Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

40 tM, oriiágot llé« feferu, zet igazgatóságához s megkövetelte, hogy nemcsak az alapoknak felhasználását, hanem a Számadásokat is a helytartótanács felülvizsgálása alá terjeszsze be és midőn ennek nem tettek gyorsan eleget, az átiratot a következő évben ismételte és rákényszerítette, fenyegetve, hogy a vallásalapból járó dotatiókat meg fogja szüntetni. 1813. Julius 2-án, midőn a Pázmáneum újból Bécsbe visszahelyeztetett, az osztrák császárság, mely 1804-ben született újra, oly nagy és hatalmas lélekzetet vett, hogy a franczia háborúk végük felé jártak és szerencsésen befejeztettek és nem hitték, hogy többé kímélettel tartoznak a magyar nemzet érzékenysége iránt, előbb a eancellária, azután a helytartó tanács hallgattatott meg és ezek meghallgatása és véleményének kikérése után történt az intézkedés a Pázmáneum alapjainak és magának az intézetnek Bécsbe való visszaszállítása iránt. 1848-ban pedig Szász Károly, mint a cultusministerium államtitkára, felszólította a Pázmáneum igazgatóságát, hogy azon ellenőrzésnek, melyet a történet részén van szerencsém kimutatni, vessék alá magukat ós hogy a Pázmáneumnak Magyaroszágba leendő hazaköltöztetése iránt tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A közbejött események meggátolták a kormányt abban, hogy végrehajthassa tervét, de a magyar egyháznak és Magyarországnak jogát még a legszomorúbb Bach-korszakbeli időben is fentartották akként, hogy Scitovszky János esztergomi primás 1852-ben canonica-visitatiónak vetette alá a Bécsben levő magyar papnevelő intézetet és bár osztrák területen osztrák főhatóság alatt volt, a magyar egyházhatóság hatalmát e canonicavisitatióval érvényesítette. Ekként állván az ügy, t. ház, egyfelől kétségtelen, hogy ez intézet tisztán magyar tőkékből a magyarországi katholicusok egyházi érdekeinek szolgálatára csak kényszerűségből állíttatott fel Bécaben, többször Magyarországba át volt költöztetve, az átköltöztetés felett rendelkező illetékes hatóságok által. Annak jogszerűsége tehát kétségbe nem vonható, (Ugy van! Ugy van! szélső balfelöl.) a czélszerűség pedig a mellett szól, hogy a magyar clerus nevelése ne történjék oly bécsi intézetben és oly theologiai facultásnál, melyben azok germanisaltatnak és a melyben nemzeti érzületükben csorbulást és csonkítást szenvednek. A magyar római katholicus egyház intelligentiája elég fejlődött arra, hogy saját papságát e hazában is képes legyen megfelelően kiképezni, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Azért kérem a t. minister urat, méltóztassék e kérdést tanulmányozás tárgyává tenni és a nemzeti érdekeknek megfelelő elintézése ügyében hatalmas befolyását közbevetni. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Zay Adolf jegyő: Komlóssy Ferencz! l-éiij síombAton. 18t0. Komlóssy Ferencz: T. ház s A mai szónokok beszédeire óhajtok igen röviden néhány reflexiót tenni, kérem, e szerint a t. ház szives figyelmét. (Sálijuk!) Első sorban foglalkozom Leskó István t. képviselőtársam beszédével, ki midőn a minister ur figyelmét felhívta az alsó papság helyzetére, nemcsak méltánylást, hanem köszönetet is érdemel. Nemcsak azon megyékben, melyeket ő említett, küzd a papság szegénységgel; de felhívom a minister ur figyelmét például a szepesi papságra. O nagyon jól tudja, hogy az ottani jólelkű püspök adakozása némileg enyhít a papság helyzetén, de mégis nagyon szükséges, hogy e congrua rendezése végre a megvalósulás stádiumába lépjen. Csak egy esetre hivatkozom, a szent-marjai, liptómegyei plébános esetére, kinél megfordultam és meggyőződtem adatok alapján, hogy 280 forintnál egy krajczárraí sincs több jövedelme s földje is iji holdat tesz ki. Ez állapotok tarthatlanok és tovább nem tűrhetők. És bár a püspöki kar már kezébe vette az iniciativát, ez állapotok nem változtak, most is ugy vannak, mint régen. Nyíltan kijelentem, hogy ennek a kormány az oka. A püspökök már egy izben elrendelték az összeírást, de a kormány ez összeírást magánjellegű műveletnek declarálván, a püspöki kar a legjobb szándék mellett sem mehetett előbbre. Azért kérem a minister urat, nyilatkozzék a congrua-kérdésben és mondja meg, mit várhat a katholicus alsó clerus a közeljövőre nézve. A miUllmann Sándor t. képviselő ur beszédét illeti, egészen objective kiyánok nyilatkozni. (Halljuk!) Bármily véleményben legyen a t. ház az antisemitákról és az antisemita képviselőkről, a mennyiben ilyenek volnának : biztosíthatom, hogy valahányszor a zsidók oly beszédet tartanak, mint ma Ullmann képviselő ur és bármikor fognának a zsidók szervezkedni oly czélból, hogy nemzeti és culturalis irányban haladjanak és a magyar nemzetbe beleolvadjanak: mi ez ellennem csak kifogást nem fogunk tenni, hanem helyeselni és támogatni fogjuk törekvésöket. Minthogy az ő álláspontja tisztán hitfelekezeti álláspont, minthogy én respectálom minden hitfelekezet álláspontját, respectálom az övét is s abba avatkozni nem akarok. (Helyeslés.) A mi Ugron t. képviselő ur beszédét illeti, őszintén sajnálom, hogy ő a kényes természetű ügyeket (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon) feszegeti és a czélon rendesen túllő. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) A mi a Pázmáneumot illeti, documentálhat nekem Ugron t. képviselő ur bármennyit is, elég nekem hivatkoznom az alapító intentiójára: az legjobban tudta, miért alapította ez intézetet Bécgben és nem másutt. És az ő intentiója előttem