Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

•;> 828. országos ülés febrn tetve, a művelődés és haladás elől ghettoikba akarnak zárkózni. (Ugy van ! jőbbfélöl.) A hazai zsidóság müveit többségének nemes aspiratióját azonban az egységes szervezet képezi. A szervezet csak administrativ keret, mely legkisebb lelkiismereti áldozatot sem követel senkitől. Asbóth János t. képviselő úrral tehát csak az panaszolhatja a lelkiismereti szabadság violái ásat, a ki vagy a szervezet lényegét nem ismeri, vagy pedig a felekezetben a rendet és művelődést perhorrescálja. Az izraeliták országos irodája, mint tegnap is felemlittetett, emlékirattal járult a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur elé. A nélkül, hogy belőle álláspontom támogatására hosszasan idézni óhajtanék, (Halljuk!) engedtessék meg nekem, hogy abból csak néhány szót olvassak fel, felolvassam végsorait, melyek igy hangzanak: (Halljuk!) „A testvéri béke és egyetértés elérésére irányzott buzgó törekvésünk jelét kívánjuk szolgáltatni annak kijelentésével, hogy mi készségesen hozzájárulunk bármily alakú egységes országos szervezethez, mely felekezetünknek, hitközségeinknek autonóm jogkörben való szabad fejlődését és vallásunk eultur missiójának teljesítését lehetségessé teszi." E szavakban, t. ház, fehér lap van kezébe adva azoknak, a kiket eddig állítólag lelkiismeretük szabadsága tartott vissza attól, hogy a hitfelekezet egységes szervezetéhez járuljanak, ám töltsék be e fehér lapot ugy, hogy lelkiismeretük szabadsága megóvassék. Az egységes szervezet iránti küzdelem a haladás, a hazafias művelődés iránti égő vágy, elismerése annak, hogy kötelességek teljesítése nélkül jogokat igénybe venni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn a magyar zsidó felekezet jogokat kér, az e jogokkal járó kötelességeket is hiven kívánja teljesíteni. (Tetszés a jobboldalon.) Lehetetlen, t. ház, hogy Magyarország törvényhozása nagyszámú polgárainak ezen, erkölcsi alapon nyugvó törekvéseit a haladás és rendfélrevezetett ellenségeivel szemben magas pártfogásába ne vegye. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Zay Adolf jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor:T. ház! (Halljuk! Halljuk!) 1623. szeptember 10-én Pázmány Péter megalkotta a Pázmáneumot; megalkotta tisztán magyar tőkékből, tisztán a magyar ifjúság használatára és minthogy a török háborúk miatt Ma gyarországon Nagy-Szombatban sem volt kellő biztonságban a tanuló ifjúság, ezen papnevelő intézet Bécsben alapíttatott meg. Az idők folyama rendén többször megtörtént, hogy ezen intézet Bécsből Ma gyarország területére átköltözött, részint átköltöztetett, mert 1713-ban a ragályos betegség következtében a tanulók átköltöztek ír 1-én, szombaton. 1890. íjQ, Bécsből Nagy-Szombatba. 1761-ben Barkóczy érsek rendeletet adott ki, hogy Bécsből a Pázmáneumot Nagy-Szombatba költöztessék át, a mi 1761. május havában meg is történt és az intézet 5 éyen keresztül volt Nagy-Szonbatban. Midőn Bécsbe vissza akarták költöztetni és Mária Terézia királyné udvarában ez iránt erélyes áramlat indult meg, Barkóczy esztergomi érsek és prímás előtér • jesztésében védelmezte, hogy miért helyezte NagySzombatba az intézetet, azért, mert ott sokkal olcsóbban lehet nevelni, mivel ott papnevelő intézet van s a kettő egyesítése és együttes kezelése sokkal czélszertíbb és minthogy a papnövendékeknek a hazában való nevelése — elmúlván a török idők viszontagságai — lehetségessé vált és semmivel sincs indokolva, hogy egy tisztán magyar intézet Bécs városában tartassák fenn. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Barkóczy érsek és prímás nemcsak, hogy leköltöztette a Pázmáneumot, hanem még annak épületeit is, melyeket Pázmány vásárolt és ajándékozott a Pázmáneum részére, Tauszky püspöknek eladta. Ezen leköltöztetés csak 5 évig tartott, mert öt év múlva meghalván Barkóczy, az utána következő Batthyány mindent elkövetett, hogy a bécsi udvarnak és a bécsi központosító áramlatnak — mely akkor a politikai életben és Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben túlnyomó áramlattá kezdett válni — eleget tegyen és e végett a Pázmáneum újból visszaköltözött Bécsbe s ott maradt 1784-ig, midőn József császár a Pázmáneumot megszüntette és annak tőkóit a vallás-alapba utalta, épületeit pedig a bécsi siketnémák intézetének ! adta, a fölött való bosszúságában, hogy a Pázmáneumból, a mely tisztán magyar intézet volt, egy egész Austria számára alkotandó papnevelő intézetet akart csinálni és annak úgy az esztergomi j érsek, mint a helytartó tanács s a cancellária is Í ellentmondottak. Húsz évig volt a Pázmáneum Bécsben és ' azután, mikor a franczia háború folyama alatt Bécs fenyegetve volt ós a francziák meg is szállták, a Pázmáneum egy éven keresztül újból Magyarországra költöztetett át. Ezek a tények bizonyít) ák, hogy részint az alapító által a gondozással és felügyelettel megbízott esztergomi érsek, részint a legfőbb kegyúr, Magyarország királya, már intézkedtek ez ügyben és pedig akként, hogy a Pázmáneum Magyarországba helyeztetett át; jogi akadályok tehát sem az egyház, sem a legfőbb kegyúr részéről az áthelyezés iránt már jogtörténelmi szempontból sem emelhetők. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha pediglen tekintjük ez alapítvány természetét, akkor arról győződünk meg, hogy ez tisztán magyar jellegű volt, sőt a magyar hatóságok a fölötte való felügyeletet mindig maguknak követelték, így 1754-ben a helytartó tanács átírt az inté-