Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

yg 824. országos ülés február 3-án, hétfőn. 1890. érdekében van. (Élénk helyeslés a hal- és szélső lal­óläalon.) A t. igazságügyminister úrtól ily szellemű működést várok és azért megjegyzéseimet figyel­mébe ajánlva, költségvetését elfogadom. (Hosszan­tartó helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon,) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem teszek szemrehányást előttem szólt t. képviselőtársamnak abból a körülményből, hogy az igazságügynek hasonló érdekkel és sensatióval semmi esetre sem biró kérdései közé ragyogó ékesszólásával ezen kérdést belehozta, mert ahhoz teljes joga volt. Félek azonban, hogy ezen kérdés sokkal nagyobb mértékben vonja el a figyelmet a költségvetés fő­tárgyától és a szorosan vett igazságügyi kérdé­sektől, semhogy felszólalásomban e kétrendtí kér­dés fejtegetését most összekötni merészelném. De azt is érzem, hogy e kérdés felvetésére t. képviselő­társam ugy politikailag jogosítva volt, mint a parlamenti szabályok szerint correcte járt el. (Helyeslés.) T. képviselőtársam azt mondta, hogy szeretné ezen államban azt a büszke önérzetet és a szemé­lyes szabadság és a politikai jogok gyakorlásának terén a polgári öntudatnak azon solidaritását elérni, mely fellángolt akkor, mikor azon ismeretlen mes­sinai polgáron ejtett vesszőesapásokat a római nép magán insultusnak tekintette. De megbocsát a t. ház, a milyen fényes és szép a példa, oly párhuzamba nem tehető az az eszménykép, a melyet felemlített a választási visszaélések által teremtett helyzettel. Azoknak a választási visszaéléseknek, választási bűncselekményeknek van egy sajátságos természe­tük, a melyhez analóg természetet a büntetőtörvény­könyvben csak igen ritka eselekvénynél lehet fel­találni. Ez abban áll, hogy e választási bűncselek­ményeknek egy részét, talán a legcsúnyább és legundorítóbb részét, kölcsönös egyetértéssel köve­tik el.A választási corruptio és megvesztegetés azon btíncselekvények közé tartozik, a melyekben a vesztegető és megvesztegetett egyetértenek, a melyeknél az előbbi áldozatból a buncselekvény­nek propagálója lesz és a melyeknél fogva azt, hogy ilynemű eljárás által a polgári szabadság tisztaságán és az azt fentartó önérzeten csorba ejtetett, azt egy általános érzés és felháborodás elítélje, már a bfíncselekvény természetéről való általános felfogás jelenleg kizárja. (Ugy van! a johholdalon.) És van még egy másik sajátságos természe­tük ezen választási bűncselekményeknek és ez abban áll, a mit igy tudnék kifejezni: a visszaélések connexitása, vagy helyesebben az, hogy kölcsönö­sen ok és okozat viszonyában állanak. Sok cathe­goriáját ismerem, ugy, mint t. képviselőtársam fel­sorolta : némelyik megtámadja a választás szabad­ságát, másik tisztaságát, a harmadik megtámadja a választás hűségét, hogy tudniillik a választás actusa hű kifejezése legyen a kerület akaratának, de ezek egyike a másikát szüli. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy a hol egyrészt hatalmi nyomással vagy vesztegetéssel lépnek fel, a felelet reá az izgatásoknak, tömegek részéről való nyomásnak még bűnös neme is; mert azzal akar­ják az önzés vagy félelem érzéseit ellensúlyozni. De ez megfordítva is van. A hol az izgatásoknak, még pedig bűnöseknek az az elterjedése van, hogy a józan politikai ítéletet megvesztegetik és elhomályosítják. (Ugy van! Ugy van! a johholdalon. Mozgás a szélső haloldalon.) Midőn tehát, a hol a felizgatott szenvedély nem akarja tűrni a ma­gától eltérő meggyőződés szabad nyilvánítását, mihez folyamodnak ennek ellenében és ellen­súlyozására? Ahhoz, hogy vagy hatalmi nyo­mással, vagy pedig anyagi érdekek felkelté­sével, tehát piszkos eszközökkel vagy legtöbbször mindkettővel akarják mindezt ellensúlyozni. (Ugy van! Ugy van !) A választási visszaéléseknek ez a második jel­legeahhozarégimythologiailényhez hasonlít, kinek egy levágott feje helyett egyszerre több nőtt. Ezen visszaélések megszüntetésének vagy jelentékeny korlátozásának egyetlen egy módja van — és elis­merem, hogy azon határozati javaslat, melyet különben, a mint most látom, én nyújtottam be, (Derültség) a mint igen helyesen mondta a t. kép­viselőtársam, szintén arra irányul — s ez a mód az, hogy a bajt^ több oldalról, minden oldalról támadják meg, (Elénk helyeslés) mert a mint mond­tam, akkora connexitas van köztük, hogy azok egymást kölcsönösen szülik és fentartják. (Élénk helyeslés.) T. képviselőtársamnak azon állítása, hogy az ötéves mandátum behozatala nem óvszer a vissza­élések ellen s még csak nem is mód azok csökken­tésére, tökéletesen helyes. A visszaélések gyakori­ságát igenis ritkább esetekre szorítja, de alapos kételyeket táplálok az iránt, hogy — a mint akkor is mondtam és ma is osztom — az elérendő ered meny becsével a küzdelemnek, tehát a visszaélés­nek intensivitása nem fokozódik-e. (Élénk helyes­lés.) De azután engedjenek meg, hogy azt mond­jam, hogyha mindazt megteszszük — majd fogok ezen pontokról nyilatkozni — melyek a határozati javaslatban vannak s a mire nézve én részemről akkor sem tápláltam kételyeket, egyszerre még sem fogjuk elérni azon meggyökerezett vissza­élések kiirtását. (Ugy van! Ugy van !) Ha — mon­dom — mindezeket megteszszük is, csak egyetlen egy esetben — de ebben méltóztassék minden pártnak magával számolnia — csak egyetlen egy esetben lehet a visszaélések enyhítését s tényleges csökkenését elérni. [Nem akkor, ha meg vannak a lehető legftíggetlenebb hatóságok a visszaélések megbüntetésére, hanem ha a pártok maguk nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom