Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

343. országos ülés niárezins 1-én, szombaton. 1890. • vettem, nehogy Horánszky képviselő urat félrevezessem. Egy másik évről is szólok. 1881-ben — igen helyesen mondta Horánszky képviselő ur — az egész deficit volt 48,000.000 frt. Minthogy azonban ezen évre a túlkiadások és póthitelek összesen 32 milliót vettek igénybe, tehát ha ezek nincsenek, a hiány 16 millió lett volna. Már most méltóztassék e két évben"ja. conversio által lehetővé tett 13 millió megtakarítást alkalmazni és akkor meg fog győződni a t. képviselő ur arról, hogy igenis azon években elég közel állottunk a pénzügyi rendezéshez, ha túlkiadások elő nem fordultak volna. És ebben rejlik 1887-től fogva államháztartásunknak az a nagy reformja, hogy ettől kezdve a túlkiadások megszűntek és ez tette pénzügyeink rendezését lehetővé. Tehát a t. ministerelnök ur állítása teljes mértékben igazolva van. (Ügy van! jobbfélöl.) Azt mondta Beőthy Ákos képviselő ur, hogy mi akkor a túlkiadásokat helyeseltük és sanctionáltuk. Az igaz, hogy a felmentést a képviselőház többsége megadta ; de megadta a kormánynak azon önkényt tett nyilatkozatai és határozatok formájába öntött Ígéretei alapján, hogy a túlkiadások többé hasonló mértékben elő nem fordulnak. És hogy a kormány ezt betű" és szó szerint teljes mértékben be is váltotta, azt kétségbe vonni — azt hiszem — nem lehet. (Ügy van jobboldalon.) A mit eddig sohasem tettem pénzügyi kérdésekben, kénytelen vagyok most Orbán Balázs képviselő urnak is (Derültség jobbfelöl) egy rövid megjegyzést tenni. (Malijuk! Halljuk!) A t.képviselő ur, t. i. most már harmadszor áll elő azzal az állítással — és ezt már a költségvetésből meríti — hogy az államjavak eladása czéljából némely állambirtokokra fölvett jelzálogkölcsönök úgyszólván be vannak csempészve, azokról a törvényhozás nem tudott semmit, pedig azok az ország állandó megterhelését képezik. Ismételhetem e tekintetben azt, a mit már egyszer volt szerencsém mondani, hogy ezek a kölcsönök az előirányzat elfogadása alkalmával épen úgy, mint most, mindig fölvétetnek a költségvetésbe és mindig indokolva vannak, de természetes, hogy ugy az előirányzatot, mint az indokolást el kell olvasni, hogy az ember csempészetet ne orrontson. (Ugy van! jobbfélöl.) Egyúttal ki kell jelentenem azt is, hogy ezek a terhek nem képezik az állam állandó terheit, mert ezek a már eladásra kijelölt és részben alku tárgyát képező birtokoknak azon ezélból való megterheltetésétképezik, hogy az eladókra az eladás, a vevőkre nézve pedig a vétel megkönnyítessék, amit tényleg az is bizonyít, hogy ezek folyton váltakoznak és most már részben apadóban vannak, még pedig abban az arányban, a melyben az illetők ezen birtokokat megveszik, mert a mint ezen birtokot megveszik, az adósság átmegy a vevőre s igy ez az állam állandó megterhelését nem képezi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, én Orbán Balázs képviselő úrral nem azért foglalkoztam, hanem azért, mert még a politikai és parlamenti helyzetre nézve is, a melyre bátor leszek most áttérni, egy igen becses adatot szolgáltatott nekem. (Halljuk! Halljuk!) Ő tudniillik a maga egész naivitásával — a mint ez az akkori lapokban olvasható — még Turinban megmondta azt, hogy az ellenzék Tisza Kálmán ellenében a mostani tacticát csak azért folytatja, mert máskülönben nem bir vele. (Derültség a jobboldalon.) Ez tehát egy kulcs, melylyel a ; helyzetet meg lehet magyarázni. Igaz ugyan, hogy ezzel öntudatlanul bár, de egész naivitásával testimonium paupertatis-t állított ki az ellenzéknek, de erről én nem tehetek. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) És ha nem azt a magyarázatot yeszszük, a mely fölött többé vitatkozni nem lehet, hanem ha az Orbán Balázs képviselő ur által kiállított testimonium paupertatis kinyomattatik és az országban elterjesztetik, ez tökéletesen elég az ellenzék positiójának megpecsételésére. Mert ha ez a magyarázat nem volna helyes, akkor lehetetlenség volna azokat az ellentéteket, melyek itt, a tények és az ellenzék magatartása, az eredmények s az elemek kifejezései és nyilatkozatai között vannak, megmagyarázni. (Élénk helyeslés a jobboldalm.) Eötvös Károly t. képviselő ur ugyan azt mondja, hogy a törvényjavaslatokat objective, a maguk érdeme szerint kell indokolni, de azt már az ellenzék nem fogadja el, hogy ezen törvényjavaslatokkal szemben, a dolog természetéből kiindulva, az álláspontot is objective kell elfoglalni. És azért nem magyarázza meg nekem senki a t. ellenzék részéről a következő tényt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy, a mit maga is elismer, a költségvetés jobb s ezzel szemben mégis sokkal erősebb a támadás, mint a minő bármikor volt. A második az — s ezt maga is elismeri — hogy . oly kormányunk van, a mely minden ressortban helyes és jelentékeny reformokat helyezett kilátásba s ezzel szemben mégis sokkal több nehézsé • get és sokkal több akadályt teremtenek a kilátásba helyezett reformok gyors és kellő időben leendő előterjesztése elé, mint a mennyit eddig bármikor támasztottak. A harmadik, az, hogy folyton hangsúlyozzák a parlament méltóságát és a parlamentarismus magas érdekeit és mégis olyan magatartást követnek, a mely ezt tökéletesen lerontja. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Ebben pedig már annyira mennek, hogy már Beőthy Ákos képviselőtársam szükségesnek tartotta magukat az utczai tüntetéseket is némi tekintetben igazoltaknak tekinteni, sőt báró Kaas Ivor odáig ment, hogy megszámlálta