Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
338, országos ülés február 24-én, hétfőn. 1890. 377 párti kormány által beterjesztett költségvetésnek bevételi összegét a mostanival. (Halljuk!) Az 1874-diki bevétel volt 202,765.495 fi*, a mostani költségvetési előirányzat bevételként 348,134.920 j frtot tüntet fel, tehát évenkint ma többet veszünk be 145,369.425 frttal. Nos, t. ház, a mikor ilyen I óriási bevételi többlet van, természetesen, ha nem foglalkozom is szakszeiííleg pénzügyekkel, mégis óhajtom kutatni, hogy honnét van ez a nagy bevételi eredmény. (Halljuk!) Talán a kormány politikája valami nagy gyárakat hozott létre, melyek az adóképességet emelik ? Vagy az ipar lendült fel annyira, hogy ezen terhek jó részét ; magára vállalhatta? Vagy új gazdasági ágakat honosítottak meg, melyek e jövedelmek forrásaivá I váltak? Vagy talán a kereskedelem vett olyan j lendületet, hogy nagy tőkék alakultak Magyar- | országon, melyek ezen óriási emelkedést előidézték? Hiszen épen az ellenkező eredményre jutunk, t. ház, (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon) mert a kormány közgazdasági politikája olyan volt, hogy nemcsak ezek elő nem állhattak, hanem egy egészséges, a nemzet érdekeinek megfelelő kereskedelmi politikának folytatása még a jövőben is csaknem lehetetlenné vált. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És hát ki viseli ezen óriási terheket, t. képviselőház ? Hiszen Magyarország agricultur állam, itt az adónak adhatunk akármilyen nevet, (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon) végeredményében mégis csak mindig a földmíves osztály fogja azt viselni, (Igaz! a szélső baloldalon) mert — fájdalom — mi vagyunk a nyers termelők is, a fogyasztók is s arról a kormány politikája egyáltalán nem gondoskodott, hogy ez a helyzet megváltozzék. Azt mondhatják erre — a mint mondta is mai beszédében a t. ministerelnök ur — hogy megtettek mindent a kiadásokért, nekünk nincs jogunk felszólalni, mert azokat mind olyanra fordították, a minek szükségét az ellenzék is elismeri. Hát lássuk, t. ház, hogy a midőn 145 milliónyi bevételi többlet van, milyen culturalis czélokra fordították ezt a pénzt? Talán igazságügyünkre költöttek sokkal többet, a mely olyan rossz lábon állt, hogy azt jóvá tegyék? Utána néztem, erre 1 millió 41 ezer forinttal költünk többet, mint költöttünk 1874-ben. Vagy talán a közoktatásügynek fejlesztésére fordítottaknagyösszegeket?Kem! Hiszen erre összesen 1,700.000 forinttal van ma több felvéve, mint volt 1874-ikévben; hanem igenis megmagyarázható, miért van ma oly nagy bevételre szükség. 1874-ben csak 56 milliót fizettünk államadósságok kamataira, holott ma ezek 120 millióra rúgnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) De ha igy a pénzügyi rendezés terén a kormány valami sikeresen nem működött is, talán a közigazgatás terén a megígért reformokat mégis keresztülvitte? Hiszen hallottunk e részben épen ma egy kritikát, hogy ma 15 esztendő után jutótKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. tünk oda, hogy van a kormánynak oly tagja, a ki határozottan mer beszélni arról, hogy milyen irányban lesznek jövőben a reformok keresztülvihetők. Mert az eddigi alkotásokban nagy örömünk nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister ur tagadásba vette Horánszky Nándor t. képviselőtársam állítását, hogy a birői függetlenségre is csapást akart mérni az új alkotásokban. Ottvan az 1886-iki törvény, a köztörvényhatóságokról szóló törvény s e törvénynek utóbb módosított 54. §-a, úgy ezen, valamint a községekről szóló törvény, sőt a legkisebbszerű törvényben, a segédszemélyzet fegyelmi eljárásáról szóló törvényben is csak az az irányzat nyert kifejezést, hogy ezen közegeket a kormánytól tegyék függővé, hogy azokat kezükben tartsák és ha netán nem viselik a kortes-szerepet, a kormány által erre szoríthatók legyenek. (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon.) De hát azt mondja az előbb az egyéni jogok és a szabad vélemény-nyilvánításnak jeles bajnoka, igen t. barátom, Latkóczy, hogy mikor egyes esetekre kellene hivatkozni a közigazgatás rosszaságának bizonyításául, akkor mi adósak maradunk, ők pedig bebizonyítják, hogy azon a közigazgatással szemben felhozott vádak nem alaposak. Hogy az egyéni szabadságot Latkóczy barátom és társai mennyirebecsülik, mily tiszteletben tartják, azt láttuk abból, hogy az ő választása alkalmával az egyéni szabadságot úgyproclamálták, hogy az kilencz ember életébe került. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy a közigazgatás egy kortes apparátus, anuak bebizonyítása végett nem kell nagyon messze mennie. Emlékezzék csak előttem szólott a szomszéd Hont vármegyére.G-ondoljon csak vissza a Hont vármegyében történtekre. Az embernek azarczába szökik a vér és szégyenli magát, hogy becsületes emberekkel, becsületes országban ilyesmi történhetik; mint a mi ott napirenden volt. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök urnak pláne nem is kell odáig menni: az igen tisztelt ministerelnök ur, ha üdülésre hazamegyen Bihar vármegyébe, bőséges anyagot talál annak bebizonyítására, hogy mire való Magyarországon az általa fentartott közigazgatás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Avagy talán a programm 3-ik pontját illetőleg volt valami erkölcsi nagy sikere a kormánynak ? Felhozta Helfy t. képviselőtársam, hogy miként oldotta meg a kormány a bank-kérdést 8 hogy mily parlamentaris érzéket tanúsított. Igaz, eljátszotta a t. ministerelnök ur akkor a lemondási komédiát, mert én, a nélkül hogy sérteni akarnám, 1 komédiának tartottam ezt akkor is, most is annak j tartom. Akkor azt mondta, azéi*t léptem vissza, mert oly kívánalmakkal állottak elő osztrák részről, hogy azokat a nemzet megalázása nélkül el I nem fogadhattam. Akkor azonban adós maradt azon felvilágosítással, melyet most felhozott; akkor 48
