Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

824. országos ülés február 8-án, hétfőn. 1890, g^ formáknak vettessenek alá: ugyanazon indokok javalják azt is, hogy a szóbeliséget első sorban ezen ügyekre vonatkozólag honosítsuk meg és valamint a sommás ügyek köre időről-időre tágult, úgy fogják azok azon tág alapot is megteremteni, melyre a szóbeliséget az egész vonalon felépíteni fogjuk. A szóbeliség fokozatos behozatalára irányuló törekvései az igazságyminister urnak immár egy komolyabb stádiumba léptek. A budapesti egyetem egyik tudós tanára által közzétett előadói tervezet megjelöli az irányt, melyben azok haladni és a keretet, melyben azok egyelőre mozogni fognak. Nem tartom időszerűnek, hogy már most ezen javaslat részleteinek tárgyalásába bocsátkozzam, fentartom azt magamnak azon időre, a mikor a t. ház ezen javaslat érdeme fölött dönteni hivatva lesz. És azért legyen szabad ezúttal azon rövid megjegyzésre szorítkoznom, hogy habár e javas- ' lat egyes részleteivel nem értek is egyet és meg vagyok győződve, hogy azon retorták alatt, me­lyeken a javaslat keresztül fog menni, azon ezél­szerű változások és kiegészítések fognak eszközöl­tetni, mégis nagyban és egészben egy oly jogi termékkel állunk szemben, melyet sok helyes irányeszme és elv kitüntet és mely egész construc­tiójánál fogva a szóbeliség általánosításának is alkalmas előcsarnokát fogja képezni. Visszaélnék a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) ha kiterjeszkedném azon egyes láncz­ezemekre, melyek mint például a bagatelle-eljarás reformja és az intési eljárás az igazságügyi kor­mányzat terve szerint a szóbeliséghez fűződve annak fontos támpontjait és kiegészítését fogják képezni és azért azzal fejezem be már is hosszúra nyúlt felszólalásomat, hogy bármily nagyok, bár­mily nehezek legyenek is azon feladatok, melyek az igazságügy terén megoldásukat várják, bennem mégis erős a hit, erős a bizalom, hogy az igazság­ügyminister ur el fogja némítani azon minél sűrűb­ben felhangzó clamor publienst, hogy az igazságügy a kormány és a törvényhozás mostoha gyermeke. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Zay Adolf jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház ! (Halljuk !) A mélyen t. igazságügyi minister ur, kinek tüneményszerű tehetségei előtt bizonyára mindenki készséggel meghajol, igazságügy ministeri programmb esze­dében egy elragadó mozaikképet állított hallgatói elé, melynek minden egyes alkatrésze szakértői kézzel megválogatva, midőn a maga egészében a t. ház előtt kifejlődött, egyhangú frenetieus helyes­lés jutalmazta a minister ur ritka művészetét, ki az ellenzék évtizedeken keresztül folytatott küz­delmeinek eszményeit állította össze egy ügyes véső: tudniillik ritka ékesszólása segítségével. Én is lelkesedtem a szép képen, én is Magyar­ország igazságszolgáltatásának végfejlődését az általa hangoztatott elvekben keresem és találom fel; de hogy ezen sz 5p mozaikképnek eddig még holt alkatrészei a legközelebbi jövőben, habár fokozódott egymásutánban is életre keljenek, az iránt vanmik nekem és azt hiszem nem alaptalanul, igen kiterjedt aggodalmaim. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nincs e háznak tagja, ki velem egyet nem értene arra nézve, hogy Magyarország egész politikai és közgazdasági fejlődésének egyetlen egy eriteriuma van, hazánk állami léte egyetlen egy feltételhez van kötve, egész nemzeti jövőnk abban culminál, hogy helyre tudjuk-e államház­tartásunkban az egyensúlyt ugy állítani, hogy el­tekintve rendkívüli körülményektől, az évtizedeken keresztül ingadozásnak, visszaesésnek többé kitéve ne legyen. En előttem ma ez a legfontosabb kér­dés, melyet bármely sürgős reformügy, bármely üdvös befektetés napirendre kerülése alkalmával figyelmen kivül hagyni nem tudok. Ebből a szem­pontból óhajtom én a reformterveket, melyeket az igazságügyi minister ur fényes programmbeszédé­ben felölelt, egy kissé megvilágítani. (Halljuk! Halljuk !) A minister ur előadása szerint legközelebb napirendre fog kerülni a királyi táblák decentra­lisatiója. Hogy a budapesti királyi itélő tábla szétosztása folytán a fővárosnak állami és nem­zeti szempontból egyaránt rendkívül fontos fejlő­dése nem fog-e egy időre legalább részben meg­akasztatni, erre vonatkozólag én ezúttal meg­jegyzést tenni nem óhajtok. ^Elfogadóin, hogy e kérdés a főváros kívánatos fejlődését nem befolyá­solja, vagy ha tenné is ? az igazságszolgáltatás fontos érdekei előtt meg kell hátrálni. De a reformtervvel egyidejűleg előtérbe nyomul a pénz­ügyi kérdés is. Nem vagyok ugyan pontos számí­tás alapjául szolgáló adatok birtokában; nem is szándékozom elméleti értékíí számadásokkal állani elő, melyeket a gyakorlat legtöbb esetben meg­ezáfol, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy bárminő nagy áldozatkészség nyilvánuljon is a szétosztás folytán másodfokú bíróságokat nye­rendő városaink körében : Kolozsvár, Temesvár, Kassa e napokban már százezrekre menő összege­ket ajánlottak fel e czélra, mégis a decentra­lisatio nagy összegekkel fogja az igazságügyi költségvetés kiadási tételeit emelni. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) De a minister ur programmja szerint a királyi táblák decentralisatióját nyomban követni fogja a polgári és büntető peres eljárás­nak a szóbeliség és a közvetlenség elveire való fektetése. Hogy ezen mai, elismerem, hátrányos rendszert, egész alapjában megváltoztató reform minő óriási rázkódtatásokkal fog járni, hogy a magyar népre nézve, mely kétségtelenül nagy­mérvű perlekedés! hajlammal bir és forintos perei eldöntésében is csak akkor tud megnyugodni, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom