Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-324
824. országos ülés február 8-án, hétfőn. 1890, g^ formáknak vettessenek alá: ugyanazon indokok javalják azt is, hogy a szóbeliséget első sorban ezen ügyekre vonatkozólag honosítsuk meg és valamint a sommás ügyek köre időről-időre tágult, úgy fogják azok azon tág alapot is megteremteni, melyre a szóbeliséget az egész vonalon felépíteni fogjuk. A szóbeliség fokozatos behozatalára irányuló törekvései az igazságyminister urnak immár egy komolyabb stádiumba léptek. A budapesti egyetem egyik tudós tanára által közzétett előadói tervezet megjelöli az irányt, melyben azok haladni és a keretet, melyben azok egyelőre mozogni fognak. Nem tartom időszerűnek, hogy már most ezen javaslat részleteinek tárgyalásába bocsátkozzam, fentartom azt magamnak azon időre, a mikor a t. ház ezen javaslat érdeme fölött dönteni hivatva lesz. És azért legyen szabad ezúttal azon rövid megjegyzésre szorítkoznom, hogy habár e javas- ' lat egyes részleteivel nem értek is egyet és meg vagyok győződve, hogy azon retorták alatt, melyeken a javaslat keresztül fog menni, azon ezélszerű változások és kiegészítések fognak eszközöltetni, mégis nagyban és egészben egy oly jogi termékkel állunk szemben, melyet sok helyes irányeszme és elv kitüntet és mely egész constructiójánál fogva a szóbeliség általánosításának is alkalmas előcsarnokát fogja képezni. Visszaélnék a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) ha kiterjeszkedném azon egyes lánczezemekre, melyek mint például a bagatelle-eljarás reformja és az intési eljárás az igazságügyi kormányzat terve szerint a szóbeliséghez fűződve annak fontos támpontjait és kiegészítését fogják képezni és azért azzal fejezem be már is hosszúra nyúlt felszólalásomat, hogy bármily nagyok, bármily nehezek legyenek is azon feladatok, melyek az igazságügy terén megoldásukat várják, bennem mégis erős a hit, erős a bizalom, hogy az igazságügyminister ur el fogja némítani azon minél sűrűbben felhangzó clamor publienst, hogy az igazságügy a kormány és a törvényhozás mostoha gyermeke. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Zay Adolf jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház ! (Halljuk !) A mélyen t. igazságügyi minister ur, kinek tüneményszerű tehetségei előtt bizonyára mindenki készséggel meghajol, igazságügy ministeri programmb eszedében egy elragadó mozaikképet állított hallgatói elé, melynek minden egyes alkatrésze szakértői kézzel megválogatva, midőn a maga egészében a t. ház előtt kifejlődött, egyhangú frenetieus helyeslés jutalmazta a minister ur ritka művészetét, ki az ellenzék évtizedeken keresztül folytatott küzdelmeinek eszményeit állította össze egy ügyes véső: tudniillik ritka ékesszólása segítségével. Én is lelkesedtem a szép képen, én is Magyarország igazságszolgáltatásának végfejlődését az általa hangoztatott elvekben keresem és találom fel; de hogy ezen sz 5p mozaikképnek eddig még holt alkatrészei a legközelebbi jövőben, habár fokozódott egymásutánban is életre keljenek, az iránt vanmik nekem és azt hiszem nem alaptalanul, igen kiterjedt aggodalmaim. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nincs e háznak tagja, ki velem egyet nem értene arra nézve, hogy Magyarország egész politikai és közgazdasági fejlődésének egyetlen egy eriteriuma van, hazánk állami léte egyetlen egy feltételhez van kötve, egész nemzeti jövőnk abban culminál, hogy helyre tudjuk-e államháztartásunkban az egyensúlyt ugy állítani, hogy eltekintve rendkívüli körülményektől, az évtizedeken keresztül ingadozásnak, visszaesésnek többé kitéve ne legyen. En előttem ma ez a legfontosabb kérdés, melyet bármely sürgős reformügy, bármely üdvös befektetés napirendre kerülése alkalmával figyelmen kivül hagyni nem tudok. Ebből a szempontból óhajtom én a reformterveket, melyeket az igazságügyi minister ur fényes programmbeszédében felölelt, egy kissé megvilágítani. (Halljuk! Halljuk !) A minister ur előadása szerint legközelebb napirendre fog kerülni a királyi táblák decentralisatiója. Hogy a budapesti királyi itélő tábla szétosztása folytán a fővárosnak állami és nemzeti szempontból egyaránt rendkívül fontos fejlődése nem fog-e egy időre legalább részben megakasztatni, erre vonatkozólag én ezúttal megjegyzést tenni nem óhajtok. ^Elfogadóin, hogy e kérdés a főváros kívánatos fejlődését nem befolyásolja, vagy ha tenné is ? az igazságszolgáltatás fontos érdekei előtt meg kell hátrálni. De a reformtervvel egyidejűleg előtérbe nyomul a pénzügyi kérdés is. Nem vagyok ugyan pontos számítás alapjául szolgáló adatok birtokában; nem is szándékozom elméleti értékíí számadásokkal állani elő, melyeket a gyakorlat legtöbb esetben megezáfol, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy bárminő nagy áldozatkészség nyilvánuljon is a szétosztás folytán másodfokú bíróságokat nyerendő városaink körében : Kolozsvár, Temesvár, Kassa e napokban már százezrekre menő összegeket ajánlottak fel e czélra, mégis a decentralisatio nagy összegekkel fogja az igazságügyi költségvetés kiadási tételeit emelni. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) De a minister ur programmja szerint a királyi táblák decentralisatióját nyomban követni fogja a polgári és büntető peres eljárásnak a szóbeliség és a közvetlenség elveire való fektetése. Hogy ezen mai, elismerem, hátrányos rendszert, egész alapjában megváltoztató reform minő óriási rázkódtatásokkal fog járni, hogy a magyar népre nézve, mely kétségtelenül nagymérvű perlekedés! hajlammal bir és forintos perei eldöntésében is csak akkor tud megnyugodni, ha
