Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

g4 825. órszAgos ölés fefci lenne ezen jegyző • választást a holnaputáni, azaz csütörtöki ülés napirendjének első tárgyául kitűzni. (Helyeslés.) Ha tehát ezt méltóztatik elfogadni, határozatkép kijelentem, hogy a csütörtöki ülés napirendjének első tárgya a megüresedett jegyzői állás betöltése lesz. Következik a napirend : Az igazságügyministerium 1890-ikköltségvetésések folytatólagos tárgyalása. Jelesen pedig ki következik? Josipovich Géza jegyző : Eohonyi Gyula! Rohonyi Gyula: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy az ezen tárcza költségvetésének tárgyalásánál visszapillantva igazságügyünk 21 évi fejlődésére, kijelölhessek néhány oly feladatot, melyek megoldása szerény nézetem szerint a közel jövőben vár reánk és melyek megoldása a gyakorlati igazságszolgáltatás tekintetéből fölötte kívánatos és szükséges. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az alkotmány visszaállítása után kormány és parlament egyaránt hozzáfogott a komoly, a nehéz munkához, a szervezés munkájához a közélet minden terén. Az igazságszolgáltatást elválasztottuk a közigazgatástól; szerveztük bíróságainkat g megtörtént minden kezdeményező lépés abban az irányban, hogy Magyarország igazságszolgáltatása a modern judicatura színvonalára emeltessék. És e 21 évi időszaknak első septenniuma a szervezéssel magával telt el. A második septenniumot a codificatio töltötte be, míg a harmadik septenniunmak igazságügyünk tekintetében határozott characteristieonja nincsen, ámbár nem lehet elvitatni, hogy ezen septenniumon belül is alkottattak a nemzet életére nagy befolyással biró fontos törvények. Igazságügyi tekintetben, valljuk be őszintén, ezen septennium a legmeddőbb, a legszegényebb volt. Mindazonáltal a harmadik septenniumból főleg két törvény érdemli meg figyelmünket. Két törvény bir kiváló jelentőséggel. Az egyik az 1883 : I. törvényezikk, mely a köztisztviselők minősítéséről szól, a másik az 1885: XI. törvényezikk, a mely az állami tisztviselők nyugdíját tárgyalja. Azért bir kiváló jelentőséggel e két törvény, mert ezekben történt az első kezdeményező lépés abban az irányban, hogy Magyarországon a közszolgálat ügye egyöntetűen, egy alapon, közös törvénynyel szabályoztassék. A mily fontosságot tulajdonítok én e két törvénynek, ép annyira óhajtanám, hogy nálunk a közszolgálat egyéb kérdései is, nemcsak a qualificatio és nyugdíj, egyöntetűen, egy alapon, közös törvénynyel szabályoztassanak, hogy megalkottassék az általános szolgálati pragmatica. (Helyeslés jobbfelől.) Eddig nálunk a szolgálat legfontosabb érdekei ár 4-én, kedden. 1890. is nem törvényben, hanem minden egyes szakministerium által saját hatáskörén belül önállóan, rendelettel szabályoztattak; mintha minden egyes rainisterium nem egy szerves egészuek, az államkormányzatnak kiegészítő részét képezné, hanem önálló autonóm testületet képezne. Onnan van a számtalan visszásság, a mely az állami tisztviselők jogai, kötelességei, de különösen javadalmazása tekintetében az egyes állami szolgálati szakmákban — ha azokat szembeállítjuk — mutatkozik az igazságügy rovására. (Helyeslés jobbfelöl.) Ujabban a kormány részéről ez irányban, a szervezés irányában is reformok, nagy alkotások helyeztettek kilátásba. Őszinte örömmel üdvözöljük a kormányt e téren s biztosíthatjuk, hogy mi a reformok terére szívesen követjük, az azokra szükséges áldozatokat szívesen meghozzuk. (Helyeslés jobbfelől.) Mi reformokat akarunk a korral, mert manapság már a megállás is egyenlő a visszaeséssel, a tespedéssel, a hanyatlással. (Igaz! Ugy van I jobbfelől.) Csakhogy Boda Vilmos t. képviselőtársam megnyugtatására hozzá kell hogy tegyem azt is, miszerint haladni akarunk, reformot akarunk, de nem akarunk merő experimentatióba bocsátkozni, mert nem akarjuk balkézzel lerontani, a mit a jobb kézzel helyesen felépítettünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarjuk a reformokat odáig vinni, hogy az által az államháztartásunkban elért egyensúly megzavartassék vagy pénzügyeink megrontassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi reformokat akarunk az államélet minden ágában, a hol arra szükség van, de lehetőleg intézményeink fokozatos fejlesztésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem az az első kérdés ez ügyben, hogy tisztviselőink kineveztessenek-e, vagy választassanak; ámbár megengedem, elég elvi fontossággal bir ez is, hanem az, hogy mikép biztosíthatjuk államéletünk minden ágára nézve hazánknak mentül képzettebb, mentül megbízhatóbb tisztviselői kart, mikép biztosíthatjuk a jó közigazgatást, a jó igazságszolgáltatást. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a reform eredményét első sorban a szervezés fontos kérdésének szabályozásában és csak azután az alaki és eljárási törvények tökéletesítésében, rendszeresítésében keresem és ehhez nézetem izerint az általános szolgálati pragmatica szabályozása vezet. A mit nálunk eddig nélkülöztünk, a szolgálati pragraaticát, azt a külföld minden nevezetes állama a szervezés legelső feladatának tekintette. Bismarck az éleslátású, gyakorlati irányú politicus, az észak-német szövetség létesítése, utóbb a németegység létrehozása után azonnal az általános szolgálati pragmatica szabályozásához fogott. Ugyanazt tették Itália intéző férfiai az olasz egység létrehozása után. Csak mi nélkülözzük