi politikai működését illeti: a discretionalis hatalom bizonyos mérvű kiterjesztésével találkozunk ugyan, de ez actióval párhuzamosan találkozunk a jogi biztosítékoknak, az administratio több terén való megteremtésével is, mert a büntető törvénykönyvben, a fegyelmi törvényben, a pénzügyi közigazgatási bíróságról, az adókezelésről szóló törvényben mindenütt találkozunk oly intézkedésekkel, melyek a polgároknak érdekeik védelmére jogi biztosítékokat nyújtanak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy a főispáni hatáskörrel kapcsolatban nincsenek kellő jogi biztosítékaink, de közigazgatásunk eddig dívoít rendszere mellett ez nem található meg sehol. Ez is egyik oka annak, hogy eorrectivumul oly közigazgatási rendszert kell megteremteni, mely ezt lehetővé tegye. De ez csak néhány szakasz kérdése. Ezzel is ugy van a képviselő ur, mint a közigazgatási bizottsággal. Ez ellen sem hozott fel most más kifogást, mint azt, hogy ott a hivatalos elem a túlnyomó részt képezi, a nélkül azonban, hogy ebből azt vonná le, hogy tehát az ne legyen ott oly mérvben képviselve. De ezt a képviselő ur nem fogja oly radicalis reformnak tekinteni, hogy e miatt rossznak tartsa az egész intézményt, mely az adózóknak oly hatalmas biztosítéka.
