Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

S88. oiszágos ülés frtrnár 24-én, hétfőn. 1890. S7Q csak szolgák kellenek, a kik parancsra végrehajtanak mindent és a kik saját nemzetük megsemmisítésére is eszközül használhatók. (Ugy van! a szélső "baloldalon.) Nem mai törekvés ez, évszázados törekvés, hogy itt a katona legyen az ur. (ügy van l a szélső baloldalon.) Ugyan mit gondolnak ? Az 1886 iki népfelkelési törvény talán azért alkottatott, mert arra a nemzetnek szüksége volt. Nem. Hiszen a magyar embert nem kell törvény szerint kötelezni arra, hogy hazáját megvédje; megmutatta azt már nagyon sokszor s tudják, erezik azt odafent, hogy megvédi hazáját mindenkor. Hanem szükség volt a törvényre azért, hogy először kijátszhassak az ujonczmegíijánlási törvényt, másodszor, hogy a szolgálati időt a 24-ik évre terjeszthessék ki és a mi legfőbb, hogy a nemzetnek zömét katonai törvény alá húzhassák akkor, a mikor nekik tetszik. (Ugy van ! a szélső báloldalon.) Vagy talán a véderőtörvényről beszéljek ? Jobb lesz arról nem beszélni. Annak 14-ik §-a tanulság lesz a jövőre nézve, hogy igy kormány, mely csak felsőbb parancs szerint gondolkozik, correcte egyátalán nem járhat el. Ha egyszer odaáll és azt mondja: ezt akarom a nemzet érdekében, legyen kitartása és ha látja a resensust, a mit tervezete országszerte keltett, vonuljon félre (Helyeslés a szélsőbaloldalon) és csupán azért, hogy helyén megmaradhasson, önérzettel változtatásokba bele nem mehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, ha már igy állunk a katonasággal, másutt van talán az, a mit fel tudunk mint eredményt mutatni ? Talán igazságügyünk ment előre ? Hiszen a recon -tructio óta kormányon levő ministeren kivíil nem volt egy igazságügy ministemek sem igazságügyi programmj a, sőt szakministerünk sem volt, hanem oda állítottak egyes embereket, a kik bizonyos törekvéseknek eszközei voltak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Csak egyetlen egyben exeellálunk igazságügyünk tekintetében, hogy egyedül állunk széles e világon, a hol az igazságügy jövedelmeit másra elkölthető jövedelmekül használjuk feles nem tudjuk odáig vinni, hogy ezt az igazságügyre fordítsuk. De a kormány 15 év alatt arra sem törekedett, hogy legyen büntető eljásásunk, pedig ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a nemzet polgárait az alkotmány után ez érdekli legjobban, mert ez képezi becsületünk és vagyonunk biztosítását s évekig megtűrtük azt, hogy az iskolából alig kilépett vizsgálóbírók határozzanak tisztességes emberek szabadsága és becsülete felett. Vagy ha már ebben nem volt érzéke a ministerelnök urnak, talán a közoktatásügy terén csinált valamit *? Tagadhatatlan, elismerem, hogy a felekezetek és községek áldozatkészsége nagy lendületet adott közoktatásügyünknek, sőt azt is el kell ismernem, hogy a felsőbb szakoktatás terén Trefortnak nagy conoeptiói voltak, de az uj közoktatási minister, — hogy ne legyen többi uj társaival együtt említhető, mint a múltnak e politikájának elítélője — ma már a középiskolát is az osztrák törekvéseknek akarja szolgálatába adni. A német nyelvnek tanítását oly mérvben k öveteli, hogy az mindenkit megdöbbent — s ezt nem azért mondom, mintha azt akarnám, hogy gyermekeink ne tudjanak németül, mert magunk is azt tartjuk, hogy mindenki annyi embert ér, a hány nyelvet tud — de megdöbbent mindenki azért, mert mikor tudjuk, hogy az osztrákok inkább vannak mi ránk szorulva, mint mi ő rájuk, a szolgaiasság jele ezt a viszonosság kikötése nélkül megtenni; nem helyeselhető a német nyelvet előre tolni mégoly tantárgyakkal szemben is, melyek a megélhetésre és az általános műveltségre szükségesek. És még sajátságosabb, hogy teszszük ezt akkor, midőn még a magyar nyelvet sem tudjuk kellően terjeszteni. Menjünk, t. ház, a főváros szomszédságába eső akármelyik községbe és látni fogjuk, hogy a ministerelnök 15 évi kormányzata alatt a magyar nyelv egy hajszálnyit sem terjedt s még is, mint idegen nyelvet tenkintik. E=s akkor akarjuk mi Magyarországon a német nyelvet terjeszteni"? Vagy talán a néptanítókat hozták abba a helyzetbe, hogy kötelességüknek eleget tehessenek, mert ezek azt megérdemelnék, mint a nemzet jövőjének letéteményesei? Mikor a t. kormány Bosnia civiíisatiójára milliókat tudott költeni — emlékezzenek vissza — miiiden megye könyörgött, hogy mentsék meg a néptanítókat és arra egy nyomorult fillért sem tudtak adni. (Ugy van! a, szélső balold Ion.) Talán vízügyeink, vagy a közgazdászat terén tett a kormány valamit 1 Nem. Magyarországnak és a magyarságnak szive, lelke : az alföld az elemekkel élet-lialái harczot vív s ha netalán a folyamszabályozás folytán meg tudja menteni terményeit és ezeket nem sodorja el a viz, elviszí azokat a belvizes a mi megmarad, azt sem tudja, hogy hova fizesse, fizessen-e állami adót, községi adót, egyházi adót, iskolai adót, hadmentességi díjatvagy ármentesítési díjat s ezt azért hoztam fel utoljára, mert ez sokszor az összes adófizetéseknek kétszeresét teszi. T. ház! És a kormány olyan, mintha arra lett volna hivatva, hogy egyáltalában semmit se teljesítsen abból, a mi a nemzet óhajtása és törekvése. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi alkotmányunk szerint meg van megyéinknek az a szép joguk, hogy kér vénynyei járul hatnak a képviselőház elé

? de a tapasztalat megmutatta, hogy e kérvényezés 8 jog nem egyéb, mint tiszta postaszolgálat, a mennyiben nem postán küldik kérvényeiket a t. szakminister uraknak, hanem képviselők által és e közben a bizottság és a ház őket nevetségessé teszi. Például emlékezzünk vissza arra, a midőn a főrendiház rendezéséről volt szó. Volt-e Magyarországnak oly megyéje, a mely nem követelte 48*