Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-324
gg 824, országos ülés február 3-&n, hétfőn. 1890= az minden felebbezési fórumon keresztülment, ha csak a felebbezés jogot — a mi pedig nézetem szerint igazságtalan és helytelen — nagy mérvben megszorítani nem kívánjuk; hogy tehát a magyar népre nézve minő anyagi áldozatokkal fog az járni, ha ügyvédjével, tanúival, szakértőivel 50—100 kilométerre kénytelen vándorolni, hogy valamely tanú, vagy szakértő megbetegedése vagy akadályoztatása esetében vándorútját újrakezdje; hogy minő sors vár a vidéki városok nagy számú ügyvédeire, kik praxisuk tekintélyes részét a királyi táblák székhelyem lakó ügyvédeknek természetszerűen átengedni kénytelenek : mind e nehézségekkel szintén nem kívánok ezúttal tüzetesebben foglalkozni. Beismerem egyrészt, hogy minden nagy és üdvös átalakulás, ugy nemzettől, mint egyesektől nagymérvű áldozatokat követel; másrészt, hogy a ki nagy czélokat követ, annak a felmerülő akadályoktól visszariadni nem szabad. De előtérbe nyomul ezen reformnál is a pénzügyi kérdés. Itt is csak hozzávetőleges számítást tehetnék, de azt hiszem, nem nagyítok, ha azt állítom, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvének behozatala folytán a bíróságok létszámát szükséges lesz tetemesen emelni s igen tekintélyes összeg lesz ez, mely ezen reform behozatala folytán az államkincstárra hárul. (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) Ezt követi, vagy a ministerelnök urnak nagyváradi beszédét véve alapul, megelőzi a közigazgatási bíróság felállítása. Hézagot pótló és elkerülhetlenül szükséges intézmény ez egy jogállam keretében; de nemkülönben erősen igénybe fogja az állam pénztárának még mindig hiányos erőit. De az igazságügyi minister urnak munkn • programmja saját szakmáján kívül felöleli az állami közigazgatás annyira fontos kérdését is. Igen t. pártfeleim és köztük én is ezen a téren — bár sajnálatunkra — harezba fogunk keveredni az igazságügyminister úrral. De ennek az ideje akkor következik be, midőn az illető javaslat a ház asztalára kerül. Ne rontsuk meg tehát idő előtt a mézes heteket. (Derültség.) Most egyszerűen utalni akarok rá, hogy az állami administratio behozatala együtt fog járni a közigazgatási tisztviselők fizetésének javításával s nyugdíjképességök rendezésével. Ismét egy reform, melynek pénzügyi következményei kiszámíthatlanok és a mely ismét nem alkalmas államháztartásunkban az egyensúly állandósításának eszközéül szolgáim. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Büntető peres ügyekben az esküdtszéki eljárás behozatalát csak reformjai koronájául említette a t. igazságügyi minister ur, tehát oly messze jövőben, hogy arról ezúttal nagyon felesleges volna beszélni. Alkalmasint nem fog már akkor a mi fejünk fájni, midőn — mint előttem szólott t. képviselőtársam imént kifejezte — a nemzetiségekre való tekintetből az erre vonatkozó törvényjavaslatok a ház asztalára kerülendenek. Az igazságszolgáltatás előnyös és a közigazgatás nem előnyös reformja folytán majd elő fognak állani a többi minister urak is elengedhetlen követeléseikkel. Vasutak és közlekedési eszközök előállítása, a közoktatási és közegészségügy rendezése, a közgazdasági miseriák orvoslásának égető szüksége mind előtérbe nyomulnak és mind az állam jövedelmei után nyújtják ki elaszott karjaikat. És igy, ha mindazt, a mi Magyarországon a haladás aegise alatt szükséges; ha mindazt, a mi kívánatos a mai nemzetek életében, új terhek consolidálása és a költségvetésben való hiány mellőzésével akarnók létesíteni: akkor az állami budget bevételi tételeit, vagy magyarán szólva, az adókat legalább 20%-al emelni lesz szükség. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most kérdem: van-e oly genialis, van-e oly bátor pénzügyminister, a ki a letárgyalt adójavaslatok és behozott adó után új adókat kigondolni elég okos és újakat a nép vállaira rakni elég merész volna? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ma már ott állunk, hogy Magyarországon a viz, világosság és levegő kivételével — a kutyaadót eleonííseálták tőlünk a vármegyék — majdnem minden bárhol létezett és felfedezett minden adónem behozva s a régiek a legtulságosabb mérvben emelve vannak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a reformok embere vagyok, szívesen szemlélném hazámat minden téren a művelt nyugat államainak fejlődési színvonalán; de inkább lemondok e téren való összes ábrándjaim valósításáról, mintsem megérjem Magyarország teljes pénzügyi romlásának leverő perczeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A reformok iránti törekvés hazánkban egyidejű a nemzet lételével s talán e kiváló tulajdonának köszönheti nemzetünk, hogy ellenséges elemek közé ékelve, ezerféle veszélyek közepette is állami fennállásának, létezésének ezredéves ünnepét készül megülni. Azonban van egy hibája, s ez az, hogy a reformok iránti vágy gyakran elviszi az államot a gazdasági és pénzügyi bukás határáig. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy a kormány reconstructiója kétség kívül dicséretes és nem mindennapi cselekvésvágytól pezsgő új erőket állított előtérbe, kik alig egy évi multjokkal igazolták, hogy tenni, cselekedni képesek és akarnak is; minthogy ezen előjelekből ítélve, az újítások minden valószínűség szerint elementáris erővel fognak bekövetkezni: időszerűnek látom Magyarország történetében rendkívül nagy horderejű szerepet játszott egyik párt múltjával röviden foglalkozni (Halljuk! Halljuk!) és