Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-325
325, ©rszftgos ülés fekiuí eddig a szolgálati pragmaticát, jóllehet történtek ez iránt felszólalások a t. házban már a nyugdíjtörvény megalkotása alkalmával; többek közt Darányi Ignácz igen- t. képviselőtársam igen nyomatékosan sürgette a szolgálati pragmatica szabályozását. A szolgálati pragmatica szabályozása külföldi példákból ítélve, eminens állami érdek, nemcsak a közszolgálat tekintetében, hanem különösen a mi viszonyaink közt, a mi sok nyelvű hazánkra nézve eminens állami érdek azért is, mert az az állameszmének, az állam egységnek hathatós megszilárdítója, megizmosítója. (Helyeslés jobbfelöl.) S vájjon mi indít engem arra, t. ház, hogy a szolgálati pragmatica szükségességét épen ezen tárcza költségvetésénél taglaljam, hangsúlyozzam ? (Halljuk !) Egyedül azon körülmény, hogy a tisztviselők jogainak és kötelezettségeinek, valamint javadalmazásának nem egyöntetű szabályozása folytán az állami igazgatásnak talán egyetlen ága sem jutott oly ferde helyzetbe a többivel, mint az igazságügy. Egyébiránt nem egyedül, nem kizárólagosan az igazságügy eddigi vezetésén múlt, hogy szolgálati pragmaticánk nincs; az ok abban is keresendő, hogy igazságügyi budgetünk a kellő clotatióban nem részesül. Most, hogy pénzügyeink rendezve vannak, legyen szabad hinnünk, remélnünk, hogy igazságügyünk is, ha nem is azonnal, de legalább rövid idő múlva a kellő dotatióban részesül, hogy Magyarország igazságügyi tárczájának dotatiója a magyar igazságügy méltóságának meg fog felelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma., t. ház, eltekintve attól, hogy igazságügyi beruházásokra még igen keveset költöttünk ; hogy büntető törvénykönyvünk, eme nagy alkotás, életbeléptének 10-ik évében is az abban megszabott és körülirt szabadságvesztés!} íintetéseket börtönrendszerünk hiányosságai miatt foganatosítani nem bírjuk, hogy bíróságaink szerény, egyszerű, a ezélnak meg nem felelő, de drága bérházakban vannak elhelyezve, holott a külföld fényes palotákat emelt Justitiának, ma, t. ház, az úgynevezett mindennapi igazságügyi kiadásokra sem költünk annyit, a mennyit a külföldnek bármely nyugati állama akár absolute, rikár relatíve költ. Ha ugyanis összehasonlítjuk a külföld nevezetesebb államainak költségvetéseit és ha ezekből az igazságügyi kiadásokat a lakosság számával elosztjuk, azt találjuk, hogy Poroszországban igazságügyi kiadásokból esik egy lélekre 1 forint 60 krajczár, Angliában 1 forint 80 krajczár, Spanyolországban több, mint 2 forint, Itáliában körülbelül 1 forint, Austriában majdnem 1 forint, nálunk pedig 82 krajczár. De azt mondhatná valaki, hogy ezen államok vagyonosabbak, mint mi, többet költhetnek bármely czélra s igy igazságügyükre is. Hát, t, ház, ezek kedveért öeszeállítottam egy ár 4-én, beddin. 1890. g5 kimutatást és constatálom, hogy ha a külföldi államok összes állami kiadásait arányba hozzuk az igazságügyi kiadásokhoz, azt találjuk, hogy az igazságügyi kiadások Poroszországban az összes állami kiadásoknak több, mint 5%-át, Angliában több, mint 6°/o-át, Spanyolországban 6 ! / a o/o-át, Austriában is több, mint 4°/o át teszik ki, mig nálunk 3-27°/«-át, vagyis körülbelül 37**/o-át. Ha tehát igazságügyi kiadásainkban külföldi államok arányátlagát akarnók megközelíteni, legalább egy százalékkal kellene igazságügyi budgetünket emelni; körülbelül 37* millió forinttal kellene igazságügyi budgetünket emelnünk s azt évi 157*—16 millió forintban kellene megállapítanunk; ámde nem fogok indítványt tenni amaz irányban, hogy igazságügyi budgetünket eme színvonalra emeljük; azt sem kívánom,hogy a szolgálati pragmatica szabályozásához azonnal hozzáfogjunk, de vannak ügyek, a melyek rendezése halasztást nem tőr, a melyek rendezése, nézetem szerint, már a közel jövőben lehetséges is, vannak bajok, a melyek orvoslásáról sürgősen kell gondoskodnunk. Az egyik az igazságügyi tisztviselők lakbérügye, a másik ügy az igazságügyi alsóbb tisztriselők javadalmazása. Köztudomású, hogy nálunk a lakbérviszonyok igen különbözők, vannak bírósági székhelyeink, a hol a lakások drágaság tekintetében a főváros lakás, ival versenyeznek, addig vannak bírósági székhelyeink, a hol a lakások aránylag olcsóbbak. A szervezés alkalmával a lakpénz minden fokozaton keresztül két tételben lett megállapítva, a szerint, a mint az illető tisztviselő a fővárosban vagy a vidéken szolgált. Lehet, bogy e distinctio az akkori viszonyoknak teljesen, vagy legalább nagyjából megfelelt, ma azonban régen meghaladott álláspontot képez, mert eonstatálhatom, bogy a vidék legtöbb városában biráiok és igazságügyi tisztviselőink lakpénzjavadalmazásuknak még egyszer oly nagy összegét fizetik fizetésükből lakásukra. (Igaz !) Ezen bajon csak ugy segíthetünk, ha városainkat 6 vagy 8 osztályba osztjuk skálaszertíen és skálaszerű in megállapítjuk a lak pénzt olykép, hogy minden tisztviselő csakis annyi lakbért kapjon, a mennyi a tényleges viszonyoknak megfelel. Hány tisztviselő neveltethetné egy-két gyermekét azon a pénzen, a melyet évenkint lakására ráfizetni kénytelen. Igazságügyi tisztviselőink ugy is gyengén vannak fizetve; ha malmost arra kényszerítjük, hogy abból a csekély fizetésbői még lakásra évenkint néhány száz forintot ráfizessenek, akkor épen lehetetlenné teszszük rájuk nézve a tisztességes megélhetést. (Ugy van! jobbfeW.) De, t. ház, a lakbér szabályozásának kérdésére, kapcsolatban egy másik kérdéssel, ugy is is rá fogok térni; most csak azt az egy visszásságot akarom constatálni, hogy a vidék némely
