Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

324. országos ülés feferuár S-áu, hétfőn 1890. 79 ápolják, nem mentik ki, nem dicsőítik a visszaéléseket. (Élénk helyeslés és tetszés.) Polónyi Géza: És h a nem élnek belőle! (Mozgás. Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ez azonban mindennemű visszaélésre áll. És már most nyíltan meg kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy a jelenlegi pártok közül politikai életünk természete folytán, senki sem állíthatja azt, hogy a hiba csak a többiben van, ő maga pedig a hibától ment. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha ezt nem állíthatja egyik párt sem (Mozgás a szélső baloldalon) — én e helyről határozott objectivitással akarok beszélni (Helyeslés) — és ha ezt a valóságnak megfelelőnek találják, akkor minden pártnak van feladata, van tenndője olyan is, a mit törvényekkel, legkevésbé pedig büntető törvényekkel kikényszeríteni nem lehet. (Hosszan tartó élénk helyeslés.) Áttérve most a t. barátom által felállított egy néhány észrevételre, legyen szabad a kisebbre 3 arra, a miben nem gondolom, hogy vele teljesen egyetértek megjegyzéseimet megtenni (Halljuk! Halljuk!) és ez vonatkozik a választók összeírására. A választók összeírásának módozata ugy a qualificatio, mint az eljárási mód tekintetében törvényesen szabályozva lévén, a ki jogában magát sértve érzi, annak hizonyos út s mód van nyitva . . . Csatár Zsigmond: Aratás idején! (Mozgás Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügymiuister: Á ki a jogát valamiie becsüli, legyen ideje annak megvédésére. (Élénk helyeslés.) Lukáts Gyula: Hiában reclamái! Szilágyi Dezső igazságügyminister: , . . mert én olyan állampolgárra, a kinek a jogot megadják, de mellé az államnak még ügyvédről is kell gondoskodni, hogy számára megvédje, mert maga semmit sem törődik vele, választói jogot nem bízok. (Élénk helyeslés és tetszés jőbbfelől.) Tehát a curiára van bizva, hogy az összeírásnak, a törvénynek megfelelő vagy meg nem felelő volta felett egyes esetekben és csakis egyes esetekben döntsöu. Én a legfelsőbb törvényszék biráitól maguktól tudom, hogy ez az eljárás igen hiányos és ugyancsak tőlük tudom azt, hogy számos esetben, formai és egyéb okokból, különösen pedig a vitás ügy felszerelésében fekvő hiányokból az ország legfelsőbb bírósága nincs abban a helyzetben, hogy megfelelőleg ítélhessen. Azt tehát ezennel nyíltan meg is Ígérem és pedig meg is ígérem a kormány nevében, hogy az említett irányban törvényjavaslatot is fogok a t. háznak előterjeszteni, a mit egyébiránt megtettem volna, ha nem sürgettetett volna, de elismerem, hogy egész rendén van az, ha nem is kívántatott volna. Azt a módot azonban, a mit t. képviselőtársam, ha nem is javasol, de legalább, mint egyedül gyakorlati eredményt biztosítót felemlít, (Halljuk! Halljuk!) hogy a választókat összeíró küldöttség büntető felelősségét terjeszszük túl azon a ponton, a mely a büntető törvénykönyvben meg van határozva, aggodalmasnak tartanám és azt hiszem, t. képviselőtársaim is, ha tőlem néhány consideratiót meghal], önmaga is aggodalmakat fog ez iránt táplálni. (Halljuk!) A büntető törvénykönyv 179. §-a igy szól: „A választók összeírásával megbízott küldöttségelnöke, tagja — tehát küldöttségi tagok is — vagy jegyzője, a ki a választók összeírása alkalmával jogosultnak talált választó nevét a választók jegyzékébe nem írja be, vagy az, a ki azon jegyzékben oly személy nevét írja be, a ki a küldöttség által jogosítottnak nem találtatott, két évig terjedő börtönnel — tehát igen súlyos büntetéssel — büntetendő. Ugy

T

ane büntetés éri a központi választmány — tehát a kiküldő fórum — azon tagját vagy jegyzőjét, a ki az ezen szakaszban meghatározott cselekményt a választók névjegyzékének összeállításánál követi el. Ha jól vettem ki t. képviselőtársam szavainak értelmét és nem értettem félre, ő azt gondolja, hogy azon sajnálatos balfelfogás folytán, mely ebben az országban — elismerem, magam is nem egyszer hallottam — el van terjedve, legalább számos helyen, hogy a politikai választások körüli eljárásnál oly cselekmény, a melyet az illető a magánéletben nem tett volna meg, kimenthető és tapasztalata szerint, mint mondja, előfordul az az eset, hogy a küldöttség szándékosan nem vett be választónak oly egyént, a ki választói jogosultsággal birt és szándékosan vett be olyant, a ki azzal nem birt. Az a szándékosság, t. ház, oly benső tény. . . (Ellenmondás a szélső baloldalon: Talán nem az ?! Derültség jobbfelöl.) A szándékosság, mondom, oly belső tény, a mely a büntető jog körében a biró fóruma elé vonatik számos esetben, midőn a biró a külső cselekményekből, a külső jelenségekből visszakövetkeztet a belső elhatározásra. Hanem egy nagy elve vau a hatósági szervezetnek és ez az, hogy miután oly felette nehéz megkülönböztetni azt, hogy mi történik tudatlanságból, mi történik könnyelműségből, mi történik hanyagságból és mi történik egyenesen szándékosságból : ha valamely hatósági határozatban magában véve kár nincs, mert nem is végérvényes és az ez által előidézett feltételes jogsérelem jogorvoslattal elhárítható és ha van oly fórumról gondoskodva, mely az emberileg nyújtható garantiát legnagyobb mértékig adja: akkor a helyes út az, jó eljárást csinálni, hogy e fórumhoz jusson, e fórum biztosítékát és védelmét megszerezze, de ne lépjünk azon fölötte sikamlós térre, hogy esetleg az összeíró küldöttségek törvényellenes, tehát szándékos döntését bűncselekménynek minősítsük.