Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
378 338- országos filés február 24-én, liétfön. 1899. nem mondta, azért fogadtam el ismét a ministerséget, mert a mit akartam, azt elérteni, hanem azon nem parlamentaris módhoz folyamodott, hogy olyanra akarta a felelősséget a sikertelenségért hárítani, kit törvénveink szerint felelősségre vonni nem lehet. (Igaz! TJgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Talán a vám- és kereskedelmi szerződésnek a nemzet érdekében megkötésével excellált a minister ur? Emlékezzünk csak vissza, t. ház, az 1877-iki tárgyalásokra; napról napra olvastuk, hogy pontról-pontra nem vonult vissza és hogy nem engedett, pedig — soh'se méltóztassék azt feledni — a ministerelnök ur akkor nagy hatalom volt, mert az országban egy óriási többség állott a háta inegett és ugyanakkor az osztrák kormány mögött nagyon is kicsiny volt a többség. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a t. ministerelnök urnak épen erejében állott gyengesége, mert mikor azt mondták neki: Ön édes Tisza mindent kivihet, akkor ő udvariasan meghajlott és engedett. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) A ministerelnök ur a vám- és kereskedelmi szerződéseket nem a nemzet érdekében kötötte meg. Bizonyítja ezt az általános gazdasági válság, az ipar- és kereskedelem pangása, de bizonyítja az is, hogy mellettünk vannak szomszédaink: a mérsékelt ellenzék t. tagjai is, kiknek nagy része akkoron csak azért állott be a fusióba, mert lehetetlennek tartották, hogy a ministerelnök ur mindazt, a mit a nemzet érdekében ígért, működésével azokat megtagadja. (Igaz! TJgy van! a balés szélsőhalon.) De rövid idő múlva kénytelenek voltak ismét ellenzéket formálni és ennek daczára a t. ministerelnök ur mégis — 15 évi múltjára hivatkozva — dicsekedni mer és azt mondja, hogy a nemzet érdekeinek mindenben megfelelt. És mikép állunk az 1878-, 1882. és 1886-iki vámtarifákkal? Magyarországon, fájdalom, kezdetleges az ipar és a mi kisiparunkat kiszolgáltatta az osztrák iparnak, megvédve azt a mi érdekeink ellenére védvámoknak beillő magas vámtételekkel és akkor, mikor mi nyers terményeink értékesítésével tudnánk csak valahogy prosperálni, annak sem tudott teremteni piaezot. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kern akarok személyest támadást intézni, de — a mint azt Heify Ignácz t. barátom ma felhozta — a ministerelnök ur mindjárt kormányzása elején eljátszotta azt, hogy szavainak, Ígéreteinek hitelt adjunk. Az occupatiót mindig tagadta, annak lehetőségét is kizárta és a hatvan millió forintot a legbékésebb czélra szavaztatta meg, (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon) mit azon véres háborúban költöttek el. A. 80 millió forintnyi bankadósságról is azt mondta — nemcsak mint ellenzéki vezér, de mint minister is — hogy az jogtalan követelés, de azért később azt elfogadta és fogadtatta, mert a bécsi intéző körök jóindulatát mindig többre becsülte, mint az ország nyugalmát és jólétét. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Van-e mindezekkel szemben valami, a mi az 8 védelmére szolgál? A ministerelnök urnak az a kedvencz mondása, hogy Magyarországnak soha nem volt ily súlya és tekintélye, mint most.Nézzünk kissé szembe ezen állítással. (Halljuk!) Igaz, hogy a mi a | hivatalos czímünk Austria-Magyarország, de a ki a külföldön járt, tudhatja, hogy ott még ma is csak I mint egységes Austria szerepelünk. Követségeink! nél, consulatusainkaál magyarul tudó emberek alig vannak. Hogy volnának hát állami s egyéb érdei keink megvédve ? (TJgy van! a szélső baloldalon.) De nézzük azt a tekintélyt idebenn. Eim j léközzünk vissza, midőn Horvátországban azon bölcs előrelátással előidézett zavargások után a magyar kormánynak a csőcselék előtt a legszégyenteljesebben kellett visszavonulni. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) Talán az állami institutiókban van valami nagy tekintélyünk? Hiszen a I katonaságnál még ma sincsenek bizonyos fokon felül magyar emberek alkalmazva és a tisztek | még arra sem érdemesítik a magyar államot, hogy I annak nyelvét megtanulják. A fiatal embertől i megkívánják, hogy németül tanuljon, az a tiszt pedig, a kinek győzelemre kellene vezetni a hadS sereget, annak tagjaival még beszélni sem tud. Hát lehet Magyarországon tekintélyről beszélni, ; midőn legműveltebb ifjainkat odaadjuk a katona\ ságnak és azokkal baromi módon bánnak. (TJgy | van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) \ Hiszen tisztességes ember a barmaival nem í bánik ugy, mint a hogy elbánnak a mi művelt I ifjainkkal és valahányszor egy botrányos eeet itt I felhozatik, megcsinálják a hivatalos vizsgálatot, ; ide állr.nak hivatalos bizonyítványaikkal és sajátságos, hogy a mikor a túloldalon önök közt nincs egy, a ki azt elhigyje, mégis térdet-fejet hajtanak neki, a hivatalos ferdítéseknek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De azután ei*re megint azt mondhatják, hogy igaz, ez a közös hadsereg sajátságos jellege, de mi meg vagyunk ettől mentve ; nekünk van egy speciális hadseregünk, a honvédség, a melynek nemze ; ti jellege van. Én azt hiszem, hogy annak a honvédségnek, a melynek élén báró Fejérváry Géza áll, egyáltalában nem lehet nemzeti jellege. (Igaz! TJgy van! a szélső | baloldalon.) Ki is vetkőztették már régen nemzeti jellegéből és beosztották a közöshadseregbe. Hiszen tudjuk jól. hogy kapitányságnál tovább nem viheti ott magyar ember és ha valaki véletlenül mégis előlép, ez a ritkaság közé tartozik, vagy eltitkolja, vagy nem tudják róla, hogy érzelmében magyar ember. Emlékezzünk csak vissza honvéd tábornokainknak tömeges nyugdíjazására. Nekik menniök kellett, bár jó katonák, hadvezérek voltak, azért, mert magyar érzelmű emberek voltak, mert lelkesülni mertek hazájukért. Ugy látszik, odafent
